Pályáját sokáig követte a kommunista titkosrendőrség: diákként jelentett, intézményvezetőként már őt figyelték meg. Megszereztük és részletesen bemutatjuk az ismert kolozsvári kultúraszervező és politikus több száz oldalra rúgó hálózati és megfigyelési dossziéját.
A Securitate Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) a 2010-es évek elején hivatalból világította át Szép Gyulát. Így derült ki, hogy Szépnek hálózati dossziéja van, vagyis 1989 előtt jelentéseket írt a kommunista titkosrendőrség számára.
A CNSAS 2012 júliusában kérte a bíróságtól, hogy állapítsa meg annak a tényét, hogy Szép Gyula együttműködött a Securitatéval mint politikai rendőrséggel. A kérvény alapján a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság 2013-ban mondta ki, hogy Szép Gyula a Securitate besúgója volt. Az ítélet indoklása itt elérhető.
Annak ellenére, hogy ez egy nyilvános, az interneten bárki számára könnyen elérhető információ, az erdélyi magyar sajtó ezzel egyáltalán nem foglalkozott. 2020-ban az Átlátszó Erdély adott először hírt arról, hogy Szép Gyula együttműködött a Securitate-val.
Akkor egy nyilatkozat erejéig megkerestük Szép Gyulát, aki felajánlotta, hogy interjút ad nekünk erről az időszakról. Mivel nekünk csak a bíróság indoklása állt rendelkezésünkre, ezzel a lehetőséggel nem éltünk, azonban megígértük, hogy amint a CNSAS-tól megszerezzük a teljes iratcsomót, nagyobb anyagot írunk a témáról, és akkor lehetőséget adunk arra, hogy Szép részletesen beszámoljon erről az időszakról. Ezt az interjút itt lehet elérni.
Akkori anyagunk megjelenése után azonban Szép a Transindexnek nyilatkozott – ebben az interjúban azt állítja, a jelentéseket nagyrészt a Securitate-tisztek diktálták.
„Tudtam románul, de nem úgy, ahogy kellett volna ahhoz, hogy ezeket a tájékoztatásokat olyan formába öntsem, ahogy nekik szükségük volt rá. Úgyhogy tollba mondták nekem, én meg engedelmesen leírtam” – mondta Szép, aki nem is értette, hogyan lehet ilyen „nevetséges” beszámolókkal elveszíteni a pert.
Szép Gyula az RMDSZ megbecsült, államilag kitüntetett kultúraszervezője
Bár az RMDSZ alapszabályzata szerint összeférhetetlenségnek számít, és így az RMDSZ-ben nem viselhet tisztséget az, aki a Temesvári Nyilatkozat 8. pontjának a hatálya alá alá esik (azaz együttműködött a Securitatéval), Szép Gyula közéleti pályafutása zavartalanul folytatódhatott.
A 2013-as ítélet idején már a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója (emiatt az állás miatt lemondott az RMDSZ Művelődési és Egyházügyi Főosztályának ügyvezető alelnöki tisztségéről), de továbbra is szerepet vállalt az RMDSZ két fontos alapítványában.
Szép a mai napig a Communitas Alapítvány alelnöke, az Erdélyi Magyar Televíziót (ETV) és az Erdély FM rádiót működtető Janovics Jenő Alapítvány elnöke. Szép a közelmúltig tagja volt az RMDSZ Szövetségi Etikai és Fegyelmi Bizottságának (SZEFB).
Alapítója és egyik alelnöke a Kallós Zoltán néprajzkutató hagyatékát gondozó, szórványoktatással és az erdélyi népi hagyományok megőrzésével foglalkozó Kallós Alapítványnak.
Szép munkásságát 1983-ban Kodály-oklevél és -emlékplakettel díjazták, 2002-2005 között a magyar Corvin-lánc ösztöndíjasa volt, 2009-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, 2018-ban pedig Gróf Bánffy Miklós-díjat kapott az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesülettől (EMKE).
„Végtelen tisztesség, makulátlan évtizedek”
Az EMKE-díj átadásának alkalmából Selmeczi György zeneszerző így méltatta Szép Gyulát:
„(…) Kevesen mondhatják el az erdélyi magyar közélet kortárs szereplői közt, hogy ennyire makulátlan évtizedeket tudhatnak maguk mögött. Ez a végtelen tisztesség persze csakis olyan szerénység és alázat mellett tartható, amely Szép Gyulát mindig is jellemezte.
Aztán: imponáló bátorsága. És itt nem csak arra gondolok, hogy a nagyon kevesek közé tartozik, akik szembe mertek szállni Ceaușescu ostoba és kártékony rendelkezéseivel, hogy mert jogot követelni a jogfosztottság éveiben, hogy mert magyar értéket képviselni, közvetíteni a »lefüggönyözött« korban, amikor a többség csak suttogott. S aki akkor bátor volt, »úgy maradt«! Mert az utóbbi 28 év bizony sok bátorságot követelt, és ő elég bátor volt, hogy a maga útját járja.”
1973-tól tanulmányozzák beszervezés céljából
A hálózati dossziéban található első jegyzék 1973. április 24-én keletkezett, és három korábbi jelentést csatoltak hozzá. Az akkor 21 éves, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián tanuló diák családi hátterének, valamint tanulmányi eredményeinek rövid ismertetése után ez a megjegyzés áll:
„Szép Gyulát tanulmányozzuk beszervezés céljából. Három alkalommal vettük fel vele a kapcsolatot, van esély rá, hogy beszervezzük. Az általunk megfigyelt Csortán Márton baráti köréhez tartozik”.
A jegyzékhez csatoltak is három találkozóról szóló, a tiszt által kézzel írt jelentést. Szembetűnő, hogy Szép már az első találkozón is mintha tudná, miről van szó, mit várnak el tőle, és maradéktalanul teljesíti is ezt. Minden további nélkül árul el olyan információkat a baráti köréről, melyekről ő maga is tudhatja, hogy terhelőek lehetnek.
„A jelölt (vagyis a beszervezésre váró Szép Gyula – szerk. megj.) fontosnak tartotta elmondani, hogy nem szeretné, ha azok a dolgok, melyeket nekem elmondott, az érintett személyek tudomására jutnának, mivel tudja, hogy ez kellemetlen helyzeteket eredményezne. Biztosítottam, hogy nekem is ez a véleményem, és biztosítottam afelől, hogy nekünk semmilyen érdekünk nem fűződik ehhez” – így az egyik jelentés.
Az évfolyamtársak, akik „más dolgokkal foglalkoznak”
Más hálózati dossziékban gondosan mérlegelik a beszervezés esélyét, a jelölt pszichológiai profilját és kiaknázandó gyengeségeit. Gyakori, hogy a tisztnek valamilyen jutalmat kell kilátásba helyeznie, vagy épp ellenkezőleg: meg kell fenyegetnie a beszervezni kívánt személyt. Szép Gyula esetében ennek az iratokban nincsen nyoma – minden a lehető legsimábban megy.
„Előzetes megbeszélés alapján megszerveztünk egy beszélgetést Szép Gyula diákkal, akit 1972 nyarán ismertünk meg” – így az első, 1973. április 10-én írt jelentés. Szép beszámol arról, hogy az évfolyamon van egy olyan csoport, mely „más dolgokkal foglalkozik”: Pávai István (Pavai Stefan Ferencz), Nemes György, Csortán Márton, valamint Kaszián Lajos (Kaszian Ladislau).
A jelentés kitér arra, hogy Pávai István „nem megfelelően értelmez” filozófiai kérdéseket. Csortán Mártonnak nagyon kiterjedt az érdeklődése az irodalom, zene és népművészet iránt, és több száz kilométerre is elutazik egy népzenei fesztiválért. Egyes utakra Szép Gyula is elkísérte.
A jelölt jó benyomást tesz
„Negatívumként említette a jelölt, hogy Csortán megbízhatatlan, sok mindent megígér, de aztán nem teljesíti az ígéreteit. Eléggé szétszórt” – így a jelentés, melynek a végén a tiszt értékeli is a találkozót: „a jelölt jó benyomást tett rám, könnyen barátkozik, a beszélgetések során bőbeszédű, jóindulatú és kevésbé kíváncsi. A szolgáltatott adatok – bár operatív szempontból nem értékesek – megerősítést nyertek”.
A következő találkozóra tíz nap múlva, április 21-én kerül sor. Szép elmondja, Csortán Márton magyar kórust szervez, és egyszer azt mondta, hogy miután elvégzi az egyetemet, Szovátán tanárként dolgozó apja nyomdokaiba szeretne lépni. Hargita megyébe szeretne menni tanítani, ahol majd kórust szervezne.
„A jelölt kiemelte, hogy (Csortán Márton) Kolozsváron is szeretett volna egy ilyen kórust szervezni a magyar kórushagyományok ápolására, azonban nem sikerült. Még nem terjesztettük ki a beszélgetést Csortán Márton irányába, hogy ne kezdjen el gyanakodni” – így a tiszt.
„Felelősségteljes, őszinte és diszkrét”
A továbbiakban Szép Gyula két baptista évfolyamtársáról beszélgettek. Szombatonként szinte sosem vesznek részt órákon, és ha felmerül egyes, szombatra eső órák elhalasztása, akkor ők elsőkként helyeselnek, árulta el Szép. Hozzátette, nem tud arról, hogy „misztikus propagandát” folytatnának.
Ebben a második jelentésben a Securitate-tiszt újból megdicséri Szép Gyulát:
„a beszélgetések alapján megfelelő lenne (…). Jelen pillanatig a szerveinkkel szemben felelősségteljes, őszinte és diszkrét viselkedést tanúsított. (…) Bejárása van az általunk megfigyelt Csortán Márton baráti körébe, és általában az egész évfolyamhoz. (…) Nyílt, könnyen barátkozó, beszédes személyiség, foglalkoztatják a jelen politikai eseményei (…) mindkét találkozón újságot láttam nála, amelyeket el is olvasott (…) úgy gondolom, együtt fog működni velünk.”
Három nappal később, április 24-én tovább mélyítik a már megkezdett beszélgetéseket: Csortán Mártonról többek között elárulja, hogy zeneileg kevésbé felkészült, mivel sok más tevékenysége van, Brassóban irodalommal foglalkozott (a konzervatórium előtt Csortán egy évig Brassóban tanárképzésen vett részt, derül ki).
Az első feladat: Csortán Márton és a körösfői kórus
„A jelölt elbeszélgetett Csortán Mártonnal a magyar kórushagyományokról. A beszélgetés során Csortán azt mondta, »nekünk aktívabbaknak kellene lennünk, hogy lássa a magyar falvak lakossága, hogy minket érdekel a hagyományok megőrzése«” – áll a jelentésben. Az oldalon a Csortánnak tulajdonított kijelentés dupla vonallal van kiemelve.
Szép beszámol arról is, hogy Csortán felajánlotta neki, vezényelje a körösfői kórust, hozzátéve, nem világos, hogy ezt az ajánlatot milyen minőségében tette. Beszél arról is, hogy egy évvel korábban Csortán lakásán több találkozóra került sor, melyeken régi magyar dalokat énekeltek.
Ezúttal Szép Gyula feladatokat is kap: „arra kértem, derítse ki, kinek a kezdeményezésére ajánlotta fel (Csortán Márton) a körösfői kórus vezénylését, és hogy kinek tett még hasonló ajánlatokat”. Zárásként a Securitate-tiszt megemlíti, hogy beszélgettek az antiszociális aspektusok megelőzéséről, és „azokról a feladatokról, melyeket ezen a vonalon teljesítenie kell a haza összes polgárának.”
Május 10-én ismét találkozik Szép Gyula a tartótisztjével, ez alkalommal is Csortán Márton a fő beszédtéma. Kiderül, Csortánt senki nem bízta meg azzal, hogy a körösfői leánykórus számára karmestert keressen, ezt ő önkéntes alapon szervezi. Azért ajánlotta ezt fel Szép Gyulának, mert nincsen aki foglalkozzon ezzel, Markos professzor beteg.
Miközben jelent, őt magát is figyelik
Szép szerint Jagamas János bátorítja Csortánt azzal, hogy foglalkozzon kórussal, több ízben Mérába is invitálta. „A jelölt korábbi beszámolóiból kiindulva arra kértem a jelöltet, járjon utána (precizeze), mégis mi a céljuk, milyen természetűek ezek a tevékenységek, az ajánlatok, melyeket Csortán tesz az évfolyamtársaknak, hogy kizárólag magyar kórusokkal foglalkozzanak” – írta a tiszt.
A jelentés kitér arra is, hogy ezeket az információkat úgy a jelölt profiljában (studiul candidatului) mind a Csortán megfigyelési dossziéjában használják.
Jellemző a Securitate működésére, hogy miközben Szép Gyulának az évfolyamtársairól kell információkat szereznie, őt magát is megfigyelik. A hálózati dosszié része egy 1973. április 14-i jelentés, melyben egy évfolyamtársa elmeséli, hogy Szép egy Politon nevű könnyűzenei együttes tagja, ahol nem volt különösebb negatív megnyilvánulása, nyugodt ember benyomását kelti.
„A jövőben jobban kell figyelni: barátok, viselkedés, vannak-e nacionalista megnyilvánulásai. Ezt nem ismerem” – áll a jelentésben. Az oldal alján az utasítás: „a forrásnak közelednie kell a diákhoz, meg kell ismernie, mivel foglalkozik, és milyen a felfogása. Kezdetben zenéről beszélgessenek, aztán fokozatosan térjenek át a politikára.”
A beszervezés tervek szerint megy
1973. május 26-án elkészül a beszervezést javasoló átirat, mely szerint Szép Gyula beszervezését a Zeneakadémián tevékenykedő „nacionalista elemek” elfoglaltságairól, elképzeléseiről való információszerzés indokolja. Az átirat kiemeli Csortán Márton és Jagamas János professzor nevét.
Szép Gyulát még aznap, május 26-án beszervezték. A két oldalas, kézzel írott jelentés szerint minden a tervek szerint ment. „A jelölt, az utasításoknak megfelelően, részt vesz a Vasúttársaság (CFR) kórusának a próbáin azzal a céllal, hogy a korábban általa jelzett aspektusokról több információt szerezzen. Egy ilyen alkalom után jelezte Csortán Márton diáktársa kapcsolatát Jagamas János professzorral. Mindkét elem nacionalista megnyilvánulásairól ismert, a jelölt pedig a közelükbe lesz irányítva” – így a jelentés.
Szép Gyula informátori álneve „Suciu” lesz, tartótisztje pedig vélhetően Velea Eugen főhadnagy. (A beszervezést Velea végzi, ahogy a korábbi jelentések egy részét is ő írta alá.) A mellékelt, Szép által kézzel írt beszervező nyilatkozat vélhetően egy, a tartótiszt által diktált sablonszöveg.
Annak merev stílusa, szóhasználata élesen eltér a jelentések informálisabb nyelvezetétől:
„következetesen harcolni fogok az igazság kiderítéséért, és a törvény szigorú betartásáért. Résen leszek a haza ellenségeivel szemben, őszinteséget és objektivitást tanúsítok az információk szolgáltatásában”.
Két év alatt 34 jelentés
A Szép kapcsolati körében levő, műveleti szempontból érdekes személyek táblázatában az évfolyamtársa, Csortán Márton, valamint tanára, Jagamas János mellett szerepel Kallós Zoltán nemrég elhunyt néprajzkutató neve is. Szép a Kallós Alapítvány egyik alapítója és egyik alelnöke.
1973 májusától 1975 áprilisáig Szép Gyula összesen 34 jelentést írt. Havonta-kéthavonta találkozott a tartótisztjével a „Știința (Tudomány)” konspirációs házban, egy-egy ilyen találkozón általában több személyről is jelentés született. Ezeket kézzel írta Szép, egyes jelentéseket azonban utólag le is gépeltek.
Az évek során figyelemmel kísérte évfolyamtársát, Csortán Mártont és baráti körét, de többször jelentett egy diáktársáról, a baptista Kovács Editről, valamint tanáráról, Jagamas Jánosról és másokról.
Élénk érdeklődés Kallós Zoltán iránt
Szép 1973 júniusában arról számolt be, hogy Csortán Márton mesélt neki egy 1972-es mérai útjáról. Csortán ekkor találkozott Kallós Zoltán néprajzkutatóval, aki arról mesélt neki, hogyan gyűjti a moldvai csángó balladákat.
„A régi magyar folklór csodálói nagy szimpátiával tekintenek rá (Kallósra), úgy tartják, ő a csángó folklór megmentője. Nagyon sokat jár Erdély és Moldva falvaiban, ahol a csángók laknak” – ismerteti a Csortán által mondottakat „Suciu”.
Ez a jelentés élénk érdeklődést váltott ki, ha az oldal alján levő megjegyzéseket nézzük. „Jó anyag” – írta valaki, a tartótisztje hozzátette, a jelzett információkat több megfigyelési dossziéban is kiaknázzák majd.
Jól mutatja, mennyire érdekelhette Kallós a Securitatét, hogy a neve mindig többször alá van húzva, a munkásságáról szóló részek pedig szintén ki vannak emelve.
A lábjegyezetkből kiderül még, a vakáción levő „Suciu” számára külön feladatokat találtak. Az egyik megjegyzés szerint felkeresendő címeket kapott. Ha meglátogatja a Szovátán nyaraló Csortán Mártont, akkor be kell majd számoljon arról, mivel foglalkozik, és hogy beszélgettek-e nemzeti kérdésekről. Kilátásba helyezik, hogy a tanév kezdetekor Kallós Zoltán közelébe irányítják konkrét feladatokkal. A hálózati dosszié a továbbiakban azonban nem tartalmaz Kallós Zoltánról szóló jelentést.
Alvást színlelve olvassa baptista évfolyamtársa levelét
1973 novemberében „Suciut” egy vallását nyíltan gyakorló, baptista diáktársa, Kovács Edit közelébe irányítják. Suciu jelezte, diáktársa viselkedéséről véletlenül tud, de a gyanúsított közelébe tud férkőzni.
„Utasítást kapott arra, hogy kiderítse, ha misztikus propagandát folytat, ha téríteni próbálja diáktársait (…) ” – így az utasítás.
A továbbiakban Szép beszámolt róla, hogy Kovács Edit magnetofont szerzett, amellyel valószínűleg vallásos énekeket szeretne rögzíteni, hogy gyakran utazik más városokba, gyaníthatóan vallásos összejövetelekre. 1974 áprilisában ezt írja „Suciu”:
„Nemrég egy zenetörténet kurzuson (mely amúgy nagyon unalmas volt) Kovács Edit a szüleinek írt levelet. A forrás, mivel mellette ült, és úgy tett, mintha aludna, a levél nagy részét elolvasta, és azt figyelte meg, hogy szinte minden mondat tele volt tűzdelve vallásos kifejezésekkel. A forrás megjegyezte a levél egy mondatát: »Köszönöm Istennek, hogy segített eddig és vigyáz rám, védelmez«. Megjegyzem, hogy (a megfigyelt) nem vette észre, hogy a forrás elolvasta a levelet.”
Azt nem tudjuk, hogy ez a jelentés milyen következményekkel járt az évfolyamtársa számára. Az mindenesetre kiderül, hogy Kovács Editet megfigyelték, 1974 januárjában figyelmeztetést is kapott misztikus-vallásos propaganda miatt.
„Suciu” azt a feladatot kapta, hogy kövesse továbbra is figyelemmel évfolyamtársát, derítse ki, hogy folytat-e misztikus-vallásos propagandát az évfolyamtársai körében, felvett-e vallásos énekeket a birtokában lévő magnetofonnal, és hogy hova, milyen célból utazik.
Nem hajlandó együttműködni
Szép Gyula hálózatból való kivezetését 1979 decemberében javasolják. Szép időközben elvégezte az egyetemet, Erdőszentgyörgyre helyezték tanárként, azonban az ottani iskolát felügyelő tiszttel nem hajlandó együttműködni.
„(…) amikor megkérdeztük, hajlandó-e együttműködni az ottani iskolát felügyelő tiszttel, határozottan nemet mondott. Abban egyeztünk, hogy amikor vakációra vagy a szüleit meglátogatni jön (Kolozsvárra – szerk. megj.) megkeres minket, és konzultálunk ottani műveleti kérdésekről. Két alkalommal keresett fel, és arról számolt be, hogy ott nincsenek olyan problémák, mint Kolozsváron. Amikor felvetettem neki, hogy működjön együtt egy ottani kollégával, határozottan ellenkezett, majd engem sem keresett többet” – írja a Securitate-tiszt, aki ennek fényében javasolja a hálózatból való kivezetését.
Készségesen együttműködő diákból „nacionalista elem”
Nem egészen három év múlva, 1982 júniusában kezdték megfigyelni Szép Gyulát, aki abban az időszakban a székelyudvarhelyi művelődési ház igazgatója. Ami szembetűnő, hogy ebben a közel 400 oldalas dossziéban semmi nem utal arra, hogy néhány évvel korábban a célszemély másfajta kapcsolatban volt az állambiztonsági szervekkel.
A Securitatét a jelek szerint nem foglalkoztatja, hogyan lett a Kolozsváron készségesen együttműködő diákból néhány évnyi mezőségi és székelyföldi tartózkodás után „nacionalista elem”. Ez azért is különös, mert amúgy a Securitate precízen csoportosítja és a releváns dossziékban megosztja a különféle alkalmakkor, különféle módokon beszerzett információkat.
Úgy tűnik, a Hargita megyei Securitate nem tudta, hogy Kolozs megyei kollégáik évekig jó munkakapcsolatban voltak Széppel. A megfigyelés elkezdését az indokolja, hogy Szép Gyula – konspiratív nevén „Oratorul” (Szónok) – „ismételten az állammal szemben ellenséges, nacionalista megnyilvánulásokba kezdett, gyanús kapcsolatokat tart fenn a Magyar Népköztársaság állampolgáraival, akiktől ellenséges tartalmú anyagokat kap”. A jelentés említi Újhely (vagy Újhelyi) Ildikó magyarországi néprajzkutató nevét, akit nemkívánatos személlyé nyilvánítottak ellenséges tevékenysége miatt, és akivel Szép kapcsolatban áll.
A megfigyelés elkezdését javasoló jelentéshez mellékelt intézkedési terv szerint a „Tőzsér” és „Dobrin” álnevű besúgókat az igazgató mellé irányítják, és tanulmányozzák annak a lehetőségét, hogy más, Szép Gyulához közel álló személyeket is beszervezzenek. Később, a forradalom előtti években egy „Forgács Péter” álnevű besúgó szolgáltatja az információk számottevő részét.
Ezen kívül tervezik lehallgatni a beszélgetéseit (a művelődési házban ezek az eszközök már el vannak helyezve, derül ki), illetve tervezik a célszemély lakásának a lehallgatását, elolvassák levelezését, és az „F” ügyosztály segítségével egyes operatív szempontból fontos helyzeteket meg is örökítenek. A megfigyelési dossziénak a lehallgatásokat tartalmazó része mintegy 200 oldalt tesz ki.
Vidám, igazságszerető és lelkesedik a népművészetért
A megfigyelési dosszié megnyitása előtt, 1978 októberében már felbukkan Szép Gyula neve egy jelentésben: ebben az időszakban Szép Székelyudvarhelyen dolgozik zenetanárként. A jelentés szerint Szép titokban Kolozsvár környéki községekben filmez Magyarországról hozott felszereléssel. Az 1978 novemberében kelt nyomozati jelentés az akkoriban Mezőszengyelen (Maros megye) tanító Szép Gyulát vidám, igazságszerető, a népművészet iránt lelkesedő személyként írja le. Népzenét gyűjt, nincs kompromittáló tevékenysége.
A megfigyelés hivatalos elkezdése előtt egy hónappal, 1982 májusában Szép Gyula Segesváron találkozott a városon átutazó Újhelyi Ildikóval. A Bécs-Budapest-Bukarest gyorsvonattal érkező etnográfust Szép az állomáson várta, Újhelyi egy műanyag tasakot és egy kerek tárgyat adott át neki, és beszélgettek pár percig, áll a jegyzőkönyvben.
Az iratcsomóban több jelentést találtunk a székelyudvarhelyi művelődési házban bemutatott Czinka Panna című előadásról Hunyadi András rendezésében, melynek az egyik ötletgazdája Szép Gyula volt. A darab a kuruc-labanc szembenállásról szól, az előadás nagyon nagy népszerűségnek örvendett. „A forrás számára kérdés, hogy miért épp ezt a történelmi pillanatot választották azok, akik a programot kitalálták” – így a jelentés.
Esküvőnek álcázott nemzetközi néptáncfesztivál
Az jelentések rengeteg apró, néha mulatságos, legtöbbször inkább szomorú történetet tartalmaznak arról, hogyan játszották ki a nyolcvanas években a rendszert. Például székelyudvarhelyi fiatalok 1983 júliusában kitalálták, hogy nemzetközi néptáncfesztivált szerveznek. A rendezvényt esküvőnek álcázták: két régi néptáncos „kelt egybe”, a meghívottak pedig a fellépő együttesek tagjai voltak. Az „esküvő” három napig tartott, a rendezvényt japán és magyarországi turisták filmezték.
Egy másik hrabali hangulatú történet 1984 szeptemberében játszódott. Ekkor az Egy bolond százat csinál című darab bemutatójára készültek a székelyudvarhelyi kultúrotthonban. A „Tőzsér” álnéven jelentő informátor szerint megindult a nevetgélés, sokan érezték az iróniát, mivel a pártvezetés épp a megyébe készült látogatni. Ezért az eredeti plakátokat leragasztották, a darab új címe „Kánikula”, de ez sem jó megoldás: ha esik, akkor félő, hogy ez a papír le fog esni a plakátról.
Gőzerővel folyik Székelyföld románosítása
Ebben a periódusban gőzerővel folyt Székelyföld románosítása. Számos jelentés foglalkozik azzal, hogy a helyi magyar elit – köztük Szép Gyula – hogyan fogadja azt, hogy a magyar intézményvezetőket sorra lecserélik, sok esetben magyar nevű (de magyarul nem beszélő) vezetők kerülnek pozícióba. A kolozsvári rádió magyar adását megszüntették, a televízió műsora érdektelenné vált.
Felmerült, hogy a székelyudvarhelyi városi múzeum teljesíthetetlen pénzügyi tervet kapott, és félő, hogy az intézményt nem tartják majd rentábilisnak, és bezárják. A sepsiszentgyörgyi színházban szándékosan nem osztottak szerepet az ismert és népszerű színészeknek – az lehet a számítás emögött, hogy ha a közönség elmaradozik, ezt a színházat is románná lehet alakítani.
Száműzi a román kultúrát és a tudományos-materialista tanokat
Egy 1985 júniusában kelt átiratban azt vetik Szép Gyula szemére, hogy folyton azon van, hogy száműzze a kommunista, tudományos-materialista tanokat, a román kultúrát az általa vezetett intézményből. Ezzel párhuzamosan mindent megtesz annak érdekében, hogy a „nemzeti elszigetelődés” szellemében szervezzen rendezvényeket.
Például olyan magyar filmeket néznek videón a „Siculus” klubban, amelyekben Karádi Katalin és Latabár Kálmán szerepel, és ezeknek a filmvetítéseknek a hírét széles körben terjeszti. Kritizálja a magyar intézményvezetők leváltását, az ország gazdasági helyzetét.
Ezek fényében az a javaslat, hogy Szép Gyulát menesszék a művelődési ház éléről. Ezzel egyben az intézményvezető körüli, „egészségtelen” társaságot is szét lehetne szórni, áll a dokumentumban.
1985 augusztusában részletes jelentés foglalkozik a székelyudvarhelyi kultúrház „Venyige” néptánccsoportjának a turnéjával Szilágy megyében. A jelentés hosszasan sorolja a turnéval kapcsolatos problémákat: a cenzorbizottság elé eleve olyan műsorral készültek, mely nem egyezett azzal, amit elő terveztek majd adni – például mezőségi román népdalokként adtak elő magyar népdalokat. A 90 perces előadásba mindössze négy román népdal fért bele, nehezményezi a jelentés, ráadásul az egyik román dalt az előadás legvégére hagyták, és gyakran elhagyták.
Iszik és nem törődik semmivel
A bemutató szövegek túlnyomó része magyar volt, és nemcsak az előadások után folyt az alkohol, hanem egész nap ittak a társulat egyes tagjai. A társulat vezetői, köztük Szép Gyula is ittasan álltak az nézők elé. Emiatt elég sokat hibázott az együttes, a produkció művészi értéke jóval alacsonyabb volt a szokásosnál.
Szép a művelődési ház vezetőjeként nem törődött semmivel, senkit nem tiltott le az ivásról, és bár tartott attól, hogy rájönnek, nem tartja be a repertoárt, ez nem akadályozta meg abban, hogy minden nap előadják a Nagymajtényi síkon című, tiltott kuruc nótát.
Szép tudta, hogy lehallgatják. Egy 1983 augusztusi lehallgatási jegyzőkönyv tanúsága szerint azzal dicsekszik, hogy amikor kinevezték, és elfoglalta az irodáját, minden kábelt a kultúrház villanyszerelőjével együtt ellenőrzött, és minden drótot, ami pluszban volt, elvágott. A telefon számára két kábel volt szükséges, ehhez képest hatot találtak – ecseteli. „Miután elvágtuk, fél órán belül itt voltak mind” – utalt a Securitatéra az intézményvezető. A vaskos lehallgatási iratcsomót tekintve mégsem sikerült kicselezni az állambiztonsági szerveket.
Pártfogója segítségével felfelé buktatják
1985 októberétől Szép Gyulát a Hargita megyei közművelődési központba (Centrul Județean de Îndrumare a Creației Populare și a Mișcării Artistice de Masă Harghita) helyezték át. A kultúrbizottság elnöke, Majai (máshol Májai) Adalbert vette pártfogásába. (Egy későbbi beszélgetés során Majai maga sem tagadta, hogy többször kihúzta Szép Gyulát a slamasztikából.)
Majai lényegében bújtatta a volt igazgatót: alkalmazása után azonnal kihelyezte Székelyudvarhelyre (a központ székhelye Csíkszeredában volt). Azt tervezte, hogy csak 3-4 hónap múlva helyezi Csíkszeredába, és így kész tények elé állítja a pártvezetést – számolt be „Aron”.
Szép áthelyezéséért a helyiek nem lelkesedtek. A felháborodás oka, hogy Majai szolgálati lakást szándékozott biztosítani Szépnek, noha utolsónak érkezett, nincsenek gyermekei, és a várólistán többen is vannak előtte.
„Székelyudvarhelyen Szép folyton bulikba vitte Majait, ezért olyan jó barátok. Udvarhelyen nem volt jó igazgatónak, így felfele buktatták a megyéhez” – méltatlankodott az egyik magyar nevű muzeográfus egy 1985 novemberében kelt feljegyzésben.
Akkori feleségének könyvtárosi állást próbáltak szerezni Csíkszeredában. Szép Katalinnak csak egy év munkaviszonya volt, míg az állásra olyan román párttag is jelentkezett, aki 7 év munkaviszonnyal és felsőfokú végzettséggel rendelkezett. Ugyan Szép nyerte a versenyvizsgát, azonban a szakszervezetek megyei tanácsa új versenyt írt ki erre az állásra.
Kuruc dalok és „hülye” feladatok
1986 augusztusában újból turnéra indult a Venyige. Szép Gyula az együttes informális vezetőjeként ezúttal is velük tartott. Egy jelentés azt emeli ki, hogy magyar többségű településeken kuruc dalokat adtak elő, majd Szép utasítására a Nagymajtényi síkon című nótát is elénekelték. Az előadások utáni vacsorán – italozás után – Szép újból elénekelte ezt a nótát.
Egy másik jelentés egy párbeszédet idéz Szép Gyula és a besúgó között. Szép elmeséli, hogy betegszabadságot vett ki, mert az augusztus 23-i ünnepség szervezésében kapott egy „hülye” feladatot.
„Nekem kell megoldanom a hangfelvételt, és undorodom. (…) Hánynom kell, amikor hallom a zenekart” – így Szép, hozzátéve, csak ilyen baromságokkal b.szogatja az a k…a (Maria Cotfaș, a megyei tanács kultúráért és oktatásért felelős alelnöke), aki a lakással is „elintézte”: a lakást az ő egyik román emberének adta, akit le szeretne nyomni a múzeum torkán.
Alkohol, kiskorú lányok, botrányok
A jelentések Szép magánéletére is kitérnek. Azért döntöttünk úgy, hogy ezeket a magánjellegű, Szép Gyulát nem túl pozitív fényben feltüntető részleteket is közzétesszük, mert ezek gyakran bukkannak fel a jelentésekben, túlmutatnak egy-egy görbe estén, rossz perióduson, vagy rosszindulatú ismerősök pletykáin.
Azért is gondoljuk, hogy ezek a részletek a nyilvánosságra tartoznak, mert Szép Gyula évtizedek óta közszereplő, az RMDSZ-ben és az RMDSZ-hez köthető alapítványokban (Janovics Jenő Alapítvány, Communitas Alapítvány) tölt be vezető funkciót, a közelmúltig tagja volt az RMDSZ Szövetségi Etikai és Fegyelmi Bizottságának (SZEFB). Kérdés, hogy ezekkel a funkciókkal összeegyeztethető-e az az életmód, amely ezekből a jelentésekből kirajzolódik.
Vegyük sorra: első házassága gyorsan véget ért a feleség kezdeményezésére. Szép ivott és gyakran eltűnt, sokat bulizott. Székelyudvarhelyen egy Paci (Szabó László) nevű barátjával diszkót szerveztek. Egy beszámoló szerint előfordult, hogy meztelenül táncoltak, a lakásán pornófilmeket néztek.
A harmincas éveiben járó Szép nagy nőcsábász, kiskorú lányokkal is volt viszonya, hatalmával visszaélve, szemét módon bánt velük – derül ki egy lehallgatott beszélgetésből.
A megfigyelési dossziéhoz mellékelt lehallgatási jegyzőkönyvek több olyan beszélgetés átiratát tartalmazzák, melyekben Szép terhes barátnői kérik, találjon valami megoldást. (A ‘80-as években az abortusz tiltott volt. A titokban, „házi” módszerekkel végrehajtott terhesség-megszakításokba nagyon sok nő belehalt – szerk. megj.)
A beszámolók szerint két gyermeke is született házasságon kívül: az egyik Kézdivásárhelyen él, a másikról csak annyi derül ki, hogy az anyja Ludason született. Csak az egyik gyermek után fizetett tartásdíjat, a másikat látni sem akarta.
A látszat fenntartására sem hajlandó
1986 novemberében Rațiu Gheorghe ezredes önkritikus átirattal fordult a Hargita megyei Securitate vezetőjéhez: „bár régóta megfigyeljük, nem fektetünk elég hangsúlyt egyes, nacionalista színezetű, vagy immorális megnyilvánulások dokumentálására, annak ellenére, hogy erre több kedvező pillanat is volt” – írta jelentésében.
A dokumentum kiemeli, hogy ugyan többször is tájékoztatták a megyei pártvezetést, ezek a figyelmeztetések nem voltak elég hangsúlyosak, hogy megakadályozzák Szép csíkszeredai kinevezését, mely helyzet nagyobb mozgásteret és több cselekvési lehetőséget jelent számára.
Egy további jelentés érzékletesen mutatja be, ahogy a demotivált, a látszat minimális fenntartására sem hajlandó Szép vergődött a megyei kultúra élén: egy pártgyűlésen Szépnek a megyei kórustevékenységekről kellett beszámolnia.
„Más jelentéstevőkkel ellentétben, akik időben elkészítették a jelentéseiket, Szép feltűnő módon a gyűlés kezdete előtt 5-10 perccel firkált valami cetlikre. A jelentésben a célszemély elmondta, hogy az ő megyei kórustevékenysége nagyon gyenge, mivel a művészek demotiváltak a tévéműsorok és a pártvezetést dicsőítő programok miatt. „Miért akartok ti román dalokat énekelni?” A jelenlevők úgy értették, hogy arra utal, felsőbb utasításra kényszerítik románul előadni (a művészeket).”
A későbbi hozzászólók közül többen kritizálták a „hamis optikáját” – számol be „T. P.”, aki azt is sérelmezi, hogy pár hónappal azelőtt azzal kereste meg Szép Gyulát, hogy indítsanak egy programot a megyei kórusok számára, melyben azok román dalokat tanulhatnak.
„Magyarul az utóbbi 10-15 évben nem írtak kórusdarabokat, azonban vannak friss, nagyon jó román szerzemények”. Szép erre így válaszolt: „míg engedik, hogy magyarul énekeljetek, miért akartok ti román dalokat énekelni?” – így a jelentés, mely kiemeli, hogy a célszemély nem látja el hivatali teendőit. A legtöbbször terepmunka címén a barátaival volt Székelyudvarhelyen.
Néha még a Securitate is visszatáncol
Érdekes példáját is láthatjuk annak, hogy a Securitate visszatáncolt, és felülírt egy korábbi döntést: 1987 márciusában átirat készült Szép Gyulának arról a kérvényéről, hogy a Szovjetunióba mehessen turnézni.
Az első javaslat, hogy a válasz legyen negatív: „figyelembe véve azt, hogy ezek a turnék jutalomnak számítanak a népzenei együttesek tagjai számára, úgy ítéljük, hogy Szép Gyula kiutazását a Szovjetunióba sem a szakmai tevékenysége, sem pedig a nemkívánatos álláspontja nem indokolják”. Az oldal aljára utólag kézzel írták oda: „az ügyből botrány lett, javasoljuk a kérelem pozitív elbírálását”.
Míg Szép a Szovjetunióban tartózkodott, házkutatást terveztek nála, ugyanis a szervek tudomására jutott, hogy csíkszeredai garzonjában megvan az Erdély története című sorozat, több más, hasonlóan „nemkívánatos” könyv és fénymásolat társaságában. Ezeket Szép magyarországi ismerősei révén szerezte be.
Dugába dőlt házkutatás: a zárat nem sikerül kinyitni
A jelentés kitér a házkutatás összes mozzanatára: nem sikerült megszerezni a házkulcsot, így a kulcsról másolat nem készült. Az Urbis márkájú zárat szakértő fogja kinyitni, miközben két Securitate-tiszt a lépcsőházban őrt áll. Megnézik azt is, el lehet-e helyezni a lakásban lehallgató-készüléket.
Ha valóban találnak könyveket, akkor a tulajdonos Szovjetunióból való hazatérte után újabb házkutatást kell tartani azzal az indokkal, hogy aranyat hozott az országba eladási szándékkal. Az aprólékosan kidolgozott terv dugába dőlt: a helyszínen zárat nem sikerült kinyitni.
Szép szinte hetente utazik Bukarestbe, onnan hozza a legfrissebben kiadott folyóiratokat és könyveket – tájékoztat „Forgács Péter”. Ezeket a „nem megfelelő” tartalmú anyagokat aztán széles körben terjeszti a megyei értelmiség körében.
A Securitaténak egyébként régóta szemet szúrt, hogy a magyar nagykövetséggel, magyarországi diplomatákkal, állampolgárokkal tartja a kapcsolatot – erről számos jelentést írtak. Az állambiztonsági szerveket az különösen zavarta, hogy a magyar nagykövetség Kodály-oklevéllel és -emlékplakettel díjazta munkáját 1983-ban.
Az egyik jelentés szerint a helyi kulturális döntéshozók által lefújt csíkszeredai régizenei fesztiválra a magyarországi nagykövet is eljött volna, és díjazta volna a fellépőket – árulta el egy kocsmázás során Szép Gyula.
Már a ‘80-as években is ment a külföldi ügynöközés
A „Forgács Péter” fedőnevű besúgó szerint Szép egy „külföldről irányított szervezet” része, mely információkat gyűjt az erdélyi magyarokról, majd ezeket az információkat külföldre juttatja.
Mint az várható volt, Szép helyzete a Hargita megyei közművelődési központban tarthatatlanná vált. Valószínűleg érezvén ezt, irodalmi titkári állásra jelentkezett a Kolozsvári Magyar Operába. Sikeresen versenyvizsgázott, azonban egy ideig nem tudta elfoglalni az állást, ugyanis nem rendelkezett állandó lakhellyel Kolozsváron.
1988 februárjában aztán indok nélkül tették ki a közművelődési központból, és tanítói állást ajánlottak fel neki a gyimesfelsőloki általános iskolában. A különös döntést még furcsábban indokolták:
„mivel (Szép Gyula) folyton kapcsolatban áll külföldiekkel, és mivel a Gyimeseket minden évben nagyszámú, nacionalista-irredenta nézeteket valló külföldi személy keresi fel, hogy adatokat gyűjtsenek a csángókról, hogy azokat hazánkkal szemben ellenségesen használják fel, javasoljuk megfontolni (Szép Gyula) kinevezését a megyének ebbe a részébe”.
Probléma megoldva: Kolozsvárra költözött
A gyimesfelsőloki tanárkodás azonban nem tartott sokáig: 1989 januárjában Szép Kolozsvárra költözött. „A jelentések hatására a pártszervek ellensúlyozták az ellenséges cselekedeteit. Az utóbbi időben a megfigyelt tartózkodott a nacionalista-irredenta megnyilvánulásoktól” – áll egy kézzel írt feljegyzésben.
1989 júniusában jóváhagyták a megfigyelési dosszié lezárását. Az erről szóló javaslat szerint a Hargita megyei Securitate tájékoztatja a pártot, emellett átiratot küld a célszemély „ellenséges” tevékenységeinek az összefoglalójával a Kolozs megyei Securitaténak (mivel Szép Gyula a kolozsvári munkavállalásával átkerült ennek a területi struktúrának az illetékességi körébe).
1989 augusztusában a megfigyelési dossziét mikrofilmre vitték. Az utolsó nyoma annak, hogy Szép Gyula továbbra is foglalkoztatta az állambiztonsági szerveket, 1989 novemberében, a forradalom előtt kevesebb mint egy hónappal kelt. Ekkor két alkalommal is tanulmányozta az iratcsomót a Securitate egyik tisztje, Moldovan Nicolae kapitány (neve és rangja alapján ugyanaz az operatív tiszt, aki javaslatot tett a megfigyelési dosszié lezárására).
Szép Gyulának lehetőséget biztosítottunk a dossziék alapján megfogalmazódott kérdések megválaszolására – a vele készült interjú itt olvasható el. Többek között rákérdeztünk, elmondta-e Kallós Zoltánnak, hogy megemlítette őt a diákkori jelentéseiben, vagy hogy mit szóltak az RMDSZ vezetői, amikor kiderült, együttműködött a Securitatéval.
