Borboly Csaba és Rafai Emil komája nem akarja visszaadni a halastavat, de verekszik és zsarol.
Egy szép csütörtök reggelen kis csoport dohányzik a székelykeresztúri polgármesteri hivatal előtt. Amint elhaladok az emberek mellett, hallom, hogy „gumibot”. Az ajtónál megállok, még elkapok néhány szót, ilyeneket, hogy „ütötték-rúgták”, „halastó”. Visszamegyek hozzájuk, és engedélyt kérek, hogy beszálljak én is a beszélgetésbe. Habár egyikük sem ismer, és én sem őket, befogadnak.
A beszélgetés arról szól, hogy azelőtti este Kecskést megverték Zoláék. Gumibottal. Hátulról rátámadtak, rácsaptak a fejére a gumibottal, leesett a földre, s ott aztán ütötték-rúgták, amíg bírták. A mentő vitte el. Kecskés Attila helyi közéleti szereplő, a Néppárt leghangosabb volt helyi tanácsosa és a Változás Székelykeresztúr mozgalom elindítója. Zola, azaz Barabás Zoltán az RMDSZ helyi tanácsosa, Rafai Emil volt polgármester egyik jobbkeze, sőt komája, a rugonfalvi halastó működtetője. Azaz volt működtetője. Vagy bitorlója, vagy nem tudjuk, hogy mije, de ez később részben kiderül.
A kis csoport befejezi a dohányzást, bemegy. Bemegyek én is velük. Egy szűk óra múlva tanácsülés lesz, várhatóan szóba kerül a bántalmazás is. A polgármester megengedi, hogy részt vegyek a tanácsülésen, csak arra kér, hogy addig kint várakozzak, mert még néhány megbeszélnivalójuk van azelőtt. Kimegyek.
Felhívom Kecskést telefonon. Nem veszi fel, de később visszahív. A kórházban van, mondja, Udvarhelyen. Az egyik szemére homályosan lát, és meg akarja nézetni, hogy ne legyen baj. A nehéz légzéséért is aggódott, de úgy tűnik, nincs törött bordája, maximum repedve lehet, de azt túléli. Kell majd mellkasi röntgenre is mennie. Megegyezünk, hogy amikor véget ér a tanácsülés, és ő is visszaér Keresztúrra, találkozunk.
Ez nem politikai téma. De akkor mi?
Mire befejezem a telefonálást, egy másik kisebb csoport jelenik meg az épület sarkánál. Ugyanazt a témát osztják, ilyen szavakat hallok onnan, hogy „kameráim”, „a halastavam”, „a halaim”. A csoport legmagasabb, sportos alkatú, tréningruhás tagjával picit később találkozom a hivatal ajtajában, kiderül róla, hogy ő az esti verekedés támadója: Barabás Zoltán. Megszólítom, és mondom neki, hogy szeretnék beszélni vele az eseményekről. Flegma arckifejezéssel néz rám. Azt sem tudja, ki vagyok, mondja, és nem akar beszélni. Bemutatkozom neki, és nyújtom a kezem. Hátat fordít.
Aztán azt mondja, háttal állva, hogy fölösleges feszegetnem a témát. Majd megfenyeget, hogy „valótlanságot ne írjon, mert akkor teljesen másképp járunk el”. Ezt már felém fordulva. De hiába kérem, hogy mondja el akkor ő a valóságot, mert nem hajlandó. Csak vonogatja a vállát, és azt mondja undorodó arckifejezéssel, hogy nincs miért ő erről nyilatkozzon. És nem is szeretne, teszi hozzá, miközben rágyújt egy cigarettára, és kiböki legnagyobb aggodalmát: „Csak nehogy most politikai síkra eltereljék a témát!”
A társaságok felváltva jönnek ki és mennek be. Barabás bemegy, majd később kijön, ingerülten undorodott arckifejezéssel jár fel-alá, kimegy a kapuba, ott telefonál. Hallom, amint mondja a telefonba, hogy „újságírók”. De nyilatkozni mégsem akar, pedig többször felajánlom neki a lehetőséget. Tisztában vagyok vele, hogy sokkal teljesebb lenne a történet, ha ő is elmondaná a véleményét, de nem tudom erőltetni. Mikor megkérdem, megengedi-e, hogy készítsek egy képet róla, ugyanolyan flegmán szól vissza: „Meg se próbálja!” Majd pár másodpercnyi gondolkodás után hozzátoldja: „Nem vagyok én reklámbaba.”
A néppártosok mosolyogva dohányoznak. Furcsa nekik, mondják később, hogy Barabás itt van. Máskor mindig késve érkezett tanácsülésre, most pedig negyven perccel a kezdés előtt már itt téblábol, és piszkálgatja, provokálja Kecskés apósát, Patakfalvi Dénest, aki szintén tanácsos. Gyanítják, hogy azért jött, hogy az apóst kihozza a sodrából.
Csak ferdítés és teljesen ferdítés, semmi megverés, nem politika
A tanácsülés megkezdődik. Tárgyalnak mindenféléről, alapvetően békés a hangulat, habár időnként érződik a feszültség a két oldal között. A kisebbségi RMDSZ-frakció időnként játssza a sértődöttet, a többségi EMSZ-frakció pedig játssza a „miért vagytok most sértődöttek? mikor ti voltatok hatalmon, sokkal elnyomóbbak voltatok” stílust.
Ugyanaz a hangulat, mint az udvarhelyi tanácsüléseken, csak picit finomabban, barátságosabban, és nem annyira elnyomóan. Itt épp megszavazzák, hogy az egyik RMDSZ-tanácsos fociklubjának ingyen bérbeadják a sportcsarnokot. Habár a fiatal EMSZ-es polgármester nem bírja ki, hogy ne kérdezze meg enyhén ironikusan: amíg az RMDSZ volt hatalmon, addig miért nem adták bérbe neki ingyen?
A tanácsülés végén Koncz Hunor polgármester felszólal a verés témájában. Mondja, hogy Kecskést megverték és kéri, hogy ha bebizonyosodik, hogy Barabás bűnös, határolódjon el tőle az RMDSZ frakció. Beszéde eleinte eléggé csavart, de aztán kimondja, amit szeretne.
Még alig kezdi el a beszédét, Barabás jelentkezik, hogy ő is szólni akarna. Amint a polgármester befejezi, belevág: „Erre szeretnék válaszolni, a polgármester úrnak a mondottaira, tehát ez egyáltalán nem így volt. Újból ferdítés. Tehát ezt kijelenthetem, ferdítés. Tehát a polgármester úr amit elmondott itt, totál, teljesen ferdítés. (Itt Kecskés apósa feláll és kimegy a teremből.) Semmi 6-7 személy, nem fényes nappal, és semmi megverés, nem politika. Nem politikáról szól itt semmi.”
Itt beleszól az EMSZ-es ülésvezető, leállítja Barabást, és elkezdik tárgyalni, hogy meg kell-e hallgatni Barabást, vagy nem, ha nincs itt a másik fél, azaz Kecskés. Az RMDSZ-frakció amellett érvel, hogy ha a polgármester felvetette a kérdést, akkor adja meg a válasz lehetőségét Barabásnak. A polgármester és az ülésvezető kitart amellett, hogy ez csak egy kérés volt a polgármester részéről, nem várnak választ.
A demagógia-szenzorom csipog,
mikor a polgármester ilyen érvekkel jön, hogy „Mit fog mondani Székelykeresztúr város közössége, hogy ha azt látják, hogy eljárásban megbüntetett emberek ülnek az önkormányzati testület tagjai között. Ha ez így lesz.” Azaz mit fognak majd mondani a városlakók, hogy a büntetett Barabás tanácsos ott ül, persze majd csak akkor, ha elítélik Barabást, ha egyáltalán elítélik.
Ez az érv többször elhangzott az ülésen az RMDSZ-esek részéről is, hogy mit mondanak majd a városlakók erről vagy arról. Mintha Keresztúr egy akkora város lenne, hogy ne tudná mindenki, hogy Barabás Zoltán milyen, vagy ne tudna mindenki mindenről mindent.
Az RMDSZ-frakció több tagja határozottan jelzi, hogy ők most hallanak erről az incidensről először, és szeretnék hallani Barabást. Hosszú alkudozás kezdődik. Nagy nehezen meggyőzik az ülésvezető asszonyt, hogy adjon szót Barabásnak, ha ő is akarja. Mire a bunyós tanácsos rövidre zárja a történetet: „Köszönöm, elmondtam, amit szerettem volna.”
Barabás Zoltán nem várja meg a tanácsülés végét. Még beszél a képernyőn egyik párttársa, amikor ő feláll, felveszi a kabátját és kimegy.
A tanácsülés legvégére megérkezik Vinczellér Árpád, a Néppárt Hargita megyéért felelős országos alelnöke, aki a gyűlés után elmondja: számított erre. Ez az RMDSZ-EMSZ összefogás egy ál-összefogás, mert ezek harminc év alatt megszokták, hogy kiskirályok. Még lehet ilyenekre számítani, főleg Székelyföldön.
Valamiért úgy érzem, Vinczellérben nem a verés nyomán alakult ki az ellenérzés a pártok országos összeborulásával szemben, de ez jó alkalom számára, hogy könnyítsen a lelkén, és kimondja a sajtóban, ami már egy jó ideje bántja.
A polgármester is nyilatkozik: „Felháborító! Ha egy keresztúri polgár ilyet csinálna, az is felháborító lenne. De hogy a közösség egy képviselője csinálja, ez elfogadhatatlan!” Kiderül, neki is voltak kalandjai Barabással: „Tavaly ilyenkor a tanácsos úr kijelentette, hogy ezentúl ott üt, ott rúg, ott vág, ahol ér.”
A gumibot nem ♥ a kamerákat
Tanácsülés után megvárom, míg Kecskés hazatér Udvarhelyről, az orvostól, és találkozom vele, illetve kollégájával, Barabás Gergővel, aki ugyancsak a helyszínen volt a bántalmazáskor. Kecskés elmeséli, ő úgy keveredett ebbe a helyzetbe, hogy mérnökként mindenféle elektromos szerelésekkel is foglalkozik, és a rugonfalvi halastó tulajdonosa, Nagy Piroska felkérte, szereljen négy kamerát a tó környékére.
Egész napra volt bevállalt munkája, ezért úgy egyeztek, hogy este sötétedéskor megy ki a tóhoz, hogy beszéljék meg, másnap hova kell szerelnie a kamerákat. Épp akkor ért ki kollégájával, Gergővel, amikor a tulajdonos és családja már ott volt, és ügyvédjük javaslatára a család letakarta a volt bérlő, Barabás Zoltán kameráit.
Beszélgettek, hogy hova tegyék a tulajdonos kameráit, amikor megérkezett három autó. Az autókból már agresszíven szálltak ki és közeledtek az emberek, ennek bizonyítéka, hogy az egyik jelenlévő ijedtében bemenekült az autóba. A 7 érkező ember elkezdte szidalmazni és rágalmazni őket, Barabás Zoltán fia, Barna hátulról gumibottal fejbeütötte Kecskést.
Leesett a földre. Összehúzódott, kezét a fejére szorította, hogy védje az arcát, és kapta az ütéseket és rúgásokat. Ütötték, verték, ahogy bírták, meséli. Megfogalmazta magában, hogy meg lehet különböztetni a gumibotot, az ököllel ütést és a rúgást. Érződött az is, hogy a támadók focisok, úgy rúgták, mint egy puha labdát. Nem látott semmit, csak utólag, a tanúk elmondásából tudta meg, hogy csak ketten bántalmazták, Zola és a fia.
A többiek csak körülállták őket és biztosították a helyszínt. A volt polgármester bizalmasaként ismert Sipos Attila lefogta Gergőt, aki bántalmazott kollégája segítségére akart sietni.
Közben Piroska elment, és hívta az 112-t. Miután a verést befejezte, Zola, akinek szóltak, hogy értesítették a rendőrséget, azt mondja, hogy ő is felhívja, és feljelenti magát. Aztán egy ügyvédet is felhívott Zola, meséli Kecskés, és azt mondta neki, hogy „Ügyvéd úr, Kecskés Attila kapott egy pár kujakost, s azért hívtam, hogy tudjanak róla.”
Megjött a mentő, Kecskést bevitték a sürgősségire. Zoláék levették a kamerákról a letakarást. Nagy nehezen kiértek a rendőrök is. Elindultak a rendőrőrs felé, de félúton megálltak, és ott írták meg a jegyzőkönyvet. A hangulat végig feszült volt. Barabás Gergő, Kecskés kollégája fotózott egyet a telefonjával, Barabás Zoltán a rendőrök előtt megfenyegette, hogy „feldugja a telefonját a se**ibe”.
Kecskés Attila úgy érzi, hogy ez leszámolás volt, szervezett támadás. Még csak nem is verekedés, hanem verés. Ő nem viszonozta sem a szóbeli, sem a fizikai támadást, nem ütött vissza. Hogy szervezetten támadtak, látszik abból, hogy gumibot volt náluk, mondja Kecskés. „Egy ember normálisan nem sétál gumibottal magánál. Ha én gumibotot szeretnék szerezni, azt sem tudnám, hogy kitől kérjek. Most már tudom, hogy Zoláéknak van, de nem hiszem, hogy kölcsönadnák nekem.”
„Nem vagyok hozzászokva, hogy gumibottal verjenek”, mondja Kecskés, majd hozzáteszi: „főleg nem városvezetők. Volt egy pillanat, amikor arról volt szó, hogy alpolgármester lesz Zola. Méltó egy alpolgármesterhez, hogy gumibottal verekedjen?”
Megkérem, mutassa meg a gumibot nyomát az oldalán. Nem örömmel, de hagyja magát lefotózni.
„Ez a történet nem ma indult, senkit nem ütnek le azért, mert kamerát szerel”, véli a mérnök, aki úgy érzi, megveréséhez az is nagyban hozzájárult, hogy a támadók haragszanak rá, amiért az RMDSZ és a volt polgármester, Rafai Emil elvesztette a választásokat az általa kezdeményezett Változás Székelykeresztúr mozgalom miatt. Ezt alátámasztja az a mondat is, amelyet a tanácsülés előtti beszélgetésen hallottam: „Kecskésnek már rég meg volt ígérve ez a verés.”
Ki kukkol kit, kinek a mijén?
A halastó tulajdonosa, Nagy Piroska délután ötig dolgozik, utána jön le a halastóhoz, mondja. Már erősen sötétedik, mikor felhív, hogy hamarosan ott lesz a tónál, jöhetek. Azért hívott hamarabb, mert a tónál nincs telefonjel. Micsoda tökéletes hely egy veréshez, gondolom.
Mikor odaérek, több autó áll a ház előtt. A tulajdonos ijedt arccal jön hozzám, amint kiszállnék az autóból, és remegő hangon mondja: „Ezek megint itt vannak.” Engem nem zavarnak, mondom neki, és kiszállok a sötét hóviharba. Nagy Piroska fél. Nem ok nélkül. Habár Barabás ezúttal csak a fiával jött, most sem túl barátságos.
Tulajdonos-bérlő szóváltás következik.
Előbb a kazán és a fűtés a téma. Az ajtót lepecsételte a végrehajtó, nem lehet a házba bemenni. De a kazánház nyitva van, s oda be kell menni, fűteni kell, hogy ne fagyjon el a rendszer. Nagy hidegek jönnek. Egy megbízható helybélit, Jeddy Tamást kérte meg a tulajdonos, hogy fűtsön, naponta többször. Ő is kijött most. Tamás bácsi, akit régóta ismerek, és aki a falu egyik legmegbecsültebb embere, láthatóan nem érzi jól magát ebben a helyzetben, de állja a sarat. Nem élvezi, hogy Barabás csúfolkodik vele, hogy „na mi van, fochist lettél?”, de csendben tűri a megaláztatást, bölcsebb ő annál, hogy visszavágjon, pedig tudna, jó humora van az öregnek.
Barabás bejelenti, hogy ő itt fog aludni a lakókocsiban. Azt nem ajánlja fel, hogy közben rak is a tűzre. „Ne lepődjetek meg, mert én itt megőrzöm, amire nekem még itt szükségem van. Mindamellett, hogy azt gondoljátok, hogy én vagyok a gazember.”
Aztán a kamerákról esik szó.
Barabás Zoltán: „A kamerákhoz nem kell hozzányúlni, mert a kamera a te javadat is őrzi. Ugyanúgy, mint az enyémet.”
Nagy Piroska: „De te miért kukkolsz engem az én területemen?”
BZ: „Nem kukkollak téged a te területeden. Az én dolgaim bent vannak a házban.”
NP: „Tegnap a végrehajtóhoz ha idejöttél volna, akkor meg tudtunk volna egyezni…”
BZ: „Ha nem tudtam, Piroska!”
NP: „Na ne mondjad, na!”
BZ: „Hallod-e, nem szólt nekem az ügyvéd!”
NP: „Ártatlan vagy, Zola, nagyon ártatlan vagy, úgy sajnállak. Értesítve ki voltál-e?”
BZ: „Nem, pont ez a baj.”
NP: „Pont ez az, hogy erre az egyre vigyáztunk, hogy jól ki legyél értesítve. Két helyen voltál kiértesítve.”
Barabás mind bizonygatja, halálkomolyan, hogy ő nem tudott róla. Mármint egész pontosan arról nem tudott, hogy aznap, abban az órában jön a végrehajtó. Ami szinte lényegtelen, minekutána a végrehajtó már tavaly júliusban értesítette, hogy hagyja el szeptember végéig az ingatlanokat. És még most sem akar elmenni a területről, ott akar aludni a lakókocsiban.
A tulajdonos felhozza, hogy „érdekes, hogy mindent látsz a kameráidon át, de azt nem látod, hogy órákon keresztül itt vagyunk a végrehajtóval”. A volt bérlő védekezik: „olyan helyen voltam, hogy nem néztem a kamerát”.
Szóba jön a verés. A tulajdonos lenéző hangsúllyal mondja: „S akkor ki kell jönni este, s úgy kell viselkedni, ahogy viselkedtél. Egyszer nagyon bemutatkoztál!” Barabás gyorsan lezárja: „Piroska, megvan a jó oka mindennek. Ismerem én Kecskés Dénes Attilát, nem a tegnaptól, nem a tegnapelőttől.” (Ezek szerint Kecskés nem a kameraszerelés miatt kapott verést, hanem a régi ismeretségért, a politikai múltjáért? Az is érdekes, hogy a verekedéskor készült hangfelvételen egy adott pillanatban Barabás Barni mondja a lányoknak, hogy nem velük van bajuk. Tehát akkor Kecskéssel van bajuk. De miért mondják, hogy az nem politikai ügy?)
Visszatérnek a kiköltözésre.
NP: „Mikor mentek innen el?”
…
BZ: „Elmondtam már neked százszor: nem kell semmi, ami a tied. Nekem a halaim kellenek a tóból. S ennyi. … Addig nem szabadultok meg tőlem, amíg a halaimat el nem viszem. Mikor elvittem a halaimat…”
Közben Barabás Barni hátulról mind hívogatja az apját: „Gyere na!”. Látszik, hogy mihamarabb el akar menni innen. Be is ülnek az autóba, és elmennek.
Nagy Piroska elkezd mesélni a tegnapi eseményekről:
Tegnap kijött a végrehajtó, Barabás Zoltán cégét kilakoltatta, a terület átadódott a tulajdonosnak. A végrehajtó kérdezte, hogy az ajtót törjék-e be, vagy pecsételjék le. A tulajdonos a béke kedvéért a lepecsételést választotta. Amikor a cég jön a dolgai után, akkor nyitják fel, de ehhez bírósági végzés kell.
Az ügyvédje tanácsára készítettek egy bannert, amin írja, hogy magánterület, és mindent tilos. Ez a banner tegnap este fél hatkor készült el, akkor jöttek ki ezt kirakni. Jött később Kecskés, megbeszélni a kamerákat, és aztán jöttek a támadók.
Előveszi a lánya által készített hangfelvételt, meghallgatjuk az elejét, a verés részét.
Érdemes meghallgatni a hangfelvételt. Rövid, de velős. A támadók egyből nekiesnek Kecskésnek, azzal vádolják, hogy ő töltötte meg Nagy Piroskának a fejét hülyeségekkel.
A tulajdonos mesél: „Olyan hirtelen kezdték Kecskést ütni! Leütték ide a földre, ide. (Mutatja.) És ütték. Ez az ember, ez a magas: mint a vadállat! Így, agyba-főbe, ahogy érték. És Barninál, a fiánál, bot volt.”
Hívta az 112-t. Gergőt lefogták, a lányok próbálták leszedni Zolát és Barnit Kecskésről. Egyik az egyiket, másik a másikat.
A hóvihar miatt a beszélgetést Udvarhelyen folytatjuk.
A falusi idilltől a horgászok zsarolásáig
A tavat a kollektív építtette, itatót akartak az állatoknak. Egy rugonfalvi traktorista szerint, aki még szántott a jelenlegi tó alatt, 1986-87-ben töltötték fel a tavat. Tettek bele pontyot. 1990-ben visszakapták az emberek a földjeiket. Megegyeztek, hogy eladják. 1994-ben licitet hirdettek, akkor vette meg Nagy Piroska, az összeget rokoni összefogásból teremtette elő.
16 éven keresztül ők üzemeltették, másodállásban. Időközben birtokleveleket szereztek a földekre, felmérettették a telkeket. Nagyon nehéz volt.
2010-ben bérbe adta a tavat és a mellette álló nagyobbik házat Barabás Zoltánnak tíz évre. Alapvetően meg volt elégedve azzal, ahogyan a bérlő kezelte a birtokot, emberként nem vonja kétségbe az ő munkáját. Tisztelte is őt azért, ahogyan rendet tudott tartani a tó körül. Habár voltak kisebb nézetkülönbségek, ő hallgatott, ráhagyott mindent Barabásra, így nem voltak nagy konfliktusok.
2020-ban úgy döntött, hogy a lejáró bérleti szerződést nem hosszabbítja meg, visszaveszi a tavat a család ügykezelésébe. Júliusban még végrehajtóval is kiértesítette Barabást, hogy szeptember 30-ától visszakéri a tavat.
Szeptember 6-án horgászverseny volt, lement ő is a tóhoz, és értesítette a horgászokat a szándékáról. Már akkor érezte, hogy Barabás nem akarja visszaadni.
Szeptember 30-án próbálták átvenni a tavat, de látszott, hogy a bérlő nem akar elmenni. A bérlő azt állította, hogy szeptember 27-én tízezer euróra telepített halat a tóba.
Októberben, mikor már hivatalosan nem is volt övé a tó, Barabás ingyenes horgászatot szervezett. Sok halat elvittek. Ugyancsak akkortájt elkezdték az interneten kelteni az indulatokat a tulajdonos ellen. Durvábbnál durvább személyeskedések, mocskolódás, zsarolások. A horgászok petícióban is kérték, vagy inkább zsarolták, hogy továbbra is adja bérbe a tavat Barabásnak. Utólag megnéztem a beszélgetést az oldalon, tényleg durva, ami ott lezajlott, és amilyen stílusban.
A nagy ingyenes horgászatban a halakat nem dobták vissza a tóba, hanem elvitték. Ami szabályzatellenes, ezért a tulajdonos feljelentést tett a rendőrségen. A halügyekről hátrébb részletesebben írok.
Közben Barabás Zoltán folyamatosan támadott és fenyegetőzött.
December 6-án estefelé Abigél, a tulajdonos Nagy Piroska lánya, barátjával együtt körbesétálta a tavat. Barabás bottal ment utánuk, és agresszíven viselkedett.
Kamerákat szerettek volna felszerelni, így Kecskéshez fordultak.
Így érkezett el a végrehajtás és a bántalmazás napja, aminek már szinte minden részletét ismerjük.
RMDSZ-es körbekomaság a libamáj körül
De mitől olyan nagy a mellénye Barabás Zoltánnak? Miért tudja megtenni, hogy a végrehajtás meg minden ellenére nem hagyja el a halastavat, és még verekszik is? Barabás azzal dicsekszik a városban, hogy komája Rafai Emil ősszel leváltott polgármesternek, helyi tótumfaktumnak és Borboly Csabának, a megyei tanács elnökének.
Hogy a volt polgármesterrel jó viszonyt ápol, az látszik a politikai pályafutásán. Meg abból is, hogy Rafai nagyon otthon érzi magát a halastónál. Az emberek többször látták úgy a tónál, hogy a bérlő nem volt ott, Rafai ügyelt a birtokra. Vagy szaladt a tó körül. Úgy tudják, Rafai vásárolt egy telket is a halastó fölött. Rafai az általa vezetett egyesületeken keresztül pénzt is pályázott a halastó számára, erről egy következő fejezetben szólunk majd.
Komasága Borbollyal is teljesen nyilvános. Nemcsak Barabás dicsekszik vele, hanem maga Borboly is gyakran emlegeti videóiban a keresztúri barátait. Sőt többször posztolt a rugonfalvi halastótól.
Egyszer azzal dicsekedett, hogy „családi és baráti körben” levágták a Barabás Zoltán által nevelt kilenc libáját.
Tavaly decemberben a rugonfalvi tóból kifogott kárászból készült többcsaládos vacsoráért volt hálás. Ekkor már két és fél hónapja jogtalanul használta Barabás Zoltán a tavat. Borboly nyilván nem tudhatta, hogy lopott halat eszik, mint ahogy arról is bő négy év után értesült a múlt héten, hogy az újszékelyi vízhálózat ünnepélyes 2016-os kampányátadóján a szomszéd kútjából búvárpompával felnyomott vízzel locsolkodott boldogan a kampányvideón, mert nem volt működőképes az átadott vízhálózat.
A városban úgy tudják, hogy Borboly keresztúri szőlősét, amelyre oly büszke, Sipos Attila volt parkolóőr gondozza, akit a választások után a megyéhez menekítettek. Ugyanaz a Sipos Attila, aki Kecskés megverésénél lefogta Barabás Gergőt, hogy az ne tudjon Kecskés segítségére sietni.
Siposnak ráadásul volt oka is haragudni Kecskésre, hisz a Kecskés által létrehozott Változás Székelykeresztúr keretében hozták nyilvánosságra a városi parkolásmutyit. Sipost leleplezték, hogy 2 lejt vesz el a parkoló emberektől, és csak 1 lejre ad parkolójegyet, ráadásul a jegyeket újrahasznosítja.
Petőfi-kutatás az áfonyapálinkában a halastónál
Sokan tudni vélik a Barabást nem kedvelők közül, hogy rengeteg közpénzt szívott le a Grand Carp Zola cégével. Mondják, hogy nézzek utána, mert kapott pénzeket, például a megyei tanácstól horgászverseny szervezésére. „Még Borboly is mosott pénzt a rugonfalvi tóban” ‒ fogalmaz nagyon plasztikusan egyikük, de a számok alapján túl sokat nem moshatott.
Megnézem a cégadatbázisban, a számok nem igazolják, hogy ömlene a pénz a cégbe. Az elmúlt években 100-150 ezer lejes forgalma volt, ha ebből levonjuk a tó 12 ezer eurós bérleti díját, nagyságrendileg két-három embernek az éves (minimálbérnél nem sokkal nagyobb) fizetése marad, s még a karbantartási költségeket nem is számoltuk.
A horgásztáboroknak is utánanéztem, már amennyire lehetett, mert arról kevesebb az információ.
2013-ban például két tábor megszervezésére 9500 lejt kaptak a Székelykeresztúri Kistérség Szövetségen keresztül. Hogy kit jelentett 2013-ban a Székelykeresztúri Kistérség Szövetség, megtudjuk a Facebookról: Rafait.
Az elmúlt években a horgásztáborokat a Petőfi Sándor Művelődési és Kutatási Egyesületen keresztül szervezték.
Hogy kit jelent ez az egyesület, megtudhatjuk az Igazságügyi Minisztérium nyilvántartásából.
Az egyesület három alapítótagja közül kettő Rafai Emil.
Az egyesület évi 60-90 ezer lejt forgat, de ez sem hatalmas tétel ahhoz képest, hogy több rendezvényt szervez: megemlékezés Petőfi Sándor halálának évfordulójáról, hagyományőrző disznóölő verseny, kerékpártúra, képes installáció készítése a Petőfi-emlékhelyre, Petőfi-hét, stb.
A Sicap oldalán megnézem, milyen vásárlásokat bonyolított le az egyesület, hátha kiderül, mennyi ment a halastónak az ökohorgász-gyermektáborokból. Első találat: áfonyapálinkát akartak venni az Amigótól.
De megkerülnek a halastó-bérlési és szállásköltségek is.
3×1200 lejt kértek tóbérlésre, ami 3600 lej, és 50×25 lejt szállásra, az 1250 lej. Tehát összesen 4850 lej. Hogy ez sok-e vagy kevés egy gyakorlatilag kétnapos, péntek délutántól vasárnap délig tartó táborra, amelynek az első napján nincs is tóhoz fizikailag kötődő tevékenység, amiért azt ki kellene bérelni?
Hát, kevésnek nem kevés, de nem is olyan ordítóan nagy összeg. Környékünkön a legtöbb egyesület hasonlóan csinálná ezt, nem kirívó ez semmiben. Tehát nem tudjuk azt mondani, hogy hű de nagyot akasztott a horgásztáborokkal a tó üzemeltetője komáján keresztül a megyei tanácstól. A keresztúri Zola-kritikusok információja nem igazolódott be.
Dacă voi nu mă vreţi, eu vă vreau
Bár a hivatalos számok alapján nem nagy biznisz a halastó, valamiért nagyon kell Barabás Zoltánnak, nagyon nem akarja visszaadni. Szeptember 30-ig kellett volna kiköltöznie, és a mai napig nem tette meg. És mintha nem is állna szándékában.
A hangfelvételen tisztán hallatszik, hogy a verés közben a tulajdonos lánya, Aletta azt mondta felháborodottan Barabásnak:
‒ Magának itt nincs keresnivalója!
Erre Barabás ingerülten válaszolt:
‒ Lesz nekem keresnivalóm!
Rá néhány másodpercre Barni, a volt bérlő gumibotos fia vágta oda a tulajdonos egyik lányához:
‒ Amíg a halaink ott vannak a tóba, s anyád nem adja ide, addig innen nem megyünk el.
Másnap este, mikor kimegyek találkozni a tulajdonossal a tóhoz, és Barabásék is épp ott vannak, Barabás Zoltán bejelenti, hogy nem fog elmenni, itt a lakókocsiban fog aludni, megőrzi azt, amire neki szüksége van.
Majd a halakra hivatkozik: „Addig nem szabadultok meg tőlem, amíg a halaimat el nem viszem.”
Nézzük meg, hogy is van a halakkal.
Hol volt, hol nem volt egy 35 kilós halkirály és 6 tonnányi népe
Barabás Zoltán azt állítja, hogy ő szeptember 27-én, három nappal a bérleti szerződés lejárta előtt nagy mennyiségű halat, másfél tonnát telepített a tóba, ami neki most kell. Hogy tényleg betette-e ezeket a halakat a tóba, nem tudjuk, csak azt, hogy számlája van arról, hogy ő halakat vett. Ez a befektetés a legnagyobb tétel az elmúlt tíz év telepítései közül. Ezeket a halakat kéri vissza, ezért nem akar távozni a tótól.
De miért fektetett be ekkorát három nappal a bérleti szerződés lejárta előtt? Nem tudta, hogy a tó tulajdonosa kéri vissza a tulajdonát? De tudta. Július 23-án hivatalos végrehajtó értesítette, hogy szeptember 30-ig távoznia kell. Ami azért, lássuk be, elég komoly szándéknyilatkozat a tulajdonos részéről. Ha tudta, hogy vissza kell adnia a tavat, miért telepített bele halat?
Hogy szeptemberben belerakta-e a tízezer eurónyi halat, nem tudjuk biztosan, de azt már tudjuk, hogy ennek a mennyiségnek több mint a négyszeresét szedte ki egy hónapon belül. Nagy halakban, nem kicsikben. Októberben, a bérleti szerződése lejárta után Barabás ingyenes horgászatot hirdetett.
Tonnaszám szedték ki a halat a tóból és szállították el. Erről legelőször a horgászaton részt vevő horgászok számoltak be a Facebookon.
Aztán egy hétig ismeretlen csónak dolgozott a tavon, és az a hír járta, hogy hálóval fogták a halakat. A horgászok beszámolója alapján Barabás lehalásztatta a tavat. Az hírlett, hogy a bérlő a halak zömét kiszedeti, és eladja a hégeni (románul Brădeni) halastónak Szeben megyébe. Ezt persze Barabás tagadta.
A tótulajdonos ezt a rendőrségnek is jelentette, mondja, október 27-én el is kapták a rendőrök Barabást egy 27 kilós hallal. Azt mondta, hogy a szentpáli halastóhoz viszi. A nyomozást a rendőrség két hét alatt lezárta azzal, hogy „nu este furt”, meséli Nagy Piroska.
Hogy Barabás tényleg eladta a rugonfalvi tó halállományának javát a hégeni halastónak, a verés utáni estén igazolódott be. A hégeni halastó Facebook-oldalán meghirdették, hogy több mint 600 nagy halat szereztek be, amelyek közül egy 35 kilósat, és 18 darab 20 és 30 kiló közöttit. Összesen 6,2 tonnányira tehető a halak súlya.
Halcsempészből hégeni horgászok hőse
Másnap reggel felhívtam a halastót, ahol büszkén ismerték be, hogy igen, a rugonfalvi halastóból származnak a halak. De már a fotók is árulkodóak voltak, ezen például Barabás Zoltán látható, amint egy hatalmas halat ad épp el a Szeben megyei halastónak. Ebben a videóban pedig az látszik, amint a 35 kilós halat adja el.
Halbiológusok szerint egy ponty kb. 35 év alatt nő 35 kilósra, sőt, ha nem tápozzák, akkor még lassabban.
Nyilván felvetődik a kérdés, hogy mi a baj azzal, hogy a bérlő kiszedte és eladta a halakat. Egyrészt akkor tette ezt, amikor már hivatalosan nem bérelte a tavat. A szerződése lejárt szeptember végén, és ő októbertől kezdte kiszedni és eladni a halat. Másrészt pedig a tulajdonossal kötött szerződése nem engedte meg neki, hogy ezt megcsinálja.
A szerződésben egyértelműen írja, hogy a 2,5-3 kilónál nagyobb halakat kötelezően vissza kell engedni a tóba. Azt is írja, hogy hálóval nem szabad halászni a tóban, és azt is, hogy bármilyen befektetés történt, az a szerződés lejártakor amortizálódottnak számít, és a bérlő nem kérheti az ellenértékét vagy kártérítést.
Persze, lehet mindent sokféleképpen értelmezni, de mindezek alapján tényleg nagyon kérdéses, hogy Barabás mennyire jogosan adta el a halakat egy másik tónak. Az is kérdés, hogy milyen alapon nem akar távozni a halai nélkül, milyen alapon akar ottmaradni a lakókocsiban másnak a területén, miközben verekedik, és végig agresszíven viselkedik. Ezek ilyen költői kérdések, a végső döntéseket nyilván a bíróság és a rendőrség fogja meghozni, kíváncsian várjuk ezeket.
Tönkremegy-e a tó?
Hogy mi lesz a halastó sorsa, majd meglátjuk. Ha egyáltalán halastónak nevezhető az a tó, amiből kiszedték a halak javát. Hogy igaza lesz-e azoknak a horgászoknak és helybélieknek, akik azt jósolták, hogy a tulajdonos, akit szerintük csak a haszon érdekel, tönkre fogja tenni a tavat, vagy újból felvirágzik a tó, ez kiderül az elkövetkező években. Az biztos, hogy nem lesz a tulajdonosoknak könnyű dolguk az ellenük fordított horgászközösséggel és a halaktól kiürített tóval.
Számomra mindenképpen érdekes volt megfigyelni a folyamatot, hogy egy Facebook-csoportban néhány szószóló hogyan tudja elterjeszteni, hogy a tó tulajdonosa, aki még vissza sem kapta a tavat, de a horgászoknak megígéri az eddigiek folytatását, máris „tönkretette a tavat”. És a bérlő, aki eladja a halakat a kedvenc tavukból, az egy hős. Ez a horgászvilág talán még a foci világánál is érdekesebb.
Nagy Piroska első lépése, hogy „megmetszette”, azaz csúnyán megcsonkította a tóparti nagy fákat, mert szerinte túlságosan elnőttek Zola gondatlansága miatt, még a magántulajdont tisztelő emberekben is kérdőjeleket ébreszthet. Ha így fogja folytatni, rövid időn belül be fogja bizonyítani, hogy az őt előre elítélő horgászoknak igazuk volt.
Nagy Piroska szomorú és fáradt. De muszáj ezen végigmennie, mondja. Élete munkája van ebben a tóban, és ragaszkodik hozzá. Nem kívánja senkinek, hogy ilyen helyzetbe kerüljön.
Ki lesz a következő áldozat?
Barabásnak is élete munkája van ebben a tóban, és ő sem hagyná. De neki, ha tulajdonjoga nincs is, kemény háttere van. A siménfalvi rendőrségről elküldték a verést jelenteni akaró embereket, akik az 112-re este kiérkező rendőrök utasítására mentek oda panaszt tenni másnap. De fogadták Barabás Zoltán feljelentését, aki feljelentette Kecskéséket betörési kísérletért. Amelyik betörési kísérletet Nagy Piroska nem érti, mert a végrehajtó felajánlotta aznap délben, hogy betörhetik az ajtót, és ő nem törette be. Akkor miért ment volna vissza este feltörni a saját házát?
Nem elég, hogy Kecskést megverték, a tulajdonos lányának kedvesét is megfenyegették. Azt mondta neki fenyegető hangon Barni, Barabás Zoltán fia, hogy „te leszel a következő”.
A rendőrség úgy végzi a munkáját, ahogy. Gheorghe Filip azt nyilatkozta az uh.ro-nak, hogy az, hogy a gumibot fehér fegyver-e, függ a gumibot típusától. De a helyszínelő rendőrök miért nem nézték meg, hogy milyen volt a gumibot?
Lenne a rendőrségen is komája Barabásnak? Nem tudjuk. Csak azt tudjuk, hogy vagyonbevallása szerint évi 15 ezer lejes fizetése mellé 26 ezert lejt kap, mert tagja az ATOP bizottságnak.
Ez az ATOP, magyarul Területi Közrendészeti Hatóság, foglalkozik a rendőrség felügyeletével is. Tehát Barabás tagja (volt) a rendőrséget felügyelő hatóság bizottságának. Nem éppen komaság, de valamire jó lehet ez is. Például van az embernek akitől megkérdeznie, milyen gumibotot érdemes beszerezni.
A szerda esti incidens áldozatát, Kecskést csak következő hét keddjén tudja fogadni a törvényszéki orvos. Hátha addig eltűnik a nyomok egy része.
Az RMDSZ politikai állásfoglalásban kijelenti, hogy ez nem politikai ügy. Bíznak az igazságszolgáltatásban, és „meggyőződésük, hogy bármelyik felet találják vétkesnek, az elmarasztalt személy közössége meghozza a megfelelő döntést”. Tehát reménykednek abban, hogy a bíróság a tulajdonos kihívta kameraszerelő villamosmérnököt fogja kihozni hibásnak, akit a területen törvénytelenül tartózkodó volt bérlő gumibottal lecsapott, majd jól megvert?
Történetünk tipikus romániai történet. Románia alkotmánya garantálja a magántulajdon védelmét, de a valóság azért ennél sokkal izgalmasabb. Nagy Piroskának van egy halastava, amit bírósági határozattal sem tud visszaszerezni, és egy lakókocsis vendége, akitől nem tud megszabadulni. A vendégének vannak neves komái és fontos halai, részben elköltöztetve. Van egy új ünnepnap Keresztúron, „a Gumibot napja”, február 10-e, nem koszorúzásokkal és megemlékezéssel egybekötve fogják ünnepelni. Van egy jól megvert közéleti szereplőnk, egy bizonytalan sorsú halastavunk, egy gyászoló horgászközösségünk.
Ahogy a pontynak is van farka, nem politikai történetünknek is van egy vége. De nem itt.
A nyitóképen balra Barabás Zoltán, középen Rafai Emil. A kép forrása az RMDSZ egyik kampányvideója.
Frissítés, 2021. június 2.:
2021. június 2-án délelőtt kilakoltatták Barabás Zoltánt a rugonfalvi halastótól. A folyamat aránylag konfliktusmentesen zajlott, vér ezúttal nem folyt, csak időnként volt egy-egy hevesebb szóváltás a volt bérlő és a tótulajdonos között, akik tízéves évfordulójukat ünneplő házaspár stílusában osztozkodtak, s akasztottak be egyet-egyet egymásnak.
Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép
