A Manevi stratégiai romokat vásárol Borszéken, de titkolózva akarja feltámasztatni a főutcát.
Azt hallottuk, a Manevi megvette Borszéken a volt Kaszinó épületét, és a sípálya mellett épít egy ötcsillagos szállót.
A kaszinóról neten szinte semmit nem találtunk, ezért nem tudtuk beazonosítani az épületet. Így nem tudtuk kikérni a telekkönyvét sem, nem tudtunk meggyőződni arról, hogy tényleg megvette a Manevi. Az ötcsillagos szállóról pedig még annyit sem találtunk.
Romokban a Remény
Másnap első utam Borszékre vezetett. A Székelyföld északi csücskében található Borszék Erdély egyik leghíresebb üdülőtelepe volt, ásványvizeit már a 18. században palackozták. Felsőborszék, azaz az üdülőtelep a 19. században épült ki, Alsóborszék tömbháznegyede a 20. században. Borszék 1968 óta város, lakossága jelenleg nagyjából 2500 fő ‒ a tíz évvel ezelőtti népszámlálás szerint.
A helybéliek segítségével azonnal sikerült beazonosítani, melyik a volt kaszinó épülete. Az emberek inkább moziként emlegetik, mert az is volt benne a kaszinó után, és azt még ők is megérték. Hivatalos régi neve Remény szálló. Mindenki úgy tudja, hogy megvették „a magyarok”.
Kikértük a telekkönyvét, és bingó! Idén októbertől az épület tényleg a Manevi Zrt. birtokában lévő Manevi Pro Transilvania cég tulajdona.
Már ha lehet épületnek nevezni ezt a helyenként pincéig beszakadt, egykori remekművet, melynek falain most fák és válogatott füvek nőnek.
A Remény szálló 1889-1890-ben épült, és egy bő évszázadon keresztül egyik legmeghatározóbb épülete volt Borszékfürdő városképének. A visithargita.com szerint a település legelegánsabb épülete és szállodája volt, 28 szobával, nagy étteremmel. Itt tartották a rangos összejöveteleket: a Nemzetközi Botanikus Kongresszust (csoda, hogy most botanikus kertként szolgálnak a falai?), a Nemzetközi Balneológiai Kongresszust és a híres bálokat.
Képeslapok tucatjai bizonyítják, hogy mennyire reprezentatív épülete volt a fürdővárosnak.
Az egykor pompás épület ma romokban áll.
Leszakadt emeletek mindenfelé.
Beszakadt, az Arches nemzeti parkra emlékeztető alagsor.
Alátámasztások késleltetik a beomlást, de kérdés, hogy meddig.
Ami még nem szakadt be, az hámlik, bomlik és potyog.
A legjobb állapotban a nagyterem, a konyha, és a tornyok maradtak meg.
Ami bádoggal volt födve, az még áll, ami cseréppel, az mind beomlott. Ránézésre minimum az épület fele károsult.
Nem kevés pénzébe fog kerülni a Manevinek, hogy az épületet visszahozza az eredetihez hasonló állapotába. Pedig muszáj lesz, mert műemlék épület.
Reménytelen próbálkozás
Írtam a Manevinek, ilyeneket kérdeztem tőlük, hogy milyen célból vették, mikor, mennyiért, jelenleg milyen állapotban van, mi a céljuk vele, hogyan fogják hasznosítani, hogy látják, mikor kerül sor a felújítására és átadására, kb. mennyibe fog kerülni a felújítása és megfelelő felszerelése, van-e már rá forrásuk, vagy ha nincs, honnan terveznek pénzt szerezni erre, van-e hozzá tervük, látványtervük, bármi.
Levelemet 20-szor nyitották meg, először három perccel az elküldés után. De nem válaszoltak rá. Ráadásul Makkai Katalin, a romániai cégük ügyvezetője sem válaszolt ezúttal.
Nem értem, ha valaki jót akar, mert egy műemlék épület felújítása nemes tett, ugye, akkor miért szégyell arról beszélni? Mi értelme van a titkolózásnak? Magyarországon ez lehet, hogy működik, de nálunk előbb-utóbb úgyis minden kiderül, túl kicsi közösség vagyunk ahhoz, hogy titkot lehessen tartani.
Hogy mekkora kaliberű munkálatba vágott a Manevi, az kiderül, mikor megvizsgáljuk az épület telekkönyvét. Egy 4370 négyzetméter összterületű ingatlanról van szó. Hatalmas. Kemény munka és sok pénz lesz ezt eredeti állapotába visszaépíteni, drukkolunk, hogy sikerüljön.
Az egyik borszéki beszélgetőtársam, aki foglalkozott már a kérdéssel, azt állítja, hogy ezt nem is lenne szabad így felújítani, hanem le kellene teljesen bontani és újjáépíteni.
Érvként azt hozza fel, hogy ez a mészkő, amiből építették az alapját, nagyon szívja a vizet.
Hogyan került az épület ilyen állapotba? Egy, a Gyergyó Tv-nek nemrég adott interjújában Mik József borszéki polgármester elmeséli, hogy 1995 és 2004 között privatizálták az akkori turisztikai vállalatot, amelynek tulajdonában nagyjából 100 villa és vendéglő volt. Ennek kevesebb, mint 10 százalékát visszakapták a régi tulajdonosok, a többit eladták. És olyan tulajdonosok jöttek, akiknek nem az volt az érdekük, hogy felújítsák az ingatlanaikat és működtessék őket, hanem csak arra vártak, hogy felmenjen az ingatlanok ára, közben hagyták lepusztulni őket.
A fentebbi videóból, melyet Gábor Róbert fotós kolléga készített, két dologra is következtethetünk. Egy: a Remény már tíz évvel ezelőtt is eléggé ramaty állapotban volt, részben be volt szakadva. Kettő: a sok kommunista nyomból ítélve itt a rendszerváltáskor megállt az élet, utána senki semmit nem mozdított az épületben. Tehát a mostani állapot gyakorlatilag bő három évtizednyi elhanyagolásnak köszönhető.
Ki volt az, aki ennyire elhanyagolta ezt az épületet? A telekkönyvből nem derül ki, de a polgármester később készségesen elmondja: a Remény szálló egy bukaresti cég nevén volt. Melynek indiai volt a tulajdonosa.
Az önkormányzat próbált lépni az épületek megmentéséért, de a jelenlegi román törvények nem sokat segítenek, állítja a polgármester. Ötszörös adót szabtak ki az elhanyagolt ingatlanokra, ami részben segített, főleg a jogi személyek esetében, ahol nagyobbak az összegek.
A Remény testvérei és egy újabb Manevis felfedezés
Az a fontos most nekik, hogy legalább a fő sétányon lévő épületeket felújítsák. A négy legfontosabb épület a volt Remény szálló, a Stoica villa, a Heiter villa és a Mélik szálloda. A négy közül jövőre hármat felújítanak, mondja az interjúban a polgármester.
Képünkön balról jobbra az említett négy épület látható a főutcán, a Mélik az a nagyon fehér, ami keresztben áll.
A Remény közvetlen szomszédságában a Stoica-villa található. A helybéliek szerint, akikkel ott elbeszélgetek, ezt is ugyanaz a cég vette meg. A nevét nem tudják a cégnek, de ha ugyanaz, akkor csak a Manevi lehet.
A telekkönyvi kivonat nem igazolja a gyanút. Papíron a villa egy jászvásári cég tulajdona, 2008 óta.
Hogy mégis igazuk volt az általam az utcán megkérdezett szomszédoknak, azt a polgármester igazolja, utólag.
Mik József polgármesterrel a helyszínen nem sikerül találkoznom, mert elutazott. Utólag hívom fel telefonon, és habár érződik rajta, hogy nincs kedve beszélgetni, mégis aránylag egyenesen és becsületesen megválaszolja a kérdéseimet. Ezt nagyra értékelem.
A Remény épületéről annyit tud, hogy megvette a Manevi, és talán készülnek a tervek. Arra a kérdésre, hogy mi a Manevi terve az épülettel, azt válaszolja: műemlék épület, ugyanúgy kell visszaépíteni. Több konkrétumot ő sem tud.
Arra a kérdésre, hogy a Stoica villát is ők vették-e meg, a polgármester azt válaszolja, hogy náluk még nincs bejegyezve egyelőre, még a régi tulajdonoson szerepel. De hallott-e arról, hogy a Manevi megvenné, kérdem. Igen, hallott róla, hogy a Manevi meg szeretné venni, de egyelőre még sehol semmi, a régi tulajdonos nevén szerepel.
De hogy mégis komolyak a Manevi szándékai ezzel a második villával is, kiderül, mikor emlékeztetem, hogy a tévéinterjúban említette, hogy a főutcán lévő négy villa közül hármat felújítanának. Ez a kettő lenne, meg a Mélik? Igen. Arról volt szó, hogy felújítanák, mondja a polgármester. Remélik, hogy úgy is lesz.
Ha a Manevi megígérte, hogy felújítja jövőre, akkor csakis komoly vásárlási szándékai kell, hogy legyenek.
A Stoica-villa egy ilyen kis gyöngyszem faépület, sok aprócska kis gyönyörű részlettel, teljesen más hangulatú, mint szomszédja, a Remény-kolosszus.
A Stoica-villa kívülről nézve aránylag keményen áll, a teteje is aránylag ép, csak pár helyen foghíjas. Bent mégis le van szakadva az emelet helyenként.
https://youtu.be/kYTDCPeAExk
Itt egy kolozsvári ingatlan-tanácsadó cég által tavaly készített videó, amiből elég szépen látszik a villa teljes állapota.
Utolsó, szimbolikus képünk a Stoica-villáról. Majd, ha a Manevi hivatalosan is megveszi, talán bővebben is írunk róla.
Az egykori szászrégeni fényképész, Heiter György villája az egyetlen mostoha a négy közül. Míg a másik hármat legalább ígéret szintjén felújítanák, neki még nem került szerető gazdája. Előtte egy gyönyörű technológiai doboz hirdeti a fejlődést, európai pénzekből, feldobva a lerohadt városképet.
A négy említett épületből a Mélik-szálló van a legjobb állapotban, és a felújítása is előrehaladott fázisban van. Tulajdonosa Misi bácsi, akiről a munkások nagyon nagy tisztelettel beszélnek. Egy csoport lelkes, jó kedélyű és jó munkakedvű nyíregyházi munkás dolgozik az épületen, az emelet munkálatainak javát már elvégezték, éppen festenek. A szálló jövő év végére el kellene, hogy készüljön, mondja a polgármester.
A Mélikek, akik ezt a szállót építették és üzemeltették bő száz évvel ezelőtt, gyergyóremetei örmények voltak.
Aztán később, a kommunizmusban kórház, poliklinika működött az épületben. Majd jött a haldoklás időszaka, és most, ha minden igaz, egy éven belül ismét szálloda fog működni itt.
Mire a Remény és a Stoica is ebbe az állapotba kerül, mint a Mélik, ha egyáltalán kerül, még sok van. A szomszédok, akikkel beszéltem, azt mondják, hogy az új magyar tulajdonos (mármint a Manevi) nekifogott már a felújításnak. Csakhogy ez sajnos nem látszik az épületen, munkálatnak semmi nyoma.
A polgármester cáfolja a szomszédok információit: nem fogtak még neki a szálló felújításának. Csak ki volt takarítva, hogy a statikusok be tudjanak menni, az „expertízist” megcsinálni. Életveszélyes volt teljesen, be volt omolva a tető. Csak takarítottak, csak erre volt még engedélyük a műemlékvédelmi hatóságtól.
Borvizes múlt és jövő
Felmerül a kérdés, érdemes-e befektetnie a Manevinek Borszéken, lesz-e valós kereslet azokra a szálláshelyekre, amelyeket ők itt létrehozni szándékoznak. Piaci alapon fenn tudja-e tartani magát egy szálloda?
A válasz elméletileg egy határozott igen.
Habár, ha most nézzük meg a mozgást az üdülőtelepen, eléggé siralmas a helyzet. A nemzeti ünnep kisvakációján, amikor minden valamirevaló üdülőt elözönlenek a turisták, Borszék kísértetvárosnak tűnik. Üres utcák, üres parkolók, üres minden. A fő attrakció, a korzózás a főutcán abban merül ki, hogy tíz-tizenöt percenként elsétál arra egy-egy család, azt osztva, hogy milyen szépek lehettek valamikor ezek az épületek, és most milyen siralmas állapotban vannak.
De ami késik, nem múlik. Borszéknek hatalmas turisztikai potenciálja van, és ezt egy százhuszonhat évvel ezelőtti reklám-leporelló román szövegével bizonyítom, melyet a Magyar Nemzeti Digitális Archívum oldalán találtam.
Bocsánatot kérek a románul nem beszélő olvasóinktól, de muszáj volt a román változatot beraknom, sokkal jobb, mint a magyar. Nemcsak Borszék hatalmas turisztikai potenciálját bizonyítja, hanem az asszony szerint azt is, hogy a Google Translate már akkoriban létezett. Hogy ez mennyire köszönhető annak, hogy ilyen volt akkoriban a román nyelv (elég későn alakult ki az írott román nyelv jelenlegi formája), vagy mennyire annak, hogy a székelyek akkortájt is székelyül beszélték a románt, nem tudom. De ez a szöveg pont olyan, mint ahogy a kortárs székely a viccekben románul beszél.
Borszék erőssége a borvíz. (Itt is érdemesebb a román feliratot elolvasni, mert a magyar az gáz.) Lépten-nyomon borvízforrások találhatók, melyeknek gyógyereje régen fürdővendégek százezreit vonzotta Borszékre. Sokan nem üdülni jöttek ide, hanem gyógyulni. Fürdőváros jellegét akkor vesztette el Borszék, amikor 2001-ben bezárt a kezelőbázis. Próbálták újraindítani, de a tulajdonossal nem sikerült szót érteni.
Az új borszéki csoda-gyógywellness a turizmust is gyógyítja
2010-ben jött a hír, hogy Borszéken új kezelőbázis épül. Mivelhogy a magánszféra nem sietett ebbe befektetni, a polgármesteri hivatal állt neki építkezni.
Sikertörténetnek indult a dolog, de aztán sajnos egy kormányváltás miatt elfogytak a pénzek, és évekig álltak a munkálatok. Mik József polgármester, a projekt gazdája, évekig kínlódott pénzt szerezni, hasztalanul. Végül kölcsönt vett fel a város. És a megyei tanács is melléállt, kiemelten támogatta az ügyet. Nehezen haladtak a dolgok, de a rengeteg halasztás után mégiscsak úgy tűnik, hogy a központ elkészül, most decemberben átveszik az épületet, és 2022 júniusában megnyitja kapuit a fürdővendégek előtt. Mondja a polgármester. Aki azt is mondja különféle interjúkban, hogy tudja, hogy sok határidőt ígért már, és nem sikerült azokat betartani, de most már tényleg nagyon közel vannak a megnyitáshoz.
Beugrok egyet az új komplexumba. Ami már nem új, mert lassan tíz éves, helyenként jön már le róla a festék. Engedélyt kérek, hogy körülnézzek és fotózzak, és megkapom. Jól esik ez a nyitottság. Amit látok, az megfelel a polgármester által mondottaknak. Az egyik medencében már zubog a víz. A másik medence csak arra vár, hogy feltöltsék. A mofetta kész.
A gyógyfürdő kádjai már a helyükön vannak. Az épület különböző pontjain munkások sürögnek, hiába, hogy nemzeti ünnep van, ezerrel megy a meló. A legtöbben a fa bútorzatot szerelik. Úgy tűnik, tényleg a végefelé járnak. Mik József hamarosan beteljesíti polgármesteri pályafutása legnagyobb projektjét. Gratula!
Ha a kezelőbázis-élményfürdő beindul, vélhetően nagyságrendekkel megugranak majd a borszéki turizmus számai. A polgármester becslése szerint az indulás után minimum két évig nem lesz elég szálláshely és vendéglői kapacitás Borszéken. Így ha a Manevi felújítja a Reményt meg a Stoicát, valószínűleg azonnal lesz kereslet azokra a szálláshelyekre.
Az, hogy Borszéken megnőtt az eladó épületek száma, és már a valamikori élelmiszerbolt ablakában is ingatlanokat árulnak, jó jel. Valószínűleg egyre több régi szép villa talál majd olyan gazdára, aki hasznosítani akarja, nem lerohasztani.
Kíváncsi voltam, mennyiért vehette a Manevi az épületeket, de mivel nem válaszoltak, körbenéztem, mennyiért lehet lerohadt villát venni Borszéken. Az első találat: a 15 szobás és 5 fürdőszobás 5-ös villát, mely központi részen található az eladó szerint, egy alkudható potom 80 000 euróért adnák el, 11 ár területtel, 10 parkolóhellyel és az udvaron lévő borvízforrással együtt. Ez is megviselt állapotban van, a képek alapján, de nem annyira, mint a Remény vagy a Stoica. Ez a 80 ezer euró nem nagy összeg, de valószínűleg töredéke annak, amit a vásárlónak bele kell majd még fektetnie a felújításba.
Az ötcsillagos szálló, ami négy
A luxusszálló építésének a szándéka a helyszínen beigazolódik. Pár különbséggel: nem öt csillagos lesz, hanem csak négy, nem a Manevi építi, és nem a sípálya mellé, hanem az új kezelőpont mellett.
A polgármester szerint ők annak idején négycsillagosra hirdették meg a tendert, azóta nem tud róla, hogy változott volna. Meghirdettek koncesszióba egy hektárnál picit nagyobb területet, a licitet megnyerte egy cég, az kell, hogy megépítse a szállodát. „Állítólag van már megnyert pályázat is, önrész is, jelenleg készülnek a tervek, és szereznék be az engedélyeket. Jövőre neki szeretnének fogni, de minden az engedélyektől függ.”
A képen látható földdarab, melyet az utak félszigetként vesznek körbe, a kezelőbázis-wellness tőszomszédságában található. Ide építenék a szállodát.
A telekkönyv szerint 10 910 négyzetméteres, azaz közel 1,1 hektáros területet 49 évre koncesszióba adták a Hotel Mineral Borsec nevű részvénytársaságnak.
A termene.ro által felrajzolt kapcsolati térképről próbáltunk minden itthoni és magyarországi céget és magánszemélyt leellenőrizni, nem találtunk semmi gyanúsat. A hotelt építő cég 99 százalékos részvényese a magyarországi Sankó-Ép. Tulajdonosa, a gyergyóremetei születésű Ilyés Sándor nagyvállalkozónak tűnik: sok pénzes buliban vett már részt, a Puskás-stadion építésétől kezdve lakóparkokon át a legújabb OTP-székházig.
Az egyetlen gyanús dolog, amit találtam, az egyik társtulajdonos, Mik Sándor neve. Amely meglepően egyezik a polgármester családnevével, és nem túl gyakori név errefelé.
Megkérdem a polgármestert: Mik Sándor rokona? „Valami nagyon távoli. Sok közöm nekem hozza nincsen” – válaszolja.
A pontosság kedvéért hozzátennénk, Mik Sándor tulajdonrésze immár csak 1%, mert idén szeptemberben megváltoztak az arányok.
A rokonizmus gyanúja azért merül fel erősebben, mert nem ez az első rokona a polgármesternek, aki a helyi turizmusból él. Borszéki tartózkodásom alatt arról érdeklődöm az embereknél, hogy hol tudok enni, és azt mondják, a fürdőtelepen egyetlen rendszeresen működő vendéglő van, a Faló. Amiről később azt is mondják, hogy a polgármester törzshelye, ott lehet őt mindig megtalálni, mert a testvére a vendéglő tulajdonosa. A pincérek megerősítik, hogy tényleg ott szokott lenni, csak most épp el van utazva.
A listafirme.ro szerint a cég százszázalékos tulajdonosa Mik Károly, ügyvezetője pedig maga a polgármester. A cégadatbázis viszont téved, a Hivatalos Közlönyben kutatva kiderül, Mik Józsefet 2003-ban Mik Károly váltotta a cég adminisztrátoraként. A Hivatalos Közlöny azt is írja, hogy a cég 2009 decemberében, egy évvel a polgármester első megválasztása után nyitotta ezt a munkapontját a fürdőtelepen.
Megvizsgálva a vendéglős cég adatait, a számokat, az adósságaikat, a peres ügyeiket, a 2011 óta tartó csődeljárást, meg minden mást, nem látom, hogy akkorát szakított volna a helyi turizmusból, hogy sokat lovagoljunk rajta.
Borszéknek nagy szüksége van a turizmusra. Jelenleg a város egy lábon áll. A fő munkaadó az ásványvíz-palackozó, ő ural itt mindent. Ez meglátszik azon is, hogy a város fő szimbólumát, a pompás vasúti völgyhidat most nem turisztikai látványosságként, hanem reklámhordozóként hasznosítják. Ezt kb. úgy kell elképzelni, mintha mondjuk Vásárhelyen a Kultúrpalotára hosszan egy Azomureş-reklámot feszítenének ki. És lehet azzal érvelni, hogy a híd a borvízvállalat tulajdona, de akkor is gamatságnak tűnik ez az egész, mikor az ember ránéz.
Sok helybéli várja a turizmus fellendülését. De ahhoz, hogy a turizmus százasával foglalkoztathassa a borszékieket, ahhoz el kell, hogy induljon a kezelőbázis-wellness, és fel kell, hogy támasszák a sok régi villát meg vendéglőt. Éljen a Remény!
Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép
A cikk az Átlátszó és az Átlátszó Erdély közös projektje keretében, a News Spectrum támogatásával készült.
