Míg a felvásárolt műemlék szállodák tovább rohadnak pénzhiány miatt, a magyar kormány 9 luxusszállodával dobja meg székelyföldi kegyeltjeit.
2019-ben a Pro Economica pályázatot hirdetett meg 3-5 csillagos szállodák építésére. „A pályázati felhívás célja a célterületen élők szülőföldön maradásának és boldogulásának támogatása a foglalkoztatottság és a vonzó turisztikai lehetőségek, szolgáltatások körének bővítése által” – fogalmazták meg a pályázat célját. 1,5 és 7,5 millió euró közötti összegeket lehetett pályázni, összesen 75 millió lejt szándékoztak szétosztani.
Végül minden pályázat nyert, tehát mindenki, aki pályázott, kapott (volna) pénzt. Csakhogy volt pályázó, aki visszamondta. Így végül 9 luxusszálló fog megépülni Székelyföldön magyar kormánypénzből.
Van-e rá igény? Vagy másra kellene inkább költeni ezt a pénzt?
Mikor erről a témáról beszélek ismerőseimmel, ez a leggyakrabban felmerülő kérdés, ezen vitáznak az emberek a legtöbbet.
Egyik ismerősöm azt mondja, hogy Székelyföldön nagyon alacsony a szállodák kihasználtsága, és nem lesz jövedelmező a projekt. A másik azt, hogy igen, de a székelyföldi vendéglátás silány minősége miatt kevés a turista, és emelni kellene a szintet.
Egy kollégám szerint nem létszükséglet a 4 csillagos szálló, és lenne sok olyan iskola, kórház, bármi, amire el lehetne költeni ezt a pénzt. De egy másik ismerősöm szerint létszükséglet egy adott szférának, mert mikor egy nagyobb luxusra vágyó vendégük jön, akkor Bálványoson kívül sehova sem tudják küldeni.
Én, aki egész életemben sátorral jártam nyaralni, nem tudom megítélni vagy átlátni, hogy mekkora szükség van 4-5 csillagos wellness szállodákra, mivel fog járni, ha az eddigi 1 helyett 10 ilyen lesz Székelyföldön. Egy szaktanulmány talán segített volna ebben. Lehet, hogy felmérték az igényt, de a Pro Economicától semmiféle információt nem lehet kiszedni. Már annak is örülök, hogy egyáltalán válaszoltak egy levelemre, még ha nem is azt, amit kérdeztem.
Lukács Csaba kollégám a Magyar Hangtól, akivel párhuzamosan dolgoztunk ezen a témán, olyan felosztásban, hogy én inkább helyszíneltem, ő pedig inkább rendszerszinten vizsgálta a kérdést, konferencián találkozott ezekkel az emberekkel. Azt mondja, hogy nem volt semmiféle tudományos háttere az egésznek. Még a gyergyói egyetemmel sem egyeztettek, amelyik a turisztikai szakember-utánpótlást biztosítja. Ráadásul a befektetők javának, a bálványosi és a szovátai kivételével, nincs is tapasztalata szállodaüzemeltetésben.
Lehet, hogy tényleg csak az volt a céljuk, hogy megdobják az itteni barátaikat egy-egy nagy adag pénzzel? Vagy tényleg hatalmas igény van Székelyföldön ennyi luxusszállóra? Még nem látom át, addig még sok van, amíg meglátjuk, mekkora forgalmat bonyolítanak majd ezek a szállók. Ezért ebben az anyagban inkább csak arra szorítkozom, hogy megnézzük, kik mit építenek.
Titkolózásból jeles
Ahhoz, hogy átlássuk az egészet, írtam a Pro Economicának, és megkérdeztem tőlük néhány alapdolgot. Például mi volt a megfogalmazott célja ennek a pályázatnak? Vagy miért érezték úgy, hogy erre szükség van? Kik nyertek és mekkora összegeket? Vagy olyan részleteket, hogy melyik szállóban hány szoba, hány férőhely lesz, hány csillagos lesz, mi lesz egy-egy szálló helyi specifikuma, vagy az új hiánypótló tevékenység, amit az a szálloda hoz be a környékre, vagy milyen turisztikai csomagajánlattal állnak elő. Mert a pályázatban alapfeltétel volt, hogy a szálloda tevékenysége hiánypótló legyen, és ajánljon turisztikai csomagokat.
Kozma Mónika ügyvezető igazgató kedvesen válaszolt, de adatot egyet sem küldött, arra hivatkozva az alapítvány oldalán évek óta fent van a nyertesek listája, és hogy „a részletes adatokat, lévén, hogy üzleti érdekekről beszélünk egy elég szoros piaci versenyben, nem gondolom, hogy az Alapítvány dolga lenne a nagyközönség tudomására hozni.” Azt írta, az információkért keressem az érdekelteket. Nem sok, de annak is örülök, hogy egyáltalán válaszolt, értékelem ezt.
A Pro Economica oldalán nagy nehezen találok egy cím nélküli, egy „lista_sz-01” kódnév alá elbújtatott táblázatot, ami érdekesen sorolja fel a nyerteseket. Csak kódszámok, furcsa infók, sem egy projektnév, sem egy leírás, sem egy településnév, sem egy szállodanév, semmi. Az egyetlen használható infó a cégnév és az összeg.
Hogy akárki megtudja ebből, hol épülnek négycsillagos szállók, elő kell fizetnie egy cégadatbázisra, egy hétig azt kell bújnia, és közben telefonálgatnia körbe-körbe, hogy az illető cég hol épít szállót. De ha megnézem a Pro Economica nyerteslistáit, mind hasonlóak, úgy el vannak dugva az infók, hogy ne lehessen könnyen átnézni vagy értékelni őket.
Az is nehezíti az átlátást, hogy egyszerre három valutában számolnak keverve. A pályázat kiírásában euróban adják meg a kérhető összeg alsó és felső határát, lejben adják meg a teljes keretösszeget, majd a nyertesek kihirdetésekor forintban adják meg a nyert összeget.
Írtam a cégeknek is, vagy a tulajdonosaiknak. Nem kérdeztem tőlük semmi olyat, ami titok kellene, hogy legyen. Hány szobájuk, hány férőhelyük lesz, hány csillagos lesz a szálló, mi lesz a sajátossága, a különlegessége, ki lesz a célközönsége, mennyibe kerül, és ebből mennyit ad a Pro Economica. Mikor lesz kész és mikor nyitják meg, mennyibe kerül majd egy szoba, és szeretnének-e még mondani valamit a szállóról vagy magukról. Ennyi.
A 9 szállóból 7 nem válaszolt egyáltalán, 1 megpróbált egyezkedni, de aztán elfeledett tovább kommunikálni, és egyetlenegy, a szentgyörgyi válaszolt érdemben. Ő sem küldte el a kért adatokat, de küldött egy pár filmet és újságcikket, amiből meg tudtam találni, ami érdekelt, sőt még annál többet is. Köszönöm nekik.
Hogy a többiek miért nem válaszoltak, nem értem. Többek között olyan emberek, akikről tudom, hogy jó fejek, például a testvérem volt osztálytársának a testvére. Látom, hogy tizenkétszer nyitotta meg a levelemet, mégsem válaszolt. Ez a politikai hovatartozásos mocsok, ez a végtelen polarizálódás elbolondítja az embereket. Most valószínűleg valaki okosnak gondolja magát, hogy kiagyalta ezt a zseniális döntést, hogy ne válaszoljanak. Mert ezzel aztán sokat értek el. Azt nem írom meg, amit ők szerettek volna, hanem csak azt, amit nem biztos, hogy szeretnének, de elő kell kaparnom azért, hogy helyettesítsem a hivatalos adatokat.
Nézzük sorra az épülő szállodákat. Hogy ne legyen harag, hogy ki kerül előre és ki hátra, a sorrendet az alapján állítottam fel, hogy ki mennyi pénzt kapott a Pro Economicától.
465 000 004 forint, B the Hotel, Sepsiszentgyörgy
Az egyetlen a kilenc szálló közül, amelyik már működik, vendégeket fogad. 2022. július 28-án adták át.
Egy volt munkásszállóból alakították ki. A blokk-jellege még most is erősen megvan, hiába próbálták egy picit felturbózni. És a környezete is olyan lepukkant lakótelepi.
De ha kintről nem is sikerült látványosan dobni az épületen, bent már teljesen más a helyzet. Az az érzése az embernek, hogy teljesen más világba került. Az uralkodó fekete, ami időnként érdekes fényekkel vagy ízléses fehér felületekkel találkozik, nem csak eleganciát, hanem intimitást is ad.
Érdekesek a fényjátékok a folyosón. Vagy nagyon látványosak a kontrasztosan megvilágított mohás falak a vendéglőben. Nagyon furcsa hangulatuk van, nem örülnék, ha a házamban lennének, de itt határozottan a luxus érzetét keltik. Úgy összességében „a lakberendező nagyon ott volt” hangulatot áraszt a hotel belseje.
Ehhez hozzáadódik az, hogy jó tágasak és kényelmesek a szobák (Lukács Csaba le is tesztelte, és igazolja ezt), a videók szerint 34 négyzetméteresek.
45 szobájuk van, ebből 3 apartman, egyszerre 90-100 személyt tudnak elszállásolni.
A szálló kliensei között fontos helyük van a futballvendégeknek. Az országos babérokra törő Sepsi OSK-nak itt van az egyik főhadiszállása, például a sportolók itt töltik el közösen a meccsek előtti éjszakát. A vendégek elszállásolásában is fontos szerepe van. Lukács Csaba mikor itt aludt, akkor a szállóvendégek java a focihoz volt köthető, és az alkalmazottak is megerősítették a labdarúgás fontos szerepét a szálloda életében.
Én csak a vendéglőjét teszteltem le, az ágyait nem. Jólesett, amit ettem, és nem is volt megfizethetetlenül drága.
A személyzet nagyon rendben volt, és még a kommunikációs osztályuk is jól vizsgázott, ők voltak az egyetlenek, akik használható információval szolgáltak ki.
Az üzlet a Compact SRL cégen fut, a tulajdonos Boér Lehel. Róla szentgyörgyi forrásaink azt mondják, hogy ügyes, talpraesett vállalkozó, a DEPO építőanyag-lerakat működtetésével kezdte kicsiben, majd önerőből nagyra nőtt. Egy adott ponton elérte azt a szintet, hogy érdekessé vált a helyi politikai vezetők számára.
Most már eléggé elfogultan össze van fonódva a helyi és a magyar politikával, de jó ember maradt. A megnyitón, amin Kelemen Hunor is részt vett és beszédet mondott, Boér elmondta, hogy Antal Árpád, Szentgyörgy polgármestere ajánlotta neki a Pro Economicás pályázatot.
728 167 523 forint, Küküllőmezői házikók
Ez kakukktojás a nyertesek között, mert itt nincs kompakt szállodai egység, csak különálló házikók. Nem tudom, ez jogilag tekinthető-e szállodának, de gondolom, hogy igen, ha a Pro Economica elfogadta a 3-5 csillagos szállodák számára kiírt pályázatba. Ejsze nem csak a tulajdonosok két szép szeméért vették be.
Hogy kik a tulajdonosok, részben kiderül, ha elmondom, hogy ez a komplexum a nép körében úgy ismert, hogy „Verestóy varsági házikói”. Habár a terület nem Varságon van, hanem még Zetelakához tartozik, de ott van a Varság kezdetét jelző székely kapu előtt nem sokkal.
A Küküllő Mező Camp nevű cég 75%-os tulajdonosa Verestóy Attila. Régen a szenátor kezdte el ezt a bizniszt, Isten nyugtassa, elhunytakor az azonos nevű fia örökölte meg a részét. A maradék 25% Gergen Barna nevén szerepel, aki egyben az ügyvezetője is a cégnek. Valamikor társtulajdonosként szerepelt a cégben a szenátor két bizalmasa is, Benedek Árpád Csaba és Ladányi Kinga, mindketten ismert szereplői az udvarhelyi közéletnek. 2020-ban adták át mindketten a 2,5%-ukat Gergennek, így lett neki az addigi 20%-ról a mostani 25%.
Gergen Barna nagyon érdekes figura. Sokat tudnak mesélni róla udvarhelyi forrásaim. Mindent nem írok le, onnan kezdem, hogy „Székely Robi idején a Híradónál volt gazdasági igazgató. Ott tanulták meg a könnyű pénzszerzést. Amíg az újságírók nem kaptak fizetést, ők helikoptereztek, autókat, elektromos bicikliket vettek maguknak a cégre” – mondja egyik forrásom. Más forrásaim megerősítik ezt az információt, sőt átküldik a feljelentést is, amit a cég utólagos vezetése tett a régi vezetők ellen.
Ilyenek szerepelnek benne, mint egy lízingr vett Audi A8-as, amit Székely csak úgy magával vitt, miután távozott a cégtől, egy havi 5900, majd 5100 lejért bérelt BMW X3, amit Gergen használt, vagy három bicikli, amelyek közül egyiket 25 202 lejért vásárolták 2013-ban (Gergen bicikliőrült, teszi hozzá egy forrásom). Meg sokszázezer lejes ok nélküli átutalások a saját cégeikre, s hasonlók.
„Akkor már a magyar alapítványi pénzeket költötték nagyüzemben”, mondja egy cégen belüli forrásunk. A feljelentés megtörtént, de végül nem vonták őket felelősségre, mert a cég csődbe ment, s a csődbiztos nem tartotta fenn a panaszt.
Gergennek Pro Economicás múltja is van. Ügyvezetője annak az Investar Property cégnek, amellyel 2,4 milliárd forintos támogatás nyert el az alapítvány „Mezőgazdasági termeléshez – és mezőgazdasági termékek feldolgozásához kapcsolódó beruházások támogatására” kiírt pályázaton, amiből megépítették Székelyföld legnagyobb, és Erdély második legnagyobb szárazáru-raktárát és logisztikai központját az Elan Trio (Merkúr áruházak, Szuper üzletek, C+C áruház) számára.
Hogy hogyan lehet ráhúzni egy nagyáruház raktárát a mezőgazdasági termelés és feldolgozás kaptafájára, nagy kérdés (fogadjunk, hogy a helyi termelők támogatása dumával), de Gergen rátermettségét bizonyítja, hogy neki sikerült. Vagy az is lehet, hogy nem annyira az ő tehetsége volt a siker oka, hanem az, hogy az Elan Triót birtokló Ráthonyi családnak (Reál üzletlánc, Traubisoda) akart kedveskedni a magyar kormány egy nagy raktárral.
Természetesen a Merkúr üzleteiben nem lett hirtelen sokkal több a helyi termelők által előállított zöldség (nemrég a Székely Falat szalámija is eltűnt a polcokról, az egyetlen termék, amiért a Merkúrba jártunk), de legalább van nagy raktáruk, ahova el tudják pakolni a sok importárut. Ahogy Verestóy házikói sem fognak négycsillagos szállónak kinézni, de legalább van pénz a befejezésükre, és még egy új biciklire is talán.
Ugyanis a szenátor halála után valamennyivel elfogyott a pénz, és az építkezés állt mostanáig. Varsági forrásaink szerint tavaly fogtak neki ismét a munkának.
Van még egy érdekes részlete az ügynek. Helybéli forrásaink szerint ez a terület, ahova Verestóy elkezdett építkezni, a PUG szerint olyan zóna, ahova nem szabad építkezni, mert gyakorlatilag a zetelaki víztározó árterülete. De hogy-hogy nem, arra az időszakra, mikor a szenátor az engedélyt megkapta, felfüggesztették ezt a tiltást, kiadták az engedélyt, majd visszajött a tiltás. Így most a szomszéd területekre a tulajdonosok nem tudnak építkezni.
A telekkönyvi hivatalnál találkoztam véletlenül múlt héten Kozma Lajossal, Zetelaka alpolgármesterével, aki erre azt mondta, hogy úgy volt ez, hogy a régi PUG-ban nem szerepelt a tiltás, mert a tónak más szintjéhez (talán a lefolyóhoz, de nem biztos, hogy jól emlékszem) viszonyították a védelmi zónát. Verestóyék kikérték az engedélyt, majd utána megváltozott a PUG, mert a tónak most már a gátjához viszonyítják a védelmi zónát, vagy valami hasonló. Ezért nem lehet most már oda engedélyeket kiadni.
Én hiszek Lajosnak, mert kedves nekem az ember. Azzal a fenntartással, hogy ő is a szenátor bizalmasa volt, és mint ilyen, ha valami huncutság lett volna ezzel a védelmi zónával kapcsolatban, neki is benne lenne a keze minden bizonnyal. Most nincs időm arra, hogy minden dokumentumot kikérjek és ellenőrizzem ezt a dolgot, és ezt az anyagot sem akarom nagyon hosszúra engedni, de majd talán egyszer, ha unni fogom magam, körbejárom ezt a témát. Bizonyára érdekes lesz, hisz Zetelaka weblapján a 2013-as PUG-frissítésen már rajta van az új védelmi zóna, és a 2016-os szatelitfotón még nyoma sincs az építkezésnek, hatalmas fák vannak a telken.
Nagy munkával előkaparok egy régi fotót is az archívumomból, amit még 2017-ben készítettem egy varsági kirándulásunk alkalmával, hogy egyszer majd még jó lesz. Látszik rajta, hogy 2015-ben kapták az építési engedélyt, és 2016-ban kezdték el az építkezést. Úgy, hogy 2013-ban már bizonyítottan a tiltott zónában volt a terület. Tehát valami tényleg fura itt, de most nem fogjuk feltárni. A táblán az is látszik, hogy a projekt címe „20 de case de vacanţă”, nem az, hogy „Hotel de ****”.
Az emailben elküldött kérdéseimre nem kaptam választ, ezért a létesítményről nem sokat fogok tudni mondani, csak ami a képeken látszik, s amit a helyszínen tapasztaltam. 19 darab ugyanolyan alaprajzú dupla ház van a telken, plusz kettő, ami nem olyan, mint a többi. Nagyon laza tempóban dolgoztak ottjártamkor, mintha nem sietnének sehova. Egy-két munkás benti munkálatokat végzett, mintha kábelt vezettek volna, egy markolós valamit piszmogott unottan, majd azt is abbahagyta, egy teherautósofőr pedig valami vesszőket vagdosott unalmában a folyóparton. Becslésem szerint még jó messze állnak a beindítástól, minimum hónapok kérdése.
Építkezést jelző táblájuk most nincs, mert épp új táblát csináltatnak, mondják, az építkezési engedély meghosszabbítása miatt. De emiatt nem akarok kötekedni velük, mert az építőcég képviselője nagyon kedves és előzékeny volt, s minden cégnevet elküldött WhatsAppon, ami a táblán szerepelne. És azt is megígérte, hogy ha majd készen lesz a táblájuk, azt is elküldi.
1 102 723 702 forint, Gyimesfelsőlok, SkiGyimes
A Forestaron nevű cégnek már a neve is sugallja, hogy fával kezdték el a pályafutásukat.
Szorgosan dolgozhattak, mert a gyimesi domboldalak elég kopárak, poénkodhatnánk, a szaharai favágós vicc alapján.
Egy helybéli ismerősöm úgy jellemzi őket röviden, hogy: „Bátrak, ügyesek, beindították a gyimesi turizmust.” Saját erőből jöttek fel, fából, EU-s pályázatból, állatfarmból.
2014-ben kezdték a turisztikai pályafutásukat egy sípályával, aztán lett még egy sípálya. A nagy turisztikai berobbanásuk a nyári bobpálya volt, az országos szintű attrakció lett. De azóta is folyamatosan fejlesztgettek, minden évben valamit hozzáépítenek a komplexumhoz.
Ez picit kaotikusan történik, ahogy mifelénk szokott. És évről évre egyre kevesebb hely lesz a gyimesi táj meredeksége által lekorlátolt udvaron. Mostani látogatásomon az volt az érzésem, hogy be vagyok szorítva az új fejlesztések és az országúton elsuhanó kamionok közé. A játszótér két méterre van az országúttól, érzed az elhaladó kamionok szelét. A feljebb haladást gátolja a bérelhető kvadok sora. Látszik, hogy mindenből megpróbálnak pénzt csinálni.
Hogy a helyszűkét megoldják, az út túloldalára építettek egy hatalmas parkolót, ahol 10 lejért lehet parkolni. Elég fura gesztus, hogy a saját vendégeidet megfizettesd a parkolásért, de mi székelyek tudunk jó turisztikai húzásokat tenni, benne van a vérünkben. A nagy parkoló persze nem old meg minden problémát. Lesz itt még gond a helyhiányból, amit az épülő szálló csak fokoz.
Amint a képeken látszik is, a szállodaépítéssel úgy állnak, hogy a hotel épületét most burkolják kívülről, a wellness rész pirosban áll, a medencék pedig épp próbálnak kinőni a földből.
Egy ügyvezetővel beszélgetek a helyszínen, kedvesen megmutatja az épülő komplexum látványterveit, meg az építkezési táblát is, de sietős dolga van, úgy tűnik, ezért kérek tőle egy emailcímet, s megígéri, hogy válaszolnak a hotellel kapcsolatos kérdésekre. Emailcímet kettőt is ad, mindkettőre elküldöm a kérdéseket, de hiába, nem válaszolnak.
Van ellenben két filmecske a Facebookon, ahonnan tudunk tájékozódni. Az egyiket a Pro Economica Alapítvány készíttette olyan RMDSZ-es stílusú reklámfilmként. Ez az egyetlen anyag, amit a Pro Economica közzétett az épülő szállodákról.
Nem sok adatot tudunk meg belőle, egy bácsi jó gyimesiesen elmondja, hogy ők csinálják, s a dolog megy.
A másik filmet egy Răzvan Pascu nevű román úriember készítette, aki tudott kérdezni is. Abból megtudjuk, hogy 32 szobás, 4 csillagos szálló épül és egy 150 férőhelyes wellness. 45-50 új alkalmazott fogja mindezt kiszolgálni. Drukkolunk nekik, hogy béjöjjön a biznisz.
1 345 794 087 forint, Tusnád, Veresvíz
Talán Veresvíz lesz a szálláshely neve a hely neve alapján, ahol épül. A hely pedig valószínűleg az ott lefolyó vöröses borvizes patakról kaphatta a nevét. Ez a Veresvíz ott van Tusnádfürdő csíkszeredai bejáratánál, ahol a tusnádfürdői Hollywood-felirat mellett egy kör alakú izéről csorog alá a víz.
Gyermekkoromban elvarázsolt az a hely, mindig csodáltam, ha arra utaztam, hogy milyen gyönyörű „vízesés” van ott. Most inkább úgy néz ki az egész, mintha egy gombáról lecsöpögő szennyvíz barna sztalaktitokat formálna, de többet nem mondok róla, mert nem akarom elvenni olvasóink étvágyát a gondolataimmal.
A fenti képen, ha benézünk a fák közé, láthatunk már egy sor épületet. Ezt építi most a Rafi SRL, azaz Rafain Zoltán a Pro Economica támogatásával. Rafainról a helybéliek sokat mondanak. A testvére polgármester volt hosszú időn át, talán 12 évig. Van, aki szerint testvérével együtt úgy ismert, mint „a tusnádi pityókabárók”. Mások felhívják a figyelmem, hogy a név ellenére a mi Rafainunk, testvérével ellentétben, nem a pityókából gazdagodott meg, hanem a fából. Közbirtokossági elnökként került faközelbe. Aztán a közbirtokosságok egyesületének is elnöke lett.
Rafain időközben a Csergő Zsolt-féle Fortuna lakóparknál is dolgozott ügyvezetőként, és megyei tanácsos is lett RMDSZ-es színekben, Borboly Csaba alatt, de onnan aztán az ANI kipakolta összeférhetetlenség miatt.
Mindemellett van egy kis panziója is Nagytusnádon. Több lábon áll, mint minden belévaló székely ember. Ha a Rafi cég weblapját megnézzük, tisztán látszik a négy menüpont: Szálláshely, Turizmus, Beton, Fa.
A medve kimaradt a felsorolásból, de az is fontos szerepet játszik Rafain életében, hisz ő a tusnádi medveparadicsom fővadásza. A Szent Anna vadásztársulat elnöke, amelyik többek között a Szent Ferenc Alapítvány otthonába fagyizni járó medvét likvidálta. Hozhattam volna más medvés példát is Tusnádról, mert van elég, de azért választottam ezt, hogy ne tudjon senki olyan kommenteket írni az anyag alá, hogy „végre leszálltatok Böjte Csabáról”.
Még egy annyit Rafainról, hogy egy nénike szerint, akit stoppal felveszek, jó ember és tisztelettudó.
Mit épít Rafain Veresvízre? Az ábra szerint lesz egy 50×15 méteres négyszintes főépület nagy medencével, és 20 darab 7×14 méteres manzárdos ház, mindenik külön dézsával. Mikor ott jártam, akkor érkeztek a dézsák.
Akkora divat lett az utóbbi időben ezekből a dézsákból, hogy lassan el sem tudjuk képzelni, hogyan tudott meglenni pár évszázadig a vendéglátóipar dézsák nélkül. Vagy hogy a Bayer miért 30 milliós wellnesst épít a hatcsillagos remetei szállója mellé, miért nem dézsákat.
Ottjártamkor a nagy épületnek még a betonváza sem volt teljes. A faházak java már meg volt építve szerkezetileg, de bent még mindenik üres volt. Úgy látom, hogy időközben változott a terv a rajzhoz képest, mert csak 15 ház lesz, más elhelyezkedésben.
Lukács Csaba a már említett konferencián azt hallotta, hogy év végére szeretnék tető alá hozni. 2200 négyzetméteres wellness egészíti ki, a vállalkozóknak 20 hektáros területük van. Kollégám ezzel a mondattal zárja jegyzeteit a konferenciáról: „bődületesen amatőr a tulaj, 1974-es tanulmányra hivatkozik”.
1 428 999 974 forint, Pongrác-tető, Oxygen Hotel
Az 1256 méteren fekvő Pongrác-tető a Gyergyót Gyilkostóval összekötő országút legmagasabb pontja. Tizenéve, mikor innen indultunk túrákra, még csak mézárusok voltak itt egy parkoló mellett. Aztán egyre több bódé települt ide, majd egy vendéglő is, amelynek kortárs szögletes stílusa kontrasztban állt a tájjal, de valahogy passzolt oda, nem tűnt nagyon zavarónak.
Csakhogy általában úgy jár a természet az ilyen felfutott vállalkozókkal, mint a malacka a mesében a farkassal. „Engedd be csak az egyik hátsó lábam”, aztán a másik hátsó lábam, aztán a nemtudommit, s egyszer csak úgy állunk most, hogy: két sípálya, két felvonó, tubing pálya, hatalmas csúszdapálya, bobpálya, gyerek-vidámpark, fitness park, spa és ski-bar, két darab 7 emeletes szálloda, illetve egy 18 és egy 17 bungalóból álló park. És mindez egymás hegyén-hátán. Ez szerepel az urbanisztikai tervben, amit 2019-ben készíttettek, és mára már el is kezdték építeni.
Jelenleg az Oxygen Hotel és a két házikó-falu is épül.
Az építkezési táblán lévő képen látszik, hogy hotel is legalább ugyanannyira tájba nem illő, mint a vendéglő, csak másképp. És a házikókról is ugyanaz mondható el.
Míg egy tájidegen elem a szűz tájban a kontraszt miatt lehet érdekes és vizuálisan tetszetős, sok-sok különféle stílusú, tájba nem illő elem lecsója már nem mindig ezt a hatást kelti. Nem akarok előre ítélkezni, ezért csak annyit mondok, hogy kíváncsian várom, hogy fog kinézni a világos rácsos kockahotel a fűrész-szerű, sötét nagyüveges vendéglővel és a bungalók sok kis tengerével, mindez átszőve egy nagy bobpályával és sok más pályával.
Ez az egyik bungalótenger, amit most karácsonyra szeretnének átadni. Az egyébként szép és ízléses kortárs „szürke kocka doboz nagy ablakokkal az erdőben” építészeti mozgalmat követi. Ami természetközeli és szabadság-hangulatot adó, ha a környező száz méterben nincs sehol senki. De így, hogy egymáshoz közel vannak a kuckók, két sorban, és az egyik teraszáról vagy bejárati ajtajától belátsz a másiknak a nagy ablakán, már oda az intimitás.
Vagy a hátsó sorban lakók nem annyira a tájat látják a teraszról, hanem inkább az első sor házikóit. Összességében nem rossz az ötlet, és még a kivitelezés is szép, de ott a helyszínen, a hátsó sorból előre nézve úgy érzem, picit túl sűrűre sikerült. Lehetett volna levegősebb, ha már az oxigénről nevezték el az egész komplexumot, és a bungalókat építtető cég neve is Nature Experience.
A nagy szálloda még csak az első emeletnél tart, messze van még a 7 emelet. És máris annyi olajat kifolyattak valami hordóból, amivel egy patak élővilágát lazán meg lehetett volna mérgezni. Ez az igazi Nature Experience. Hiába Oxygen a brand, a természetvédelem itt nem prioritás, úgy érzem. Szemét mindenfelé, nejlondarabok szertehajigálva a házikók körül, bomló polisztirénhegyek itt-ott, nem egy szívderítő látvány.
Környezetvédelmi problémák merülnek fel bennem ezzel a komplexummal kapcsolatban. Lukács Csaba mondta, hogy nézzük meg, nem lesz-e gond a vízellátással, hisz egy hegyen van az egész, honnan hoznak ki ide vizet és mit kell ezért feltúrjanak. Megkérdeztem egy szakit ott, azt mondta, ástak kutakat, lesz víz elég. Oké, majd meglátjuk.
De mi lesz a szennyvízzel? Ez inkább a nagy kérdés. Mert a területrendezési tervükben, a PUZ-ban csak pár semmitmondó mondatban foglalkoztak környezetvédelemmel, és végül odaírták, hogy nincsenek problémák. De megtaláltam a szomszédos telek PUZ-át, amit Köllő Miklós készített. Picit alaposabb munka, szépen meg van fogalmazva benne, hogy mindkét irányba, Gyergyó felé is és Gyilkostó felé is a települések ivóvízgyűjtő területe van, „zonă de restricţie”.
Nyilván egy vendéglő vagy egy kisebb vendéglátó egység szennyvize nem tétel egy ekkora tájban, de itt két darab 7 emeletes szállóról és 35 házról beszélünk, plusz wellness, plusz a vendéglő és a különféle pályák klienseinek a vécéhasználata. És, habár minden apróság rajta van a PUZ térképén, például a tiszta víz aprócska pumpaháza is, víztisztító állomás nincs rajta, még ülepítő medence sem a szennyvíznek. Semmi, ami a szennyvízről szólna.
Mit tudunk a tulajdonosról? Balázs Csongornak hívják, mondják ott a munkások. Magyarországon befutott vállalkozó, az Inter Konstrukt tulajdonosa. A cég, amivel itt most építkezik, gyergyóremetei. Kérdem helybéli ismerőseimet, nem rokona Balázs Attiláéknak? De igen, mondják, de nem túl közeli.
A cégiratokban Balázzsal váltakozva Köllő Éva is szerepel, és Lukács kollégám szerint Köllő volt az, aki képviselte a céget azon a sokat emlegetett konferencián. Ahol elmondta, hogy az a tervük, hogy az átutazó forgalomból szerzik a klienseket. Aki betér hozzájuk. Bizonyára lesznek sokan, akik betérnek, Gyilkostó és környéke román turistaparadicsom. És a román turista sokkal bőkezűbb, sokkal, de sokkal szívesebben kifizeti a 4 csillagos szállót, mint a magyar. Szórja a pénzt nyaralás közben.
Én is szórtam a pénzt a Pongrác-tető felé vezető úton. Úgy elkezdett kopogni az autóm, hogy alig értem haza. 1600 lejbe került az autó javítása. Szörnyű ez az út, szerintem a megye legrosszabb országútja. Nem tudom, hogy nem sül le a képe azoknak, akik ezt évek óta ilyen állapotban tartják. A Pro Economica pályázatot írhatna ki turisztikai utak felújítására is. Amióta tudom magam, valamiért mindig a megye két legfőbb turisztikai attrakciójához, a Gyilkos-tóhoz és a Szent Anna-tóhoz vezető út volt a legrosszabb.
1 508 354 228 forint, Bálványos resort
És mit ad Isten, ha már a Szent Anna-tóról beszélünk, a támogatás mértéke szerinti következő szálló pont ott van.
Bálványosék új szállodaépületet építenek a régi, nagy sikerű szállodájuk mellé. Azaz inkább fölé, mert ez egy hegyoldal. Habár a kérdéseimre hivatalosan nem válaszolnak, ott helyben az alkalmazottaktól megtudom, hogy a cél az, hogy különválasszák a gyerekes vendégeket. Az új épületben „junior suite” lakosztályok lesznek, és az oda épülő wellnesst is gyerekek számára alakítják ki. A régi nagy wellness felszabadul a gyerekterror alól.
Bálványoson is érzem az erőteljes bezsúfolódást és, hogy elegánsan fogalmazzak, ezt a totál eklektikus hangulatot. Míg a belső terekben, szobákban, wellnessben nagyon törekednek a letisztultságra és az eleganciára, addig kint a hely erősen furcsa képet mutat. Már a régi nagy hotelépület kinézete sem volt valami barátságos, egyik fiam mikor ránézett válogatás közben erre a képre, azt kérdezte: „mi az a hajó?”
De aztán építettek mellé lapostetejű wellnesst, cserepes tetejű házszerű épületeket, most pedig egy elegánsabb, de rideg második szállodaépületet gyerekeknek. Ha otthon csinálja ezt a lecsót valaki magának, bocsánatos bűn, de ehhez a szintű luxushoz passzolt volna, hogy egy jószemű építész kitalálja, miként lehet stílusosan egységesíteni valahogy a környéket.
Meg ott van a zsúfoltság és a térhiány. Azt is értem, hogy mostanság nálunk a korlátlan növekedés a trend, de ez a csiricsáré zsúfoltság itt megöli az eleganciát, ami egy 4 csillagnál azért nem árt. Régebb Bálványos természetközeli helynek számított, ha kijöttél, akármerre fordultál, tér volt és természet. Most épületek és zsúfoltság, amit látsz. De az is lehet, hogy a mostani vendégeik már nem akarnak kijönni, csak a benti elegancia fontos nekik.
Mit tudunk az építtetőkről? A szálloda a Szarvadi Téglás család kezében van, 40% Lilláé, 30-30 Zsuzsannáé és Lórándé. Lóránd adminisztrálja. Azt kell tudni róluk, hogy a DOMO üzletlánc alapítói voltak, nagy kaliberű üzletemberek. Ez a szálloda vezetésén is meglátszik. Egyik turizmusban dolgozó ismerősöm így jellemzi őket: „Ügyesek nagyon. Maxolják ki a vendéglátást Erdélyben. Rakják fel Romániát a gasztrotérképre. Ez jót tesz a környéknek és a turizmusnak. Szarvadi ügyes üzletember, és nagyon emberi maradt.”
Jelenleg az épület kívülről szinte késznek néz ki, bent még sok munka van. Arra a kérdésemre, hogy mikor fogják megnyitni, az alkalmazottak azt válaszolják, hogy decemberre tervezték befejezni, de örülnek, ha január-februárban meglesz.
1 538 330 028 forint, Hampton by Hilton, Marosvásárhely
Ez a legfurcsább helyre épült szálló az összes közül.
A nagyon ipari hangulatú környéket egy Kaufland és egy vasúti zóna zárja közre. Három hasonló stílusú épület van egymás mellett, ebből a középső a szálló.
A három épület mind a Multinvest érdekeltségébe tartozik. Habár a cég, amin a szálló fut, a Virtual Reality Zone nevet viseli. Tulajdonosa a Gogolák Hrubecz család, Margit és Zsolt. Zsoltról meséli egy közös ismerősünk: „Építészettel foglalkozik. Mindenütt épít, az egész országban. Temesváron szocializálódott, a román világban is otthonosan mozog. Sokat dolgozik ő is, a felesége is. Szakmailag kikezdhetetlenül profi. Komolyan gondolja az itthon maradást, és tesz is érte. Sok jó dolgot csinál. Sok pénze van és minden jó ügyet támogat. Borbély Laci futtatta be a politikába. A magyar kormánnyal való kapcsolata olyan, hogy inkább őt keresi a magyar kormány, mint ő a magyar kormányt.”
Szubjektív vélemény, de akikkel még beszélek, mind körülbelül ezt mondják, hogy jó ember, profi, nagyon ott van, tesz a közösségért. A szálloda mellett a már kész épületben egy építész-inkubátorház működik, az első az országban.
Mit tudunk a szállodáról? Már szinte kész állapotban van, július 25-től lehet már szobát foglalni, 75 eurótól felfelé.
A szobák kedvesek, de elég szűkek, vagonszerűek. Van egy 1 méter széles, helyenként még keskenyebb folyosószerű vonal, és onnan nyílik minden, a fürdő, a szekrény, az ágy, az asztal.
Egy sima szoba területe 17 négyzetméter, ami kb. feleannyi, mint a szentgyörgyi szobák 34 négyzetmétere. De aki kicsi helyen is elfér, vagy szereti a szűk helyeket, mint én, annak tökéletes.
A kilátás izgalmas, a fotósok szeretni fogják. Sajnos vonatsípolás is jár hozzá az állomás közelsége miatt. Habár a hangszigetelése a szállónak a szokásosnál jobb, amíg ott tartózkodom, kétszer is sípol a vonat pont a szálló mellett, és hallom. Aki érzékeny a hangokra, szobafoglalás előtt nézze meg a vásárhelyi állomás menetrendjét, és vesse össze a saját alvási programjával.
Amit még megmutatnék, az a hall dizájnja: bátor próbálkozás arra, hogy elkapja a káoszban rejlő rendet. Azért ide tudás kell, hogy ennyi mindent belezsúfolj, mégis nézzen ki valahogy. A kép május közepén készült, lehet, hogy azóta még mást is sikerült belezsúfolniuk.
2 095 575 616 forint, Crystal szálló, Szováta
Megérkeztünk a kétmilliárd forintos támogatások világába.
Zseniális a név, nagyon könnyen megjegyezhető. Mikor először jártam itt, s kérdeztem a nevét, többen is mondták az alkalmazottak közül, hogy Gyémánt. Aztán valaki mondta, hogy „nem Gyémánt, hanem Rubin, bocsánat”. Mikor másodszor jöttem, épp szerelték a feliratot: „Crystal”. A rangot az Y adja.
Beszélgettem egy menedzser-félével, egy portugál iparossal, Paulóval, aki hat nyelvet ismer, de a közös kettőn, románul és angolul alig-alig tudjuk megérteni egymást. Nagy dumás, félórát beszélt nekem arról, hogy milyen fontos egy szállodában a menedzser. „Lots of surpises will come.” De alig tudtam kiszedni belőle pár infót a szállóról. 4 csillag superior lesz a besorolása, mondta. 104 szobájuk van, 4 apartman, 1 elnöki apartman. Egy nagy és egy kis konferenciaterem. Medencék, masszázs, kezelés. A fő attrakciójuk a „tobogán”. A csúszda. Nincs itt a környéken senki másnak.
Amint kint a hotel előtt fotózok, egy idős pár jön arra. Nézik a nagy piros csövet, a néni kérdi a bácsitól: „oare conducta asta ce face aici?” Magyarul: vajon ez a cső mit keres itt?
A helybélieket kérdem az utcán a hotelről. Senkinek nem tetszik. Egyik öreg mondja: „olyan kintről, mint egy bútorgyár, s az a cső, mint egy fűrészporlevezető”.
Lukács Csaba szovátai forrásai is azt mondták neki, hogy az emberek fel vannak háborodva, hogyan lehetett az üdülő központjába egy ilyen ronda épületet rittyenteni.
Mikor kérdem az embereket az utcán, hogy jó lesz-e a hotel, azt mondják, hogy jó lesz, de jobb lett volna, ha parkolónak maradt volna. Mert az volt. A régi buszmegálló helyébe építették, ami az utóbbi időben parkolóként szolgált. Nagyon kell itt a parkolóhely, mert szezonban annyi az autó, hogy nincs hova parkolni. Eddig is gond volt, de most fel is számolódott a hotel alatti parkolóhely, ráadásul a hotel vendégeinek is parkolóhelyet kell majd találni.
A szálloda szobái picivel mintha nagyobbak lennének, mint a vásárhelyiek, de nem sokkal. Vagy csak levegősebbek, azért érzem nagyobbnak őket? Vagy azért, mert sokkal drágábbak, háromszoros az áruk? De legalább van teraszuk.
A szállót üzemeltető cég, a Quintus SRL, Káli Zoltán tulajdona. Káli Zoltánról a portugál menedzsere azt mondja, hogy nagyon jóban van a magyar kormánnyal, azért kapta a pénzt. Mikor elkezdem részletekről faggatni, megijed, s azt mondja, nem nyilatkozhat semmit, kérdezzem Kálit.
Helybéli forrásaink szerint Káli Zoltán Péter Ferenc embere. „Szovátán mindenki Péter Feri embere” – teszi hozzá egy forrásunk. Péter Ferenc Szováta volt polgármestere, jelenleg megyei tanácselnök.
Káli helyi RMDSZ-es tanácsos is volt, és a helyi tanács városrendészeti bizottságának elnökeként azt nyilatkozta a Krónikának, hogy „azt szeretnénk, ha minden újjáépített ingatlan megőrizné a hagyományos stílusát. Ezt egy Kanadában élő beruházóval is sikerült megértetnünk, amikor rávettük, hogy újjáépített villája homlokzatát egészítse ki a jellegzetes, székely motívumokkal díszített faerkélyekkel”. Úgy tűnik, egykoron adott a szépségre is.
Káli a helyi vadásztársaság elnöke is (volt), a Népújság cikke szerint közösen adtak át díjakat Péter Ferenccel.
A Péter Ferenc – Káli Zoltán viszony annyiban érdekes a történetünkben, hogy Kozma Mónika, a hotelépítésre támogatást nyújtó Pro Economica Alapítvány vezetője alapítványi pályafutása elején, 2017-2018-ban még Péter Ferenc kabinetfőnöke volt a megyei tanácsnál. 2019-ben pedig már szállodák építésére osztogatott pénzt. Elég szoros és egyértelmű kapcsolatok.
A szállót már ebben a szezonban szerették volna felfuttatni. Paulo május közepén azt mondta, június elején elindítanák. De látszott, hogy nem fog sikerülni. Harmadik látogatásomra, július elejére sikerült csak, de ekkor is csak részlegesen: a szálloda részben és az étterem, de a wellness még nem. A hallban még szereltek a munkások.
Az alkalmazottak nem tűntek nagyon boldognak, lelkesnek vagy motiváltnak. Odamentem a recepcióhoz, egyik alkalmazott egy kuncsafttal volt elfoglalva, ketten álldogáltak és néztek ki a fejükből, de nem fordultak volna hozzám. Nagy nehezen pár perc múlva sikerült felhívjam magamra a figyelmüket, úgy, hogy hangosan megszólítottam őket.
Megkérdeztem, hogy mennyibe kerülne éjszakánként, hogy mi haton, az asszonnyal és a négy gyerekkel eljöjjünk ide. Pár percig piszmogta a csávó a számítógépet, de nem sikerült kiszednie. Mondtam neki, ne kínlódjon, majd megnézem én otthon neten. Annyit tudott mondani, hogy két személyre 1200 lej egy éjszaka.
Itthon rájöttem, hogy miért nem sikerült a recepciósnak megmondania, mennyibe kerül hatunknak a szállás: kiakad a rendszer, ha 2 felnőttet és 4 gyereket írsz be. Minden dátumra azt írja ki ár helyett, hogy foglalt minden szoba. Szörnyű, hogy diszkriminálják a négygyerekes családokat! 🙂
Azt is megkérdeztem, hogy a wellnessbe jöhetnek-e külsősök is, vagy csak szállóvendégek. Csak szállóvendégek, mondta. Július 14-én lesz az ünnepélyes megnyitó, akkor nyílik a wellness is.
Kívánunk sok szerencsét az új bútorgyárnak, csússzon le sok gyerekkacaj a fűrészporos csövön!
2 417 326 650 forint, Gyergyóremete, hatcsillagos búvóhely magánrepülős góréknak
Ez a legdrágább és legizgalmasabb szálló az összes közül. Forrásaink szerint nagy esély van rá, hogy ez legyen a magyar kormányközeli górék új búvóhelye, ahová lejárnak csajozni és kirúgni a hámból.
Mivel nemrég írtam egy bővebb anyagot erről a szállóról és több más remetei dologról, nem írnék le ide mindent, csak ide linkelem. Azzal a megjegyzéssel, hogy utána érdemes visszatérni ide, mert ez az anyag még nem ért véget.
Ez az egyetlen szálló az összes közül, amit úgy érzem, hogy ki kell majd próbálnom.
Nehéz idők
Eddig tartott a szállók és tulajdonosok felsorolása. Jelenleg 3 szálló van készen, a szentgyörgyi, a szovátai és a vásárhelyi. A többin ezerrel dolgoznak. De van olyan is, amin épp csak hogy dolgozgatnak.
Kozma Mónikának megígértem, hogy továbbítom egyik gondolatát, melyet szerinte „méltóképpen” hangsúlyoznom kellene:
„Ahogyan azt más üzleti ágazatban is tapasztalni lehetett, mind a világjárvány, mind a több mint egy éve dúló orosz-ukrán háború jelentős nehézségek elé állította az Alapítvány pályázóit, és éppen ezért büszkeséggel tölt el, hogy kitartó és tapasztalt vállalkozóink, ezen nehézségeket is legyűrve, néha a tervezettnél lassúbb ütemben, de haladnak a beruházások befejezése felé. A közeljövőben két szállodaberuházás átadójára is sor kerül, így immár 3 működő, új szálláshely várja az ide látogatókat, és további 6 esetében pedig jó ütemben haladnak a kivitelezések. Egy olyan időszakban, amikor főként erre a szektorra nehezedett nyomás, ez valóban becsülendő, és akár az Önök által tervezett cikkben is méltóképpen hangsúlyozandó eredmény.”
Ezért kérem olvasóinkat, hogy tekintsenek el attól, hogy az építkezési engedélyek java lejárt már, az alapítvány által a pályázatban megadott határidő is rég lejárt már, és örüljenek, hogy egyáltalán haladnak ezek a beruházások. Tényleg nehéz idők járnak ezen a piacon. Hogy mitől lesz könnyebb az elkövetkező években, és miért volt érdemes luxusszállókkal megtölteni Székelyföldet ilyen időkben, nem tudom, de bizonyára tudja az, aki csinálja.
A műemlék szállók tovább rohadnak
Kozma Mónika levelében, amelyikben infókat nem ad, arra is utal, hogy segíthetnék ezeket a turisztikai desztinációkat vonzóvá tenni. Meg is ígértem neki, hogy a tőlem telhetőt megteszem, és igyekeztem is pozitívan viszonyulni a szállókhoz, amennyire oknyomozó újságíróként lehetett. De nem mindig volt könnyű. Mert hogy írjak vonzón egy olyan szállóról, ahova én nem mennék el, akkor sem, ha ingyen fogadnának?
Valami furcsaság lett ezzel a szállodaiparral. Ha megnézem az elmúlt kétszáz év trendjeit, a luxusszállókat általában a lehető legszebbre tervezték, és a városok központjába helyezték el. Ha megnézem a mostani nyerteseket, ipari és lepattant hangulatú helyekre, illetve a szűz természetbe próbálnak bezsúfolni nem feltétlenül odaillő épületeket. Tisztelet a kivételnek. Kérdés: száz év után ha utódaink ránéznek ezekre az épületekre, hányan fogják őket szépnek érezni, vagy építészeti értéknek tartani?
Másik kérdés: kormányon lévő pénzszóróink miért hanyagolják el az évszázados műemlék épületeinket?
A magyar állam a Manevin keresztül felvásárolt másfél tucatnyi épületet, köztük gyönyörű műemlék épületeket. Ott rohadnak évek óta, senki nem nyúlt hozzájuk. Ígéret rengeteg van, titkolózás még sokkal több. Hozzájuk közelebb álló ismerősöm mondja, hogy szervezkednek, akarnak nekifogni. Mozgás ellenben évek óta semmi. Azokból is négycsillagos szállókat akartak, de a nagy lendület a felvásárlás után elült. Nemrég körútra mentünk az ország nyugati részében, minden épület ugyanolyan állapotban van, amilyenben volt Váradon is, Szatmáron is, Nagybányán is. Szatmáron dicsekedtek, hogy lesz pénz. Jövőre választások vannak, s nem akarják elbukni emiatt, mondják ottani forrásaink. De haladás az semmi, de semmi, miközben folyamatosan hallani, hogy zárják el az Erdélybe vezető pénzcsapokat, mert nincs pénz. Székelyföldön hasonló a helyzet az épületeikkel.
Szép az, hogy vadiúj luxusszállókra adnak pénzt itteni barátaiknak. De a műemlékeket sem kellene hagyniuk összeomlani.
Ez a cikk a Journalismfund Europe támogatásával készült.
