„Egyik oldalon majd’ egymilliárd van a semmire, a másikon meg szinte semmi mindenre” – mondják fiatal írók a 2016-ban létrehozott Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft.-re, mely az erdélyi irodalmi szcénát is érinti: ha az írószervezetek, alkotók különböző országok területén működnek is, a kortárs magyar irodalom nem ismeri az államhatárokat. Kötelességük-e az erdélyi irodalmi élet résztvevőinek állást foglalni a Kft. körül másfél éve tartó vitában, vagy maradhatnak csendes szemlélődők mondván, ez nem a mi problémánk?
150 millió forintos állami támogatással indítják útnak a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft-t (KMTG) – látott napvilágot 2016 januárjában a hír. A KMTG-t a magyar állam nevében a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. hozta létre – áll a a Kft. alapító okiratában.
Az új szervezet körül napok alatt kitört a vihar, hiszen a tehetséggondozót úgy hozták létre a brassói születésű, Kolozsvárról elszármazott Orbán János Dénes költő ötlete alapján, hogy a Magyarországon évek óta működő fiatalíró-szervezetekkel semmilyen szakmai egyeztetést nem folytattak.
150 millió egy szakmai terv nélküli induláshoz
Miközben a KMTG a magyar irodalmi élet felfrissítését, a kortárs magyar irodalom élővé és olvasottá tételét tűzte ki célul, a Fiatal Írók Szövetsége (FISZ ), a József Attila Kör (JAK) és további szervezetek az elmúlt években erre a tevékenységre egyre apadó támogatások mellett vállalkoztak és értek el eredményeket.
A felháborodás mögött húzódó számtalan érv közül a leghangosabb, hogy a szervezet átlátható szakmai terv nélküli indulásához 150 millió forintot (mai árfolyamon kb. 490 ezer euró) kapott. 2016 decemberében a kft. Előretolt Helyőrség Íróakadémiája további 400 milliós támogatásban részesült, amit kiegészített a Nemzeti Vagyonkezelő 300 milliós támogatása.
A támogatás mértékének megítéléséhez tudni kell, hogy a teljes magyarországi könyvszakma éves támogatása 700 millió forint, a FISZ 26 millió forintból, a JAK pedig 24 millió forintból gazdálkodott 2016-ban. A KMTG bérköltsége (szerződésalapú személyi kifizetések) meghaladta a 30 millió forintot, azaz egy-egy fiatalíró-szervezet teljes évi költségkereténél is több.
„Egy ízlésvilág kerül kizárólagos helyzetbe”
Krusovszky Dénes költő elsőként vetette fel a tehetséggondozó létrehozásának ellentmondásait. A KMTG célkitűzése szerint a Kárpát-medencei irodalmi szcénán kíván esélyegyenlőséget teremteni, Krusovszky ellenben – sokakkal összhangban – úgy véli, hogy a szervezet működtetésével „egy érdekkör, egy ízlésvilág kerül kizárólagos helyzetbe.”
„…épp az lenne a lényege a művészetnek, hogy ne legyen fenyegethető” – fogalmazott az Erdélyben élő és alkotó írók közül Selyem Zsuzsa, amikor Kulcsár Árpád az akkor néhány napja napvilágot látott hírről kérdezte a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen kortárs magyar irodalmat is tanító szerzőt (Ezer sebből vérző hőstörténet).
A beszélgetésben kitértek az Előretolt Helyőrség brandjének felhasználására is (a KMTG íróakadémája örökíti tovább az erdélyi írószervezet nevét).
Ha az Előretolt Helyőrség több pénzt és így nagyobb láthatóságot is kapott az erdélyi irodalomszervezés terén, a régióban folyó irodalmi élet nem az ő tevékenységükben sűrűsödik be, hiszen számos bátor, független, kísérleti kezdeményezés történt az utóbbi években – olvashattuk az interjúban. Selyem Zsuzsa a tehetséggondozó létrehozásában az irodalmi élet egypólusúvá válásának veszélyét látja.
A tehetséggondozó megalapítását követő reakciók között szerepelt az a levél is, amit az írószervezetek Balog Zoltánnak, az emberi erőforrások miniszterének és Seszták Miklós fejlesztési miniszternek címeztek. Az érintett írószervezetek elmondták az Átlátszó Erdélynek, választ azóta sem kaptak vitapontjaikra, ahogyan később a K. Kabai Lóránt által benyújtott adatigénylésre is olyan válasz érkezett, ami a korábbi információkat ismétli meg (pl. az alapító okirat tartalmát).
A fiatalíró-szervezetek közben tengődnek
Az elmúlt években tapasztalt látványos támogatáscsökkenés kapcsán a FISZ és a JAK arról számolt be, hogy a működésre fordítható költségkeret csökkenése okozza a legnagyobb nehézséget. Ez a csökkenés nem a KMTG létrehozásának következménye, olyan probléma, amivel évek óta küzdenek.
Azt viszont arculcsapásként értelmezték, hogy bár a kultúrát támogató állami szervek évek óta a pénzhiányra hivatkoznak, akkora alappal indították el a KMTG-t, amellyel „a teljes irodalmi élet problémáit kezelni lehetett volna. Oldaltól, égtájaktól, kortól stb. függetlenül” – ahogyan a JAK elnöke, Gaborják Ádám összegzi.
A KMTG alapításával, működésével szemben megfogalmazott leglátványosabb problémák (a Kft. támogatása hatalmas összeggel előzmények, pályázat nélkül párhuzamosan a korábban működő szervezetek alulfinanszírozásával, a szakmai egyeztetés hiánya, nehezen átlátható támogatás-felhasználás) mellett a FISZ felveti a Kft.-hez csatlakozó fiatalok szakmai fejlődésének kérdését is.
„Vajon ez az íróakadémia képes-e átfogó ismeretközvetítésre, az ösztöndíjat nyert fiatalok irodalmi szocializációjára, elfogulatlan, többközpontú irodalomszemlélet kialakítására, egy nyugati típusú íróiskola és tehetséggondozó műhely innovatív működtetésére?” – feszegetik az Átlátszó Erdélynek adott válaszukban a Tehetséggondozó Kft. szakmai hátterének, oktatói bázisának hatékonyságát, miközben arra a nyilatkozatra utalnak, amelyet több mint 60 pályakezdő adott közre a szakmaiság védelmében.
Hatalmi indíttatás helyett szolidaritás
„…ott van a másik, demoralizáló oldala is a dolognak. Mindenki tudta, hogy komoly anyagi gondok vannak. Nem lehet amellett elmenni, hogy olyan, szakmailag is elismert alkotók is beléptek a Cégbe (KMTG), akik korábban részesei, haszonélvezői voltak azoknak a szervezeteknek, akik most erős hátrányba kerültek” – sorolja a visszásságokat Gaborják.
„Még mindig nem látom, hogy egyetlen igazán jó nevű szerző is főzögetne a KMTG konyhájában” – fogalmaz Krusovszky a Kft-hez csatlakozó tutorok névsorára utalva. Szerinte „ha nem sikerül szélesebb körben is érdekessé tenni a KMTG-t, akkor hiába lesz pénze, működése olyan lapos lesz (azaz marad), hogy azért nem fog rá senki figyelni. Ez az ellenállás kérdését helyezi előtérbe: ha azok a szerzők, akiknek a neve ma a magyar irodalomban kétségtelen minőséget jelent, nem csatlakoznak egy-két éven belül, akkor a KMTG megbukott.”
„Az irreális támogatással nem lehet felvenni a versenyt” – mutat rá Gaborják. „Nekem nem az a bajom, hogy szeretem vagy nem a Helyőrséges lírát, vagy szeretem-e vagy nem az erdélyi magyar írókat (micsoda marhaságnak hangzik ez így eleve), hanem hogy egy szűkebb társaság kap olyan felhatalmazást (magyarul irgalmatlan állami lóvét), amilyet korábban semmilyen más szervezet nem kapott még” – fejti ki álláspontját Krusovszky az Átlátszó Erdélynek.
Ekkora mértékű támogatás az ellenállás lehetőségeit is behatárolja: amíg a fiatalíró-szervezetek az önfenntartás nehézségeivel vannak elfoglalva, nem képesek érdemben fellépni a KMTG-vel szemben.
„Látom, hogy a fiatalokat valóban képviselő írószervezetek egyértelműen elhatárolódnak, és a maguk ereje szerint igyekeznek is tenni valamit, de hát ha már útiköltséget és honort sem tudnak fizetni a tagjaiknak, akkor hogyan volnának képesek kampányt folytatni egy ilyen moloch ellen. Egyébként hasznos volna bejárni az országot és vitákat szervezni a fiatal irodalom (és általában az irodalom) helyzetéről, mert van miről beszélni; de amikor egyik oldalon majd’ egymilliárd van a semmire, a másikon meg szinte semmi mindenre, akkor nehéz elképzelni, hogy lassú, konstruktív, mély viták bármin is segíthetnek” – vélekedik a költő, aki nem látja más módját a kérdés jelenlegi megközelítésének, mint a vita és a kritika: „nem kussolva, gerincroppantva elfogadni a jutalomfalatokat.”
Neked egy pizza ára, a társadalom számára létfontosságú a szabad sajtó. Támogasd az Átlátszó Erdélyt!
Havi 5 eurós rendszeres támogatás
Önszerveződő, civil és demokratikus mentorhálózat indult
A 2016 elején létrehozott Független Mentorhálózat egy az ellenállás formái közül, amihez nyolcvannál is több mentor csatlakozott, köztük erdélyi alkotók, hogy alternatívát kínáljanak a pályakezdő fiataloknak. A mentorhálózat indulása kapcsán Gaborják elsősorban az önszerveződő, civil és demokratikus jelleget hangsúlyozta.
„Tudatos lépés volt belépni a Mentorhálózatba, mert ez az egyetlen olyan megnyilvánulás, ami más sávon, egyfajta alternatívaként közelít a kérdéshez. Megmutatja, hogy érdekli a fiatalokat az irodalom, nem az elitizmus és a pénz motiválja őket. Az üzenete az, hogy ha nincs pénz, akkor is csináljuk, mert ebben hiszünk” – érvelt Horváth Előd Benjamin, fiatal kolozsvári költő a független tehetséggondozó szerveződéshez való csatlakozása mellett.
2016 decemberében Krusovszky úgy fogalmazott, hogy az ellenállás hagyományos formái már nem elegendőek. A KMTG megalakulása óta fiatal szerzők közös nyilatkozatban határolódtak el a Kft.-től, megalakult a Független Mentorhálózat, és az érintett szervezetek igyekeznek napirenden tartani a kft. kérdését.
A közelmúltban Reményi József Tamás nyílt levélben (ÉS, 2017/29., júl. 21.) bírálta a KMTG Előretolt Helyőrség Íróakadémia példátlan finanszírozását, kivételezett helyzetét és az írótársak lassú beletörődését, a KMTG támogatásainak, a vele való együttműködés elfogadását. A nyílt levél azoknak az írótársaknak szól, akik szemet hunyvnak a KMTG körüli vita fölött, és bármilyen módon bekapcsolódnak a szervezet tevékenységébe.
„Még néhány hónap, és egyszerűen az íróakadémia lesz ez (szerk. a KMTG Előretolt Helyőrség Íróakadémiája), nem csak azért, mert praktikusabb így emlegetni, hanem mert a tekintélyes, semleges homlokzatú kifejezés mögül eltűnik az elfogadhatatlannak hitt disznóság. Elfogadott lesz” – írja nyílt levelében a József Attila-díjas kritikus, szerkesztő. (A levél teljes terjedelmében az ÉS előfizetők számára hozzáférhető, a kapcsolódó cikk itt.)
„Kedves barátaim az irodalomban! – folytatja. Látom, nem is olyan lassan a pénzzel együtt egyre többen elfogadjátok majd, hogy a Tőletek elvett és egy bábukézben megnövelt összegeket, mindazt, amit a Ti kivéreztetett írószervezeteitektől, pályázó társaitoktól, kiadóitoktól, lapjaitoktól, Tőletek magatoktól zároltak, megcsapoltak, megvontak, immár megjuhászodva itt visszakaphatjátok.”
Az erdélyi szerzők közül Selyem Zsuzsa és Demény Péter válaszoltak a nyílt levélre, ami az érintettek szerint azért is fontos, mert napirenden tartja a témát.
A kezdők dilemmája: lehetőség vagy bélyeg?
Az irodalmi élet szereplőivel folytatott háttérbeszélgetéseink során nemcsak az merült fel kérdésként, hogy a lassan két éves Kft. finanszírozása és tevékenysége hogyan hat általában az irodalmi életre, hanem az is, milyen befolyása lehet azokra a fiatal alkotókra, akik a szakmai fejlődés és a nagy értékű ösztöndíjak reményében pályáznak, csatlakoznak hozzá.
„Felhasználhat-e saját legitimációjára különböző tehetségű és indíttatású fiatalokat a KMTG?” – kérdezi Antal Nikolett és Korpa Tamás, a FISZ társelnökei. Szerintük a megszólított, többnyire középiskolás vagy első éves egyetemei hallgatók számára az Előretolt Helyőrség Íróakadémia hamis reményt, kétes igazolást adhat tehetségükről, tevékenységükről.
Horváth Előd Benjámin szerint két oldalról közelíthető meg a pályakezdők és a Kft. közötti viszony: egyrészt lehetőségként, másrészt pecsétként.
„A legtöbb fiatal nem tudja, hogy mi az, amibe beléptek. Van olyan, aki belépett, és utána ijedt meg. Az lenne jó, ha meglenne a lehetőség és nem ítélnénk el senkit amiatt, hogy bekacsolódik: mert van egy konfliktus, de amellett a Kft. lehet egy előrejutási lehetőség is. Nem zárom ki, hogy valakinek a tehetségén és kreativitásán a tehetséggondozó segíteni tud. Ugyanakkor én inkább mindenkinek azt mondtam, hogy ne. Mert az ember megpecsételődik emiatt. Másrészt mert nem tudok azonosulni azzal, amit képviselnek. Nem fogom utálni őket emiatt, de az elvi kérdés az elvi kérdés.”
Hallgat az erdélyi irodalmi szcéna
„Valamiféle nagyobb horderejű, őszinte csatlakozási hullámot nem látok” – utal Korpa Tamás, a FISZ társelnöke az erdélyi irodalmi élet hallgatására. Úgy véli, kétféle viszonyulásmód érzékelhető. Egyrészt a tartózkodás (a teljes elutasítástól a közömbös szemlélődésig), másrészt a nem túl látványos kiállás (a passzív részvételtől a nyilvános nyilatkozatokban való támogató-mentegető-résztvevő magatartásig).
Kulcsár Árpád fiatal erdélyi költő első kötete, A harmadik ipari forradalom csöndje a közelmúltban a FISZ könyvek sorozatában jelent meg. Bár a FISZ anyagi forrásai fokozatosan apadnak, továbbra is folytatja a magyarországi és Kárpát-medencei fiatal írók tevékenységének támogatását.
A különböző helyi és nemzetközi irodalmi programokon kívül a FISZ a határon túli tagok és partnerszervezetek pályázataiban külső lebonyolítóként vett részt (aminek hiányában számtalan alkotó és szervezet nem vehetett volna igénybe magyarországi pályázati forrásokat), tudtuk meg Antal Nikolettől és Korpa Tamástól.
„Nem tartom elképzelhetőnek, hogy bármikor bármi közöm legyen a Tehetséggondozó Kft.-hez, mert szakmailag semmit nem tudnak nyújtani, és morálisan elfogadhatatlan, amit tesznek” – határolódik el Kulcsár a Kft.-vel való együttműködés bármely formájától.
Neked egy pizza ára, a társadalom számára létfontosságú a szabad sajtó. Támogasd az Átlátszó Erdélyt!
Havi 5 eurós rendszeres támogatás
Az érdemi munkának a látszatát sem akarják kelteni
Véleménye szerint azzal szemben, amit a tehetséggondozó állít, hogy olvasóbaráttá teszi az irodalmat, és reformokat hoz, lényegi munka nem történik: „szerintem mindenki számára elég nyilvánvaló kezdettől a történetben, hogy a cél csupán az, hogy saját anyagi forrásaikat a lehető legkönnyebben biztosítsák. Van néhány kirakatrendezvény, egy antológia, amit sehol se lehet kapni, de szerintem még a látszatát sem akarják kelteni, hogy érdemben munka folyna, egyszerűen nem fontos nekik. És ez jó, mert előzetesen sokan attól féltek, hogy az állam a Magyar Művészeti Akadémia létrehozásának mintájára itt most kontroll alá vonja ezt a művészeti ágat is. Hát egyelőre szerencsére csak a szemérmetlen zsebtömködés van.”
A tehetséggondozó küldetése szerint a teljes Kárpát-medence irodalmi életének felpezsdítését célozza meg (egyelőre az irodalomra összpontosít, de az alapító okirat szerint a későbbiekben további művészeti ágakra is ki fog terjedni a tevékenység). Kulcsár szerint az Erdélyben alkotó írók, költők több tekintetben is érintettek a Kft. működésében.
E-MIL: jelzésértékű irodalmi sunyiság
„Furcsa ez az erdélyi kérdés, egyszerűen azért, mert a kft. alapítótagjai mégiscsak erdélyiek, plusz egy többnyire általuk létrehozott erdélyi brandre, az Előretolt Helyőrségre akarták alapozni ennek a szervezetnek a szakmai legitimációját. A magyar írótársadalom persze ezt nem az erdélyiséggel azonosította, meg aztán a legtöbb erdélyi fiatal szerző azonnal el is határolódott. Azaz most belegondolva, nem a legtöbb, számszerűleg, hanem azok, akiknek kicsit is izgalmasak vagy előremutatóak a szövegeik.
Az is lehet, hogy többen vannak, akik szimpatizálnak „Jánoskával”, csak őket mondjuk én nem szoktam olvasni, ahogy látom, mások sem” – fogalmaz a fiatal költő, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) mindezidáig nem foglalt nyilvánosan állást.
„Ők inkább hallgattak, holott (és nyilván ezek az állásfoglalások pusztán szimbolikusak tudnak lenni) ez fontos lett volna. Nyilván vannak itt kényes régi barátságok, szervilista meghunyászkodás, ki tudja mi minden még, de ez egy jelzésértékű irodalmi sunyiság volt a szervezet részéről” – értékeli Kulcsár.
„Nem feltétlenül a magyar állami finanszírozás az oka annak, ha nem szólalnak fel az erdélyi írók, szervezetek. A magyar kormánynak leginkább stratégia, hogy támogatja az erdélyi kulturális életet, de nem köti meg a kezét, nem is tudná ezt megtenni. Nem tud beleszólni az itteni kulturális életbe azon túl, hogy Orbán Viktor elmegy Tusványosra, és hergeli a közhangulatot, nincs tere annak, hogy befolyásolja” – fogalmaz Horváth Előd Benjámin, aki szerint nem biztos, hogy bele kell keveredni a vitába. Úgy látja, elsősorban nem finanszírozási okai vannak a vitától való távolmaradásnak, hanem a semlegesség megőrzésének szándéka. Szerinte bármilyen jószándékú is legyen a megnyilvánulás, az rögtön az egyik fél oldalára sodorja a véleménynyilvánítót.
A cikk megírása folyamán többször egyeztettünk Karácsonyi Zsolttal, az E-MIL elnökével. Ő azonban ígérete ellenére nem válaszolt hivatalosan megkeresésünkre.
Update 14:37, 14.09.2017: A cikk megjelenése után jelentkezett Karácsonyi, az ő hivatalos válasza:
„A kérdéskörről való véleménynyilvánítástól tartózkodom.”
Publikálás előtt felajánlottuk a KMTG-nek, hogy reagáljanak nyilvánosan a cikkünkre – amennyiben érkezik válasz, azt közzétesszük.
Neked egy pizza ára, a társadalom számára létfontosságú a szabad sajtó. Támogasd az Átlátszó Erdélyt!
Havi 5 eurós rendszeres támogatás
Havi 10 eurós rendszeres támogatás
Havi 20 eurós rendszeres támogatás
Lejes (RON) számla:
Asociaţia “Atlatszo Erdely Egyesulet”
RO71OTPV200000913457RO01
SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA
Cod BIC: OTPVROBU
