Maros megye tanácselnöke akár a megyei tanács birtokába is vehette volna az épületet, vagy meghagyhatta volna a városnak. De ő inkább a magántulajdont választotta.
Frissítés, 2023. 03. 14, 18:50: „Pontosítással” állt elő ma a marosvásárhelyi városháza Facebook-oldala az ingatlannal kapcsolatban, ami azonban csak újabb kérdéseket vet fel. A következetesen kétnyelvű Facebook-oldal most csak románul közli, hogy Maros megye telekkönyvi hivatala elfogadta a városháza március elsejei felülvizsgálati kérelmét, és gyakorlatilag megszüntette az épület új telekkönyvét. Ismét a régi, 946-os számú telekkönyv érvényes, írják. (Ez a régi telekkönyv megtekinthető lejjebb a cikkben.)
Az nem derül ki, hogy a régi telekkönyvben szereplő tulajdonost, a Nemes Marosszék birtokos közönségét lefordították-e román nyelvre a hivatal dokumentumaiban, és ha igen, hogyan. Az sem derül ki, hogyan szüntethette meg a telekkönyvi hivatal a fél évvel korábbi bejegyzését, amellyel odaítélte az épület tulajdonjogát a Maros Közbirtokosságnak. Sőt az sem, hogy a városháza beperelte-e a telekkönyvi hivatalt. Mindössze az derül ki, hogy Soós Zoltán polgármester továbbra is minden lépést megtesz annak érdekében, hogy a régi megyeháza a város birtokába kerüljön.
A fő kérdés most már az, hogy a telekkönyvi hivatalnak melyik lépése volt törvénytelen: amellyel bejegyezte a Péter Ferenc vezette közbirtokosság tulajdonjogát a az épület telekkönyvébe, vagy amelyikkel most megszüntette? Kérdéseinket elküldtük úgy Péter Ferencnek és Soós Zoltánnak, mint a Maros megyei kataszteri hivatal vezetőjének, és továbbra is várjuk, hogy válaszoljanak a cikk végén felsorolt eredeti kérdéseinkre is.
Az eredeti cikk:
Erdélyben szokatlan konfliktus alakulgat két népszerű magyar politikus között: bíróság fogja eldönteni, hogy melyikük rendelkezhet egy legalább félmillió eurót érő történelmi épület fölött Marosvásárhely belvárosában.
Az egyik népszerű politikus Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere, akit Dorin Florea húsz éve után, 2020 szeptemberében választottak meg a város élére. A másik népszerű politikus Péter Ferenc, akit ugyanakkor már másodjára választottak meg Maros Megye Tanácsának élére, és kifejezetten támogatta Soós Zoltán polgármesterré választását.
A barokk kori történelmi épület pedig a régi vármegyeháza a vásárhelyi Bolyai utca 5 szám alatt. Valódi értéke a hivatalos félmillió eurónak a többszöröse, állítják helyi és szakmai forrásaink. Ötven éve művészek dolgoznak benne, műtermet, kiállítóteret működtetnek ott. Leghíresebb közülük Bartha József B5 Studiója, ő a forradalomkor ment be az épületbe, és foglalt magának ott termet, mesélte el ő maga.
Jelenlegi ismereteink szerint az épület 1876 óta állami tulajdon, de azelőtt is Maros-Torda vármegye elődje, Marosszék törvényhatóságának a székhelye volt. Valószínűleg a marosszéki közbirtokosság székházaként is szolgált. A megyeháza 1744-45-ös, illetve az 1838-as bővítését, átépítését a közbirtokosság is finanszírozta.
Emiatt érdekes a két politikus háttere is: Soós Zoltán régész, jártas a műemlékvédelemben, és 2020-ig a Maros Megyei Múzeumot igazgatta. Péter Ferenc Szováta polgármestere volt 2000 és 2016 között, illetve a 2000 májusában bejegyzett Maros Közbirtokosság elnöke.
Ha egyik politikus sem akar börtönbe vagy legalábbis büntetőperbe keveredni amiatt, hogy műemlékként ismert közvagyont hagyott vagy segített szabálytalanul magántulajdonba kerülni, akkor közigazgatási perben kell tisztázniuk, hogy az épület a várost vagy a közbirtokosságot illeti-e. A közbirtokosság ugyanis tavaly októberben a saját nevére íratta az épületet a telekkönyvben.
Jelenlegi tudásunk szerint ezt szabálytalanul tette.
A bő húsz éve újraalakult közbirtokosság jogilag egyesület, azaz a vagyona magántulajdonnak számít. Az épület kulturális rendeltetését viszont nem változtathatja meg, mert már legalább 25 éve ez a funkciója, mondta nekünk Bartha József arra az ügyvédre hivatkozva, akit a művészek kerestek meg.
A régi megyeházában dolgozó művészeket elsősorban az érdekli, hogy maradhassanak ott vagy egy hasonlóan központi helyszínen hasonlóan alacsony lakbérért, mint amit legalább 25 éve fizetnek a városnak. Ők fizetik a rezsit is, emiatt most alig tartózkodnak ott: nem győzik kifűteni a félméteres, időnként felázó falakat, mondta Bartha József, a B5 Studió vezetője. Ő évek óta kéri a várostól, hogy a terembérleti szerződést írják át az ő nevéről az alapítványa nevére, hogy pályázati pénzből tudja fedezni a fenntartást és esetleges karbantartást.
Ehhez képest csak az változik, hogy a város részéről kivel szerződnek. Évtizedekig a város ingatlankezelő cégének, a Locativ SA-nak fizették a lakbért, 2021-től a városháza ingatlankezelő hivatalának, a SPUM-nak. Idén új céggel jelentkezett a város: a patinás és felújítandó épületet január közepétől a Marosvásárhelyi Kulturális és Művészeti Központ kezeli. És ki is pattant az épület átírásának gyorsan lefojtott botránya.
A két politikus érdekkonfliktusa annyiban szokványos, hogy egyikük sem akar beszélni róla. Az ügyet több, egymástól független vásárhelyi forrás ajánlotta a figyelmünkbe. Mindegyikőjüktől olyan dokumentumokat kaptunk, amelyek eddig nem jelentek meg a sajtóban, bár az ügy már idén januárban kipattant. Írt róla a Székelyhon, a Maszol, a Népújság, a Marosvásárhelyi Rádió, innen tudjuk, hogy eddig mi a két politikus álláspontja.
Elveszett jelentés
Mit jelent az, hogy Nemes Marosszék birtokos közönsége? – néztünk nagyot február közepén, amikor egy anonimitást kérő forrás eljuttatta hozzánk az alábbi telekkönyvet.
A helyrajzi szám, a terület és a 28 helyiséges leírás alapján láttuk, hogy ez valóban a vitatott régi megyeháza telekkönyvének első oldala.
Addigra már olvastunk a vásárhelyi sajtóban január második felében kirobbant fura ingatlanügyről, miszerint a szovátai Maros Közbirtokosság a nevére íratta a vásárhelyi régi megyeházát. A román sajtó ezt gyanús telekbizniszként címkézte, és közölte a Szabad Emberek Pártja (POL) vásárhelyi tanácsosainak gyors kutatását és kérdéseit megfogalmazó nyílt levelet.
A Székelyhon Rákossy Botond topográfus és kataszteri szakemberrel próbált magyarázatot találni arra, hogyan írathatta a nevére a közbirtokosság azt az épületet, amelyet legalább 1999 óta a város kezel, ő adja bérbe a művészeknek, és a Năstase-kormány 2002-es határozata is a város leltárába sorolta. A 101 legabszurdabb telekkönyvezésről könyvet író Rákossy és pár nap múlva Péter Ferenc részben ugyanazzal magyarázta: a város 2002 óta elmulasztotta telekkönyveztetni az épületet.
De míg Péter Ferenc azt állítja, hogy azért tudták egyszerűen átírni az épületet a jelenlegi közbirtokosságra, mert a telekkönyvben 1915 óta a közbirtokosság szerepel egyedüli tulajdonosként, és még az államosítás sincs benne feltüntetve, addig Rákossy szerint
a közbirtokosságnak visszaszolgáltatási eljárást kellett volna indítania érte.
Vagyis a közbirtokosság a városházától kellett volna kérje az épületet úgy, hogy megmutatja, milyen szerződéssel vagy jogszabállyal került az épület a régi közbirtokossághoz, amelyet aztán az 1946 utáni államosítással felszámoltak. Ha az igényt jogosnak tartja, akkor a városháza visszaszolgáltatási döntést vagy tulajdonjegyet állít ki, a közbirtokosság pedig ezzel megy a telekkönyvi hivatalba, hogy bejegyeztesse tulajdonjogát az épületre. Ha a városháza elutasítja a visszaszolgáltatást, a közbirtokosság továbbléphet a bíróságra, és ott kérheti az ingatlant.
A telekkönyvi hivatal munkatársai maguktól nem állapíthatják meg a jogutódlást a régi és az új közbirtokosság között, és nem írhatják át az épület tulajdonjogát tulajdonjegy vagy visszaszolgáltatási döntés nélkül, erősítette meg kérdésünkre Rákossy Botond. Egy általunk megkérdezett jogász viszont elméletben nem zárta ki, hogy lehetséges az ilyen kvázi automatikus átírás, ha a jogutódlást bírósági ítélet mondja ki.
Péter Ferenc azt állítja, van ilyen bírósági végzésük, a telekkönyvi hivatal pedig ez alapján egyszerűen kijavította a korábbi nevet, a Marosszékit az újra, Maros Közbirtokosságra. (Lentebb kiderül, ez nem igaz, a hivatal pusztán Péter elnök úr kijelentésére alapozva írta át a nevet.) Mindezek mellett azzal nyugtatta meg a közvéleményt, hogy az épületnek a vásárhelyi városvezetéssel összhangban továbbra is közösségi funkciót szeretnének adni.
Ezt az összhangot erősítette Soós Zoltán is azzal az állításával, hogy az épület sosem volt a város tulajdonában. Az összhangot viszont rontotta azzal, hogy be fogja perelni a telekkönyvi hivatalt, hogy töröljék a közbirtokosság tulajdonjogát megállapító bejegyzésüket, és a bíróság ítélje az épületet a városnak. Mivel Soós polgármester többszöri megkeresésünkre sem válaszolt, a jogászainktól tudtuk meg, hogy az épület több tíz évnyi használata jogán Soósnak hivatali kötelessége pert indítania az épület tulajdonjogáért.
Sőt: már egy éve kellett volna perelnie érte,
jöttünk rá abból a városházi dokumentumból, amelyet Pápai Zsolttól, a POL városi tanácsosától kaptunk. Ezt a technikai leírást tavaly február elsején állította össze egy földmérő mérnök az épületről. Azért mérte fel, hogy a városháza beírhassa a tulajdonjogát a régi megyeháza telekkönyvébe. Lásd a Scopul lucrării, A munkálat célja nevű részt:
Csakhogy a jogi leírásnál már ekkor szerepelt, hogy a tulajdonos a Marosszéki Közbirtokosság, Composesoratul Scaunul Mureș.
Bár Soós Zoltán polgármester már tavaly februárban tudhatta, hogy a telekkönyvben nem a város szerepel tulajdonosként, mégis csak az idei kis botrány hatására jelentette be, hogy pert indít az épületért.
„Tudomásomra jutott, hogy az önkormányzat nem tud lépni, nem tud az épületbe beruházni, mert nem az övé. Akkor jogászokkal tisztáztuk a tulajdonjogi helyzetet” – nyilatkozta Péter Ferenc a Népújságnak. Ebből úgy tűnik, ő is legkorábban 2022 februárjában értesülhetett arról, hogy a város nem tudja magára íratni az épületet, és akkor lépett ő a közbirtokossággal.
Csakhogy a közbirtokosság már legalább két éve elkezdte magára íratni az épületet, derül ki abból a telekkönyvi kivonatból, amelyet a közbirtokosság juttatott el a Székelyhonhoz.
A kivonatot 2021 áprilisában állította ki a telekkönyvi hivatal. Vélhetően a közbirtokosság legalább akkortól tudta, hogy köze lehet az épülethez.
Ahogy a kivonatból is látszik, egy telekkönyv három részből áll. Az A rész tartalmazza az ingatlan helyrajzi számát, méretét, címét, fizikai leírását: emeletes kőház 28 helyiséggel. A B részben szerepel a tulajdonos és az esetleges tulajdonosváltások, a C részben pedig a terhek: hogy volt-e rajta jelzálog, vettek-e fel rá hitelt, aminek maga az épület a garanciája.
A POL közzétette 2023-as kivonaton két dolog tűnt fel. Nem az, ami be van keretezve.
Az egyik, hogy a közbirtokosság végül 2022 októberében íratta át az épületet a mostani nevére. Vagyis ha a város meg akarta volna akadályozni, hogy az ingatlan a szovátai közbirtokosságé legyen, akkor lett volna ideje tavaly február és október között, hogy benyújtsa a saját kérelmét a telekkönyvi hivatalhoz.
A másik, hogy a B2 és a B5 bejegyzés között hiányzik a B3 és a B4. Csak rövid ideig hiányzott: a POL-osok ugyanis elküldték a telekkönyv másolatát. Mi több, március 3-án nekünk is elküldte a telekkönyvi hivatal. Ez a dokumentum nagyon hasonlít a kivonathoz, de tartalmazza azokat a bejegyzéseket is, amelyek már érvényüket vesztették.
Mégpedig azt, hogy Ruta Valer a Maros Közbirtokosság nevében kétszer is sikertelenül próbálta átíratni az ingatlant a közbirtokosság mostani nevére. Tavaly júliusban két bírósági ítélettel igyekezett alátámasztani az átírási kérvényt, szeptemberben pedig ezek mellett egy közjegyzői okirattal is, amit akkor szeptemberben állítottak ki. Ruta Valer földmérő egyébként a szovátai polgármesteri hivatalnak is dolgozik.
Mivel Péter Ferencet többszöri próbálkozásunk ellenére sem sikerült elérni, így csak feltételezzük, hogy a 2000-es ítélettel jegyezte be a bíróság a közbirtokosságot. Valószínűleg a 2003-as mondja ki, hogy a Maros Közbirtokosság a Marosszékinek a jogutódja, ezzel igényelhették vissza az erdőket húsz éve.
Feltűnt viszont, hogy a tavaly októberi sikeres átíráshoz nem volt szükség a bírósági ítéletekre. Elég volt csak a közjegyzői okirat, amelynek egy másolatába legnagyobb meglepetésünkre és sokadik forrásnak köszönhetően bele tudtunk nézni. Mindössze az áll benne, hogy Péter Ferenc, a közbirtokosság elnöke, a btk. terhe alatt és saját felelősségére beleegyezik abba, hogy az új telekkönyv B lapján a Marosszéki Közbirtokosság elnevezést Maros Közbirtokosság névre módosítsák.
Kitalált jelentés?
A hivatal nagyon részletesen feltüntette a B rész 2022-es bejegyezéseinél, hogy milyen okirat alapozta meg vagy épp nem alapozta meg az átírást. Ehhez képest az 1915-ös bejegyzésről csak azt lehet tudni, hogy augusztus negyedikén keletkezett, és egy szám és név nélküli törvényre hivatkozik, amely 1915 január elsején léphetett érvénybe.
Mivel időközben anonim forrásból megkaptuk az eredeti C lap másolatát, elmentünk a vásárhelyi telekkönyvi hivatalba, hogy ott megtekintsük a B lap eredetijét is, és mi is kérjünk másolatot. Legnagyobb meglepetésünkre azt láttuk, hogy a hivatal digitális nyilvántartásában
nincs meg a B lap a tulajdonos nevével.
Betekintéskor a díj befizetése után leültetnek egy számítógépes képernyő elé, és azon mutatják meg a régi telekkönyv beszkennelt lapjait. Megjelent a már ismert A lap a kalligrafikus Nemes Marossszék birtokos közönsége bejegyzéssel, fölötte ceruzával románul, hogy Composesoratul Scaunul Mureș. Efölött másik ceruzával írták fel a régi telekkönyv számát: 946.
Középen az épület leírása magyarul a megjegyzéssel, hogy Székház, fölötte ceruzával románul, oldalt pedig a négyzetméterre átszámolt terület. A leírás alá golyóstollal írták oda az új telekkönyv (CF) számát és egy 2020-as ügyirat számát. Vélhetőleg ekkor nyitották az új telekkönyvet, immár digitálisan. Az oldal alján a 946-os íráshoz hasonló 1-es oldalszám szerepel.
Legörgetve ennek a lapnak az üres hátoldala látszik, ahova enyhén átüt a Nemes Marosszék felirat tintája, az oldal alján ceruzával egy nagy 2-es. Tovább görgetve nem a B lap jelent meg, hanem a C, a Teher lap két bejegyzéssel, az alján 3-as oldalszámmal. Utána pedig ennek a lapnak az üres hátoldala gördült fel, alján a 4-es oldalszámmal.
Több beszkennelt oldal nincs, mondta megrökönyödésemre az ott dolgozó hivatalnok.
Ezért gondoljuk szabálytalannak a közbirtokosság bejegyzését tulajdonosként
Márpedig B lappal minden telekkönyvnek rendelkeznie kell, állította kérdésünkre Rákossy Botond telekkönyvezési szakember, aki 2008-ig a bukaresti kataszteri ügynökségnél dolgozott államtitkári rangban. Attól függetlenül léteznie kellett valamikor, hogy az A és a C lap számozása folyamatos, a B lap pedig hiányzik.
Földmérő cége mellett a POL Hargita megyei tanácsosaként is tevékenykedő Rákossy úgy tudja, a vásárhelyi földhivatalból a forradalom után nagyon sok telekkönyvet egyszerűen elvittek az emberek. A Hargita megyei hivatalnál is azzal szembesült, hogy több száz régi telekkönyv hiányzik.
Hogy a régi megyeháza új, 141014-es telekkönyvének B fejezetébe hogyan kerültek át és milyen adatok a régi, 946-os számú telekkönyv nem létező B lapjáról, arról nincsen információnk. Arról sincs, hogy a régi C lapról miért nem tüntettek fel semmit az új telekkönyv elektronikus másolatának C fejezetében. Ahogy arról sincs, hogy az új telekkönyv tulajdonosi B fejezetét miért a régi telekkönyv C Teher lapjának metaadatai nyitják.
Mindenesetre megkérdeztük a hivatal igazgatóját, szerinte miért hiányzik az eredeti B lap, hogyan és miért a C lapról kerültek adatok az új telekkönyv B fejezetébe, és a régi C lap információit miért nem vezették át az újnak a C fejezetébe. Ha úgy dönt, hogy válaszol, akkor természetesen frissítjük a cikket.
A szkennelt változatot helyben megmutató hivatalnok azt mondta, mindent be kellett, hogy szkenneljenek, ami megvolt papíron ebből a telekkönyvből, és illetéktelenek nem férhettek hozzá a papírokhoz.
Silabizáltunk
A C lap első bejegyzése nagyon nehezen olvasható, de az első sorában egyértelműen látszik, hogy a jegyzékszám (3078) és az időpont (1915. aug. 4.) azonos az új telekkönyv B részét nyitó bejegyzésével: 3078 / 04/08/1915.
Több történész segítségével értettük meg, hogy a C Teher lapon olvasható két bejegyzésnek semmi köze az új B1 és B2-ben szereplő tulajdonjog-szerzéshez. A régi C lapon az áll, hogy 1915. augusztus 4-én zálogjogot jegyeztek be az épületre 1270 korona értékben, melynek fejében Pap László marosvásárhelyi lakos haszonélvezeti jogot szerzett.
Mazochisták megpróbálhatják kiegészíteni: „……….” ………… zálog-jog Ezerkétszázhetven kor. tőke részlet és annak összes járulékai, ……. … ….. .. …….. alatt felvett ingatla-nokra (?) és azoknak ha-szonélvezetére Pap László marosvásárhelyi lakós javára bekebeleztetik. – Fősz.: 699 jz. ….
Mindez pedig három hónap múlva érvényét vesztette, ahogy a C1 bejegyzés mellett írja is, hogy Törlés C2. Mert a C2 bejegyzés nagyjából így olvasható: Érk. 1915. okt. 4-én 4214. sz.a. A mvhelyi t[örvény]széknek P.1482/9/1915 sz. végzése alapján a C1 sz. 1270 Kor. jár. erejéig bekebelezett …….. zjog bitorlása bekebeleztetik.
Már a dualizmusban államosították
Nem találtuk meg azt az 1915-től érvényes törvényt sem, amelyre hivatkozva tulajdonosként tüntetik fel a Marosszéki Közbirtokosságot. A 2016-ban kiadott, vaskos Székelyföld története harmadik kötetében [.pdf, 110. old.] a szerzők három, a közbirtokosságokra vonatkozó törvényt említenek, és egyik sem 1915-ben lépett életbe. A legutolsó 1913-as, és a legelőgazdálkodást szabályozza.
Megtaláltuk viszont azt a törvényt 1876-ból, amely egyértelműen államosítja a vármegyeházát. Ez az 1876. évi XXXIII. törvénycikk némely törvényhatóság területének szabályozásáról és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről amelynek így szól a 6. paragrafusa:
„Az egész területre nézve egyesitett eddigi megyék (kerületek, székek, vidékek) minden ingó vagy ingatlan vagyona fölött, a mennyiben az tisztán közigazgatási czélokra fordittatott, az egyesitett törvényhatóságok egyeteme rendelkezik. Az ily vagyon jövedelme ezentúl is a közigazgatási költségek fedezésére fordittatik, de azon rész javára számittatik be, melynek eddig tulajdonát képezte.
Kivételt csupán azon, eddig is közigazgatási czélokra használt épületek és azok felszerelvényei képeznek, melyek közigazgatási czélokra az egyesült törvényhatóságoknak is szükségesek. Az ily épületek az egyesült törvényhatóság köztulajdonává lesznek.”
Az ekkor alakult Maros-Torda vármegye egyesített megyének számított, a megyeházát előtte is közigazgatási célokra használták és utána is 1943-ig. Mi több, a közbirtokosság erdővagyonát is a vármegye kezelte annak elismerésével, hogy a tulajdonjog és a haszon a közbirtokosságot akkor alkotó 127 községet illeti. Így csak a történészi kíváncsiság számára igazán érdekes, hogy
mit is jelentett a a Nemes Marosszék székely birtokos közönsége
- az eredeti telekkönyv megnyitásakor (nem tudjuk, hányban történt),
- 1876-ban, amikor a törvényhatóság átalakult vármegyévé,
- 1879-ben, amikor megjelenik a közbirtokosság cégneve, az Ősi Marosszék területén fekvő havasok székely nemes birtokosainak szövetkezete,
- vagy épp 1918-ban.
Egyik anonim forrásunk ugyanis olyan telekjegyzéket mutatott, amely 1919-re fizetendő adót tünteti fel az ingatlanok mellett. Ebben az épület szintén megyeházaként szerepel, így adómentes, tulajdonosa pedig Nemes Marosszék birtokos közönsége. A megyeháza megnevezés és az adómentesség arra utalhat, hogy a Nemes Marosszék itt talán a közigazgatási szervet jelenti. De az, hogy a tulajdonos nem Maros-Torda vármegyeként jelenik meg, akár azt is jelentheti, hogy a közbirtokosságé volt az épület.
Érvelni lehet mindkét változat mellett, és kell is majd, ha Soós Zoltán polgármester ígéretéhez híven beperli a telekkönyvi hivatalt, hogy írja rá a patinás épületet a városra. De az a vita a bíróságon fog lezajlani, és csak remélni tudjuk, hogy szakszerű lesz.
Kérdéseink Soós Zoltánhoz:
Mikor szembesült először azzal, hogy az 50 éve műtermeknek otthont adó, Bolyai utca 5 szám alatti ingatlan tulajdonosaként a Maros(széki) Közbirtokosság tűnt fel a telekkönyvben?
Január 23-i Facebook-bejegyzésében azt ígérte, pert indít a telekkönyvi hivatal döntése ellen, és igyekszik elérni, hogy a bíróság a város tulajdonának ítélje a volt megyeházát. Beperelték-e már a városháza jogászai a telekkönyvi hivatalt? Ha még nem, miért nem?
Miért nem perelték be már egy éve? Egészen biztosan tudjuk, hogy a városháza legalább egy éve tudja, hogy a régi vármegyeháza telekkönyvében a Marosszéki Közbirtokosság szerepel tulajdonosként.
Miért mondta, hogy a 2002-es Fehér Könyvben Marosvásárhely köztulajdonaként leltárba vett épületet csak 2010-ig lehetett volna telekkönyveztetni? Ha ez így van, akkor most miért próbálja bírósági úton városi tulajdonba venni?
Kérdéseink Péter Ferenchez:
Mikor írták rá a telekkönyvben a volt megyeházát a Marosszéki Közbirtokosságra? Elnökként ön kezdeményezte az átírást?
Miért nem volt szükség visszaszolgáltatási eljárás lefolytatására?
Milyen megfontolások alapján döntött úgy, hogy inkább a Maros Közbirtokosság számára, és nem a Maros Megyei Tanács számára igényli vissza a volt megyeházát?
Mikor szerzett tudomást arról, hogy a volt megyeháza a közbirtokosság tulajdonában lehetett?
Ön látta-e a telekkönyvet eredetiben?
Volt-e tudomása arról, hogy az eredeti telekkönyv szkennelt változatában nem jelenik meg a B lap, azaz a tulajdonosváltásokat rögzítő lap?
Ön látta-e valaha ezt a B lapot?
Volt-e tudomása arról, hogy a kivonatokban szereplő B1 és B2 bejegyzés valójában a C jelzésű Teherlap 1915-ös bejegyzései alapján készültek, és hogy a Teherlap C1 és C2 bejegyzése egyáltalán nem a tulajdonosról vagy tulajdonlásról szól, hanem egy zálogjog bejegyzéséről, majd feloldásáról, törléséről?
A kivonatban szereplő B1 bejegyzés egy szám és tartalom nélküli törvényre hivatkozik, mint ami a közbirtokosság tulajdonába juttatta az ingatlant 1915 január elsején. Megmutatná ezt a konkrét törvényt?
Mit gondol, tavaly júliusban és szeptemberben miért utasította el a telekkönyvi hivatal, hogy a 2000-es, illetve 2003-as bírósági ítélet alapján átírja az épület tulajdonjogát a Marosszéki Közbirtokosságról a Maros Közbirtokosságra?
A Maros Közbirtokosságról köztudott, hogy részletes leltárral rendelkezik a jogelőd Ős-Marosszéki közbirtokosság vagyonelemeiről. Szerepel-e ebben a leltárban a volt megyeháza? Ha igen, hajlandó-e a közbirtokosság nyilvánosságra hozni, azaz megmutatni a régi leltárnak azt a részét? Ha nem, milyen más dokumentummal bizonyítja a közbirtokosság, hogy jogelődje megkapta a székház épületét a dualista államtól?
Ha bármelyikük válaszol, frissítjük a cikkünket.
