Az Átlátszó Erdély számára elérhető nevetséges összeg ellenére bevállaltuk a bürokratikus procedúrát, hogy beszámolhassunk a tapasztalatainkról. Publicisztika.
Hosszas hercehurca után a múlt héten kaptuk meg a kormány tájékoztató kampányában való részvételhez szükséges szerződés-tervezetet. A poént már most lelövöm, ezt a szerződést nem fogjuk aláírni két ok miatt: egyrészt mert jó eséllyel ráfizetnénk, másrészt mert nem értünk egyet azokkal a kritériumokkal, melyek alapján a rendelkezésre álló pénzkeretet szétosztják.
Tanulságos viszont, hogy egy alapvetően jó szándékú kezdeményezés hogyan válik önmaga karikatúrájává. A kiegyensúlyozott tájékoztatást nyújtó médiaorgánumok helyett szenzációhajhász, ellenőrizetlen információkat közlő, zűrös tulajdonosokkal rendelkező vállalkozások támogatására költik az adófizetők pénzét. Ráadásul pont azok szakítják a legtöbbet, akik amúgy nem szenvednek hiányt bevételekben.
Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép
Mi történt? Márciusban, a koronavírus-járvány terjedése miatt elrendelt részleges kijárási tilalom kezdetén a kiadásaikat pánikszerűen karcsúsító kis cégek tömegesen elkezdték visszamondani reklámszerződéseiket.
Romániában a médiaorgánumok zömmel reklámbevételekből élnek. Túlnyomó többségük nem rendelkezik pénzügyi tartalékokkal, így a koronavírus okozta merőben új helyzet miatt félő volt, hogy a kijárási tilalom egyben csődöt jelent a sajtó nagy része számára.
Ha cégeket támogatnak, a sajtót miért ne lehetne?
A leginkább kiszolgáltatottak azok a kis költségvetésű, helyi médiaorgánumok, melyek komoly helyi beágyazottsággal rendelkeznek, az olvasóik szemében hitelesek, így kulcsszerepet játszanak a koronavírussal kapcsolatos tájékoztatásban, az információk és hatósági intézkedések hatékonyságának az ellenőrzésében.
Így merült fel az az ötlet, hogy több más, a koronavírus által sújtott gazdasági ágazat mellett a kormány a sajtónak is segítséget kellene nyújtson. A kormány több videokonferenciát szervezett a média képviselőivel erről, a kezdeti beszámolók alapvetően pozitívak voltak.
Az alapötlet az, hogy a kormány koronavírussal kapcsolatos tájékoztató kampányt folytat négy hónapon át, és ehhez havi 50 millió lejes (10 millió euró) pénzkeretet rendel. Ezt a pénz világos és mindenki számára könnyen ellenőrizhető kritériumok szerint osztják szét azok között a médiaorgánumok között, amelyek a kampányba jelentkeznek, és vállalják a kormány hirdetéseinek megjelentetését.
Ludovic Orban miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a kormány nem kívánja a médiaorgánumok függetlenségét befolyásolni a választási évben, a szerződésben rögzített feltételeken túl semmilyen más elvárást nem támaszt a résztvevők irányába.
[wp_ad_camp_1]
A probléma, amire senki nem figyelt
Úgy tudjuk, a minőségi sajtóműhelyek képviselői ezeken a megbeszéléseken felvetették, hogy valahogy el kellene választani a búzát az ocsútól: ki kellene zárni a bizonytalan tulajdonosi háttérrel rendelkező, nagyrészt copy-paste tartalommat nyújtó, szenzációhajhász médiaorgánumokat a résztvevők köréből.
Mivel ezek a médiaorgánumok kizárólag a nézettségre hajtanak, és semmilyen szakmai-etikai elvet nem ismernek el maguk számára kötelezőnek, nem szenvednek hiányt reklámbevételekben. A Google hirdetési rendszere például kifejezetten kedvez az ilyen oldalaknak.
Van benne némi irónia, hogy azok az orgánumok részesüljenek a tájékoztató kampány bevételeiből, amelyek éppen pánikkeltésből, félretájékoztatásból, ellenőrizetlen információk közléséből élnek, és általában jobban, mint az információikat sok munkával ellenőrző, kiegyensúlyozottságra törekvő médiaorgánumok.
Nézettség mindenek felett
A kormány azonban elutasította, hogy a kampányban való részvételt szakmai-etikai standardok betartásához kösse. Azzal érvelt, hogy a koronavírus miatti helyzet nem alkalmas ennek a vitának a lefolytatására.
Május 8-án megjelent a reklámkampány feltételeit tartalmazó 63/2020-as kormányrendelet. Ahogy az várható volt, a kormány csak néhány alapvető feltételt szabott a jelentkezéshez a kampányba:
- a kiadó Romániában bejegyzett jogi személyiség kell legyen,
- nem lehet állami fenntartású médiaorgánum,
- bizonyítania kell, hogy rendelkezik a sugárzáshoz szükséges licenccel (on-line oldalak esetében: domainnel),
- nem tartozhat az államnak,
- továbbá legalább két, meghatározatlan időre alkalmazott munkatárssal kell rendelkeznie, vagy bizonyítania kell, hogy szerzői jogdíjas szerződéssel fizette ki szerzőit.
A rendelet kereteket is megszabott arra vonatkozóan, hogy mennyi pénzt hívhatnak le az audiovizuális, print, online, stb. sajtótermékek, továbbá különválasztották a keretet helyi és országos médiaorgánumok számára.
Azonban mint az előzetes jelzésekből is várható volt, a nézettség lett az egyedüli kritériuma annak, ki mennyi pénzben részesülhet a kampánykeretből.
[wp_ad_camp_2]
Csúcstechnológia és 19. századi bürokrácia
A beiratkozás a Romániában már megszokott, csúcstechnológiát és a 19. századi eljárásokat bámulatosan ötvöző eljárásban zajlott. Ugyan a kért dokumentumokat digitális formában, online fel lehetett tölteni egy erre létrehozott felületre, ez a felület a mi tapasztalataink szerint nem mindig működött, a feltöltött dokumentumokat nem lehetett elmenteni.
A végén sikerült elmenteni a dokumentumokat, azonban a Kormányfőtitkárságon nem sikerült megtalálniuk ezeket. Tucatnyi e-mailt váltottunk, szorgalmasan küldtük a hiánypótlást, míg végül úgy tűnt, minden szükséges papír megvan. Biztos ami biztos, a dokumentumokat papír alapon, eredetiben aláírva is el kellett küldeni.
Értékelni tudjuk viszont, hogy a Google Analytics rendszeréből generált nézettségi adatainkat azonnal elfogadták. Egy újságíró-levlistán ugyanis voltak olyan beszámolók, miszerint abból is csak hitelesített verziót lehet küldeni. De kinek címezd a levelet a Google-hoz, hogy tegyen egy pecsétet a kinyomtatott lapra?
A szegények pénzét a gazdagoknak adjuk
Május 26-án a Kormányfőtitkárság oldalán megjelent azon médiaorgánumok listája melyek részt vesznek majd a reklámkampányban. A táblázatban szereplő összegek becslések a médiaorgánumok által bevallott nézettségek alapján (.xls itt).
Ahogy az várható volt, a nézettség mint egyedüli kritérium a pénz elosztása során azt eredményezte, hogy a legnagyobb összegeket a leggyatrább minőségű, korrupcióért elítélt tulajdonosokkal rendelkező médiatrösztök kapják.
Az Antena-csoport összesen mintegy 2 millió euró várományosa, a csúsztatásból és félretájékoztatásból üzleti modellt kovácsoló Antena 3 televízióadónak ezen felül 630 ezer euró jutna. Online médiatermékek között az olyan bulvárlapok, mint a cancan.ro vagy a tacataca.prosport.ro kiadója 500 ezer eurót kaphat.
„Betyárság ez, csak fordítva: a szegényektől elvett pénzt a gazdagoknak adjuk”
– kommentálta csalódottan ezt a listát Cristina Guseth, a Freedom House igazgatója, aki azt a kis, független helyi sajtótermékekből álló hálózatot működteti, melynek az Átlátszó Erdély is tagja. Guseth részt vett a kormánnyal folytatott tárgyalásokon, azonban ott nem sikerült elérni azt, hogy a támogatásból azok a médiaorgánumok részesüljenek kiemelten, melyek a közösség érdekében dolgoznak.
Egyébként erdélyi magyar médiaorgánumok is részt vesznek a kampányban: a magyar kormány által nagyvonalúan támogatott Székelyhon-lapcsoport kiadója, a Prima Press SRL például összesen 57 ezer eurót kaphat, a maszol.ro-t kiadó Progress Alapítvány 24 ezer eurót, a transindex.ro mögött álló cég, a Media Net SRL 4 ezer eurót. Jelen van még a Szatmári Friss Újság (30 ezer), a Szabadság (15 ezer) és a Székely Hírmondó (33 ezer).
[wp_ad_camp_3]
Ha már pénzt nem keresünk, legalább próbáljuk ki
Az Átlátszó Erdély összesen mintegy 120 eurót (595 lejt) kaphatott volna, ha részt vesz a tájékoztató kampányban. (A mi számításaink is nagyjából ezt az összeget eredményezték). A szimbolikus összeg ellenére győzött a tudományos kíváncsiság: ugyan nem fogunk ebből sokat keresni, de érdekes lehet kipróbálni, hogy mivel jár egy ilyen kampány.
A következő kanyar nem váratott sokáig magára: június 15-én e-mailben közölték, egy államkincstári bankszámlát (ún. trezo-számlát) kell nyitnunk ahhoz, hogy ki tudják fizetni ezt az összeget. Az államkincstárnál azt közölték, hogy sajnálják, de egyesületként nem lehet trezo-számlánk.
Ezt a választ mi közöltük az Kormányfőtitkárságal, ahonnan kisvártatva megjött a meglepően konstruktív válasz: még nem tudják hogyan, de mindenképpen megoldják ezt a problémát.
A várható bevétel felét elvinné a szerződés aláírása
A kampányból akkor szálltunk ki, amikor pár nappal később telefonon hívtak, a szerződés aláírásához mindenképpen személyesen kell Bukarestbe utazni. Az nem működik, hogy postázzuk az aláírt szerződést, vagy valamilyen más módon elektronikusan megoldjuk.
Gyors fejszámolás: egy Kolozsvár-Bukarest retúr vonatjegy nagyjából 300 lej, ráadásul egy ilyen út két munkanapot vesz el egy túlzsúfolt periódusban. Nem kérdés, ez ráfizetéses projekt.
Tanulság? Lehet hogy a médiatámogatás ötlete alapvetően jó szándékú volt, azonban a rendszert úgy találták ki, hogy abból a kis, valódi újságírást művelő műhelyek – akiknek a helyzete a legnehezebb – csak morzsákat lássanak, ha egyáltalán.
Ha ez nem elég, a részvételhez egy sor olyan bürokratikus feltételt is teljesíteni kell, amely épp a legkisebb médiaorgánumok életét nehezíti meg. Annyira, hogy a végén az észszerű döntés inkább kimaradni a kampányból.
A pénzben azonnal meglátták a lehetőséget a nagy halak. Furcsamód épp RMDSZ-es képviselők javasolták, hogy a keretösszeget duplázzák meg 80 millió euróra, az időtartamát pedig tolják ki év végéig, tehát a parlamenti választásokig.
Ez azonban egy másik történet, ami már nem az anyagi gondokkal küszködő, valódi újságírást művelő sajtó támogatásáról szól.
Nyitókép: a tájékoztató kampány egyik kreatívja
