Magyar és szovjet beavatkozási szándékokról, Tőkés szerepéről, Meleșcanu kommunista rezsim iránti lojalitásáról táviratoztak az amerikai diplomaták 1989 december végén. Próbáltak rájönni, hogy mégis ki irányítja ezt az országot.
Váratlan és izgalmas hozadéka lett azoknak a közérdekű adatigényléseknek, melyeket egy kanadai újságíró, Stanley Tromp nyújtott be különféle országok kormányainak: nyilvánossá vált több száz oldalnyi diplomáciai átirat az 1989-es romániai forradalomról, valamint az 1987-es brassói felkelésről. A külügyi feljegyzéseket, sürgönyöket az amerikai State Department, a British Foreign Office, valamint a kanadai External Affairs Department diplomatái írták.
Tromp eredeti szándéka az volt, hogy a kanadai közérdekű információkhoz való hozzáférést összehasonlítsa a hasonló amerikai és brit lehetőségekkel. Ennek érdekében egy sor adatigénylést nyújtott be az 1989-es romániai forradalom témájában, amely egyébként is foglalkoztatta. A forradalom 30 éves évfordulója alkalmából úgy döntött, az így kapott dokumentumokat nyilvánosságra hozza.
Magyar beavatkozásról spekuláltak
A külügyi dokumentumoknak a jelentőségét történészek mérhetik fel, azonban magunkfajta laikusok számára is vannak bennük izgalmas részletek. Az US State Department eredetileg bizalmas (confidential) besorolású külügyi sürgönyei például arról tanúskodnak, hogy a forradalom első napjaiban spekulációk szintjén felmerült, hogy Magyarország segítséget nyújtana a „terroristák” (a Ceauşescu mellett kitartó fegyveres erők) ellen küzdő román hadseregnek, azonban ezt végül a román fél nem kérte.
December 20-án, amikor még ellentmondásos és bizonytalan hírek érkeztek a romániai eseményekről és az áldozatok számáról, a bécsi amerikai nagykövetség azt összegezte, milyen diplomáciai opciók állnak az osztrák kormány rendelkezésére.
Ebben az iratban az osztrák kormány egy képviselőjére hivatkozva az áll, hogy az EBESZ sürgősségi összehívásának nincsen jogalapja, az Európa Tanács valószínűleg elítéli majd az eseményeket. Az ENSZ BT napirendjére fel lehet venni az ügyet, azonban Kína valószínűleg vétózni fog, állapítja meg az irat.
Horn Gyula mindenkit megnyugtat
„Úgy hisszük, Magyarország óvatosan fog reagálni, mivel nem szeretnének alkalmat adni Ceauşescunak, hogy a magyar közösséget nemzetbiztonsági veszélyforrásnak tekintse, és rajtuk bosszút álljon” – így a dokumentum, amely hozzáteszi, hogy az osztrák kormány szerint a Varsói Szerződés nem teszi lehetővé, hogy Magyarország beavatkozzon.
Horn Gyula akkori külügyminiszter is nyilatkozott ezen a napon: elmondta, hogy Magyarország nem tervez katonai beavatkozást.
„Nem fenyegeti (Romániát) kívülről katonai veszély. Azonban ha a körülmények megváltoznak, a magyar erők készen állnak” – idézi a sürgöny a nyilatkozatát.
December 21-én egy újabb irat szerint Magyarország fontolgatja a diplomáciai kapcsolatok megszakítását Romániával, és a forradalom ügyét az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé szándékozik vinni. Horn Gyula akkori külügyminiszter újságíróknak úgy nyilatkozott, a temesvári tüntetéseknek 1000-2500 áldozata van, és Magyarország felmondja az 1948-as barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződését Romániával. Horn tagadta, hogy Magyarország mozgósítana, és a „hisztérikus” reakciók veszélyeire figyelmeztetett.
Egy nappal később a budapesti amerikai nagykövetség Magyarország álláspontjáról készít jelentést. „A magyarok figyelmesen és egyre növekvő frusztrációval figyelik a Romániából érkező, elhúzódó harcokról szóló híreket. Ellenzéki politikai pártok arra kérték december 23-án a kormányt, hogy vigye az ENSZ BT elé a forradalom ügyét, és kérjen békefenntartókat.”
A kormány tájékoztatása szerint Magyarországon minisztériumok, civil szervezetek és ellenzéki pártok képviselőiből álló munkacsoport dolgozik a segélyakciók megszervezésén.
Meleşcanu blokkolta a temesvári áldozatok emlékére indítványozott egyperces csendet
A jelentés szerint Horn egy televíziós szereplésén tagadta, hogy Magyarország fegyvert vagy muníciót készülne küldeni Romániába. A jelentés megjegyzi, hogy a magyar hadügyminiszter kapcsolatban áll román magasrangú katonatisztekkel, azonban a román fél nem kért fegyvereket vagy lőszert.
A jelentésekből kiderül, hogy az a Teodor Meleşcanu, aki a forradalom után a PNL színeiben többször volt védelmi és külügyminiszter, illetve a külügyi hírszerzés (SIE) vezetője, jelenleg pedig a szenátus elnöke, az ENSZ-ben „érzelemmentesen és keményen” reagált a nemzetközi kritikákra.
A Genfben íródott beszámoló szerint Meleşcanu a román rezsim képviselőjeként először blokkolta a temesvári áldozatok emlékére indítványozott egyperces csendet, később tagadta a forradalomról szóló híreket, „állítólagos eseményeknek” és „meg nem erősített szóbeszédeknek” nevezte azokat. Elutasította a külső beavatkozást Románia belügyeibe, és figyelmeztetett: „szigorú intézkedéseket foganatosítanak a provokatőrök, román-ellenes elemek és külföldi titkosszolgálatok ellen”.
Tőkés László csak a szikra volt, a szervezkedés hónapok óta folyt, mondják a követségnek
A legérdekesebb olvasmány talán a bukaresti amerikai nagykövetség hosszú összefoglalója, melynek a címe is sokatmondó: „Romániai forradalom: a fiatal tüntetők attól félnek, hogy (a forradalom) nem váltja be a hozzá fűződő reményeket”.
A hosszú jelentés azt részletezi, hogy az első napok idealista tüntetői hogyan szorultak fokozatosan háttérbe, és hogyan vette át az irányítást egy, a régi rendszer hivatalnokaiból álló csoport. Mi több, december 26-án délután Iliescu vezetésével (és a hideg beálltával) szétoszlatta az első olyan diáktüntetést, amelyet a régi káderek hatalomba kerülése ellen szerveztek.
A december 26-án délután vagy este írt jelentés meg nem nevezett forrásokra hivatkozik, amelyek szerint a Tőkés László mellett kiállók képezték a szikrát, azonban a forradalom nem spontán tört ki: diákok és értelmiségiek csoportjai hónapok óta készítették elő.
Az események eredeti szervezője a Nemzeti Felszabadítási Front, állították többen is a követség munkatársának. Az előkészítés jeleként értelmezték azt, ahogy a diákok vezetői igyekeztek rendet tartani a tüntető tömegekben, megakadályozni a rendbontást és az erőszakot, valamint vigyáztak arra, hogy a skandálások ne lankadjanak.
A mozgalom december 22-én, 11 óra 15 perckor fedte fel identitását Bukarestben, áll a jelentésben, amikor ellopták az állami rádió egy hangosbemondóval felszerelt teherautóját. Az autóra egy sor ismert személyiség ült fel, bejelentve a Nemzeti Felszabadítási Front megalakulását és programját szabadságjogokkal és 1990 márciusáig megtartandó szabad választásokkal és többpártrendszerrel. Bejelentésük szerint a Front élén egy Corneliu Mănescu vezette bizottság áll, amelynek tagja Silviu Brucan, Dan Petrescu, Mircea Dinescu, Doina Cornea és Ana Blandiana.
„A Front azonban nem volt felkészülve a kormányzásra. Hamarosan megjelent a hadsereg képviselője Voina ezredes személyében, és tárgyalni kezdtek” – így a jelentés. Dumitru Mazilu, a Nemzeti Felszabadítási Front 10 pontos programjának megfogalmazója, valamint Ion Iliescu kicsivel később csatlakoztak.
A régi kommunista káderek átmentették hatalmuk
„A radikális demokratikus vezetők nem lelkesedtek a régi rezsim hivatalnokaival való tárgyalásokért, azonban hamarosan kompromisszum született. Elfogadták Mazilu programját, azonban Iliescu lett a kiterjedtebb csoport vezetője.” Ezt előbb a Nemzeti Újjászületés Frontjának hívták, majd gyorsan átnevezték Nemzeti Megmentési Frontnak.
A forrás, melyre a jelentés hivatkozik, azt is elárulta, hogy Iliescura amiatt esett a választás, mert korábban már bizonyította képességét politikai művelet irányítására, és mert nem volt Ceauşescu kegyeltje. Iliescu egyébként kezdetben ellenezte a többpártrendszert, de aztán beadta a derekát.
A szélesebb NMF felszippantotta az egyéb, éppen formálódó politikai csoportosulásokat, elbátortalaníthatott sok értelmiségit és korábbi disszidenst, hogy saját politikai szervezetet alakítson, jegyzi meg a jelentés.
„Az utcákon tüntető és életüket feláldozó, álmodozó idealistákat félretolták, nem kaptak szerepet az új kormányban, az ország vezetésének gyakorlati feladatai ürügyén egy sor régi kommunista káder átmentette a hatalmát” – foglalja össze a dokumentum.
Az átiratokat itt lehet megtekinteni.
Az anyagot Andrei Iliescu fotóival illusztráltuk. Az f64.ro-n megtekinthető egy izgalmas és kevéssé ismert gyűjtés román fotósok forradalom idején készült fotóiból.
