Megnyílt a pálya: tétje, vonzereje és erősebb mezőnye lett az RMDSZ-ben a brüsszeli politizálásnak.
Tizenkét éve van az erdélyi magyarságnak teljes jogú képviselete az Európai Parlamentben. Függetlenül attól, hogy Tőkés László az RMDSZ ellenében (2007), vele össze összefogva (2009) vagy vele párhuzamosan (2014) indult, RMDSZ-színekben tizenkét éve folyamatosan ugyanaz a két politikus került be az EP-be: Winkler Gyula és Sógor Csaba.
2019-ben azonban valódi verseny indult a két biztosan befutónak számító helyért. A szervezet és a közvélemény számára sem egyértelmű már, hogy az erdélyi magyarságot Winklernek és Sógornak kell képviselnie az Európai Parlamentben. Annak igyekeztünk utánajárni, miért lett nyílt a verseny 12 év után – holott politikai szervezetben mindig is ez lett volna az alap.
A befutó helyek megpályázásának és a jelöltek rangsorolásának módja nem változott: az indulni szándékozók hónapokkal a május 26-i EP-választás előtt, február 1-ig kellett, hogy benyújtsák a jelentkezéshez szükséges iratokat, az RMDSZ szűkebb, jelenleg 37 fős döntéshozó testülete, a Szövetségi Állandó Tanács pedig március elsején fogja rangsorolni a jelölteket.
Annak ellenére, hogy közvetlenül ezt a testületet kell meggyőzniük, a jelöltek február 1. előtt is járták Erdély magyarlakta régióit, utána még intenzívebben igyekeztek jelen lenni a közösségek életében és a sajtóban. Az rmdsz.ro idei híreinek túlnyomó többségében a főszereplő a két jelenlegi EP-képviselő és három kihívója, Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke, Vincze Loránt, a FUEN elnöke és Oltean Csongor, a MIÉRT elnöke.
Már ebből is érezhető, hogy fokozódott a verseny, és a jelöltek kampányukkal nem pusztán a SZÁT tagjait célozzák. Az RMDSZ pedig
idén először nyílt konfrontációt, közvetlen vitát szervez a jelölteknek
a február 22-23-i kongresszus második napján, amit élőben is lehet követni az RMDSZ Facebook-oldalán. Megkérdeztük a jelölteket, illetve több olyan személyt, aki közvetlenül rálát úgy a szervezet belső életére, mint az Európai Parlamentben zajló munkára, hogyan látják ennek a belső versenynek az éleződését.
Közülük egyetlen jelölt, az RMDSZ külügyi titkáraként tevékenykedő Vincze Loránt, Székely István politológus, az RMDSZ ügyvezető alelnöke és Czika Tihamér, az RMDSZ Szabadelvű Körének egykori alelnöke, a szervezet volt kampánytanácsadója válaszolt.
Míg Vincze diplomatikus és némileg kampányválaszokat adott (szerinte csak kifele látványosabb most a verseny), addig Székely és Czika nyíltan beszélt az idei jelölés tétjéről és azokról a szempontokról, amelyek alapján a SZÁT korábban rangsorolta a jelölteket. Várhatóan idén is ezek alapján szavaz arról, ki legyen a két befutó.
Az EP-képviselői poszt az egyik legjobb pozíciónak számít ma
úgy a román, mint a magyar politikában, vázolta Czika a személyes tétet:
- jól fizetett, megbecsült tisztség,
- sok utazással Európában és a világban,
- nem kell megmártózni a hazai politikai mizériában.
Czika csodálkozik is, hogy ehhez képest a két jelenlegi EP-képviselőnek csak két valódi kihívója van, miközben a verseny szerinte is nyitott. A szervezeti tét szerinte személyes-politikai: le tudja-e cserélni Kelemen Hunor szövetségi elnök a Markó-éra két emberét a saját bizalmi embereivel. (Winkler Gyula a Markó-érában futott be országos karriert, miniszter volt, Sógor Csaba pedig szenátor a bukaresti parlamentben.) 2014-ben ehhez a kihívóknak még nem volt meg a kellő támogatottságuk a SZÁT-ban, véli Czika.
Megnyílt a pálya, erősödött a mezőny
Bár szinte ugyanez az öt ember mérkőzött meg öt éve is (csak a MIÉRT-elnök személye változott azóta), 2014-ben borítékolható volt, hogy Winkler és Sógor lesz a két befutó, ismerte el Székely István társadalomszervezésért felelős alelnök.
Winkler és Sógor addigra egy-egy teljes és egy-egy töredékmandátumot tudott maga mögött az EP-ben, másnak az RMDSZ-ben nem volt hozzájuk fogható tapasztalata az uniós porondon.
Hegedüs Csilla eleve nem befutó helyre jelentkezett akkor, annak pedig, hogy a szintén jó esélyekkel induló Eckstein-Kovács Pétert nem rangsorolta befutó helyre a SZÁT, az egyik döntő oka az volt, hogy Eckstein nem lett volna hajlandó beülni az Európai Néppárt frakciójába, árulta el Székely.
Idén mind az öt jelentkező valóban EP-képviselő szeretne lenni, Vincze és Hegedüs pedig felhalmozott annyi nemzetközi tapasztalatot az elmúlt években, hogy reális kihívója legyen Sógornak és Winklernek.
Jelentősen megnőtt az RMDSZ-ben a külügyi pálya vonzereje, mivel az RMDSZ nemzetközi kapcsolatrendszere, érdekérvényesítése sokkal aktívabbá vált, nem kis részben Vincze tapasztalatszerzése révén.
Nemcsak hogy megszerezte a FUEN, az őshonos nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok európai ernyőszervezetének elnöki tisztségét, de sikeresen bevitte a köztudatba a Minority SafePack kezdeményezést, és túlnyomó mértékben az RMDSZ szervezeti hátterével összegyűjtötték a polgári kezdeményezés iktatásához szükséges egymillió aláírást.
Rajta kívül több RMDSZ-politikus is jár gyakrabban Brüsszelbe, intenzívebb a szövetségesek keresése nemzeti kisebbségi ügyekben, mint évekkel ezelőtt, amikor a szervezet takaréklángon tartotta a külpolitikát, értékelte Székely, aki szerint Hegedüs Csilla a műemlékvédelem terén lépett ki a nemzetközi színpadra, és ért el eredményeket. Minél összemérhetőbbek az indulók esélyei, annál élesebb a verseny, amelynek egyébként Székely István kifejezetten örül, ezt tartja normálisnak egy politikai szervezetben.
Az öt induló közül viszont csak négynek az esélyeit tartja reálisnak, mert bár a MIÉRT öt évvel ezelőtt is indította az elnökét, de inkább elvi megfontolásból, hisz ifjúsági szervezet vezetőjeként külügyi tapasztalata nem mérhető a másik négy induló nemzetközi és politikai tapasztalatához.
Mi alapján rangsorolják a jelölteket?
Több szempont tevődik egymásra. Az egyik a „földrajzi”, amely öt éve is erős szempont volt, magyarázta Székely: az egyik EP-képviselő, Sógor Csaba a székelyföldi megyék képviselője, és az egyik kihívó is, Vincze Loránt; a másik versenyzőpáros ebből a szempontból Winkler és Hegedüs, mert mindketten Székelyföldön kívüli, interetnikus környezetben szocializálódtak, azt képviselik.
Ugyanez a két páros alakul ki akkor is, ha azt nézzük, mire koncentrálják a tevékenységüket: Winkler és Hegedüs inkább a gazdasági kérdésekre, uniós alapok lehívására, EU-s támogatásokra, Sógor és Vincze pedig a kisebbségpolitikára.
Így Székely István szerint Winkler Gyula Hegedüs Csillával áll valójában versenyben, Sógor Csaba pedig Vincze Loránttal.
Ezek mellett a kampánytevékenység nagyon is számít, tudomásul kell venni, hogy vannak, akik nem annyira hatásos kampányarcok, és számítani fog az is, mondta Székely, hogy melyik jelölt mennyire ismert és népszerű a közvéleménykutatásokban.
Ráadásul az RMDSZ számára fontos a Vincze Loránt által betöltött pozíció, a FUEN elnöki tisztségének a megtartása, így Vincze esetében azt is mérlegelniük kell a SZÁT tagjainak, hogy egy EP-mandátum segíti vagy nehezíti ennek a pozíciónak a megtartását. Székely szerint segíti az, hogy ha Vincze EP-mandátumot szerez, akkor beemeli a FUEN-t a politikai mezőbe, de nehezítheti az, hogy nem lesz annyira ideje tartani a kapcsolatot a kisebbségek európai szervezeteivel.
Az elnök emberei?
Czika szerint nem kétséges, hogy a Kelemen-Porcsalmi páros Hegedüst és Vinczét támogatja. Erre utal szerinte az, hogy mindketten hónapok óta kampányüzemmódban dolgoznak, az RMDSZ kommunikációs központjának emberi és szellemi erőforrásait élvezik, használják az előregyártott kommunikációs paneleket, ilyen anyagokat osztogatnak online.
Az ő esélyüket növeli szerinte az is, hogy 2014 óta lezajlott már egy akkora kádercsere a SZÁT-ban, hogy a szövetségi elnök át tudja vinni az akaratát.
Szerinte is számít az, hogy ki mekkora kampányarc: Winkler Gyula például hiába lehet az RMDSZ 30 éves történetének legfontosabb nemzetközi szereplője (a néppárti frakció külkereskedelmi alapembere, dolgozott a TTIP-, a Brexit-, a G20-as és különböző ázsiai kereskedelmi tárgyalásokban, a Blood Diamond direktíva jelentéstevője volt), ha ezt itthon kevesen értik és értékelik. Egy normális párt azonnal visszaküldené az EP-be, de az RMDSZ-ben más számít, értékelte Czika.
Sógor a Winkler ellentéte: jól eladható kampányarc Erdélyben, főleg vidéken, de az EP-ben kifejtett kisebbségpolitikája szimbolikus, inkább kommunikációs játék, eredményeket nem igazán tud felmutatni, hiszen az Európai Parlament kisebbségi jogokban nem illetékes.
Hegedüs Csilla erősségének az éles eszét és diplomáciáját, lelkesedését, végtelen energiáját tartja, valamint azt, hogy gyorsan tanul. Nagyon jó kampányember, de Czika számára csalódást okozott az elmúlt pár hónapban azzal, hogy beáldozta a kommunikációját az előregyártott és Fidesz-ízű paneleknek, miközben tíz éve még együtt alelnökölték az RMDSZ liberális platformját.
Vincze Loránt ugyan kisebbségpolitikában utazik, mint Sógor, de Czika szerint esélye van realista alapon művelni ezt az EP-ben: jó hálózatépítő, kitartó szervező. Kampánysztár viszont nem válik belőle: imidzse inkább technokrata, nem elég karizmatikus a lelkesítő beszédekhez. Viszont nagyot alkotott a Minority Safepackkel, és az összekalapált kisebbségi szolidaritásra lehet tovább építeni az EP-ben, véli Czika, még ha a Safepackből nem is származik majd uniós jogszabály.
