Több ellentmondást és néhány meglepetést is tartogat a „székely terroristák” bűnügyi dossziéja, amelybe betekintést nyertünk. A Bukaresti Táblabíróság várhatóan április 7-én hirdet ítéletet az ügyben.
A Bukaresti Táblabíróság, ismertebb nevén az Igazságügyi Palota alagsorában vagyunk, itt tartják a bírósági iratokat, külön-külön teremben az egyes szekciókét. A bűnügyi szekció irattára egy nagyobb tömbházlakás méretű szoba, amely azonban a valóságosnál kisebbnek látszik, nemcsak az alacsony mennyezet, hanem a mindent beborító dossziéhalmok miatt is. Bekötött iratcsomók hevernek nemcsak a falak mellett sorakozó polcokon és az asztalokon, hanem a padlón is. Három hivatalnok dolgozik itt.
Már vártak. Egy idősebb hölgy „szolgál ki”. Vet egy pillantást a táblabíróság sajtóosztálya, elnöke és az ügyet tárgyaló bíró által is jóváhagyott folyamodványomra, majd a padlóról elém rak több súlyos iratköteget. „Ezek a tárgyalótermi dossziék. Ha az ügyészségi dokumentumokra is kíváncsi vagy, csak szólj” – mondja.
Persze, hogy kíváncsi vagyok, később el is kérem a dosszié nagyobb részét kitevő iratokat, de egyelőre a tárgyalótermi csomagokkal félrevonulok a terem bal sarkába, ahol néhány hosszú asztalt és padot helyeztek el a látogatók számára. A szomszéd asztalnál egy nő éppen buzgón fényképezi az előtte heverő dokumentumokat, pedig belépéskor külön felhívják a látogatók figyelmét, hogy kamerát használni tilos.
Első látásra az a legfeltűnőbb, hogy a legtöbb bizonyíték nem vagy csak laza összefüggésben áll a vád tárgyával. A dokumentumokat sajnos nem tudjuk mutatni, mert noha a Bukaresti Táblabíróság elnöke engedélyezte másolatok készítését, azt azonban az ügyet tárgyaló bíró kérésére végül mégis megtagadták. Kiderült, jó ötlet volt kézzel kimásolni a bizonyítékok listáját:
-
6 db eredeti CD a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) nemzetbiztonsági megfigyeléseinek hang- és videofelvételeivel, valamint ezek jegyzőkönyvével
-
1 db CD a 2015. október 10-ei kézdivásárhelyi, Beke István cégirodájában lezajlott beszélgetés felvételével, amelyre az ügyészség a vádat alapozza
-
2 CD videofelvétel és sajtóanyag a HVIM „tevékenységéről és esküvőjéről”
-
4 db CD + DVD + merevlemez Beke István (2016. január 20. és 2016. február 4.) és Szőcs Zoltán (2016. február 17.) vallomásával
-
9 db CD vallomásokkal: Beke (2015. december 1., 2016. április 5.), Szőcs (2015. december 29., 2016. április 7., 2016 április 27.), Makó Attila (2015. december 16.), Bandi Szabolcs (2016. január 20.)
-
35 CD a 2016. február 19-én, a román hadsereg gyakorlóterén végrehajtott kísérleti robbantás anyagaival
-
1 db Nokia telefon, 1028-as modell
-
1 db Nokia telefon, 500-as modell
-
2 db Cosmote SIM-kártya
-
2 db Iránymutatás című brosúra HVIM- fejléccel
-
1 db HVIM-zászló
-
21 db propaganda öntapadós
-
23 db háromszögű árpádsávos zászló
-
1 db 12 voltos időzítő
-
3 db memória stick + 4 db merevlemez
-
1-1 Acer, Motorola és Samsung márkájú telefon – az Acer kártyával
-
3 db Orange, 1 db Cosmote, 2 Vodafone SIM-kártya
-
2 db memóriakártya
-
Különböző CD-k
A felsoroltak alapján kellene megállapítania a bíróságnak, hogy a HVIM két vezetője valóban merényletet tervezett-e Kézdivásárhelyen 2015. december 1-jén. Amint első látásra is megállapítható, mennyiségre a bizonyítékok jelentős részét azok az anyagok teszik ki, amelyek az ügyészség által megrendelt kísérleti robbantás nyomán készültek. A 35 CD-n a szakértői jelentés mellett videofelvételek és fényképek vannak.
Korábbi anyagaink:
A bíróság súlyosbítaná a HVIM-vezetők elleni vádakat
Az iratok szerint 2016. február 19-én a román hadsereg „Ştefan Burileanu hadosztályparancsnok” kísérleti gyakorlóterén szimulálták a robbantást, amelyet a két vádlott tervezett végrehajtani a hatóságok feltételezése szerint. A következtetés: a HVIM vezetői által tervezett merénylet emberáldozatokkal járt volna.
A robbantásnál a román hadsereg tűzszerészei a Beke István és Makó Attila (a cikkben javítást eszközöltünk, Makó a korábbi állításunkkal ellentétben nem a HVIM tagja – szerk. megj.) otthonában talált petárdákat használták fel, de Beke szerint olyan anyagokat is, amelyek egyrészt nem voltak az ő birtokában, vagy amelyeket más célra szerzett be. Gyújtózsinórt például nem találtak a vádlottaknál többszöri, több helyszínen tartott házkutatás után sem.
A kísérleti robbantásnál ráadásul szegeket is tettek az pokolgépbe, holott semmi nem utal arra, hogy a HVIM-esek szögesbombát akartak volna építeni. Ez ugyanis azt feltételezné, hogy ölni akartak, miközben a vádlottak szerint csakis a december elsejei felvonulás résztvevőinek megijesztése merült fel, az is csupán tréfaként.
Beke szerint a szögeket egy munkálathoz használta röviddel a letartóztatása előtt, és ezt az ügyészségnek is tudnia kell, hiszen a szóban forgó munkaterületen vannak működő térfigyelő kamerák, amelyeknek a felvételeit a DIICOT történetesen lefoglalta. Ráadásul a vádhatóság „szögesládát” emleget, miközben egy ceruza nagyságú dobozról van szó.
Mennyire figyelték meg a HVIM-et?
A vádlottak és a védelem tanúi is többször beszéltek arról, hogy a román hatóságok rendszeresen megfigyelték a HVIM tevékenységét. Hodor István a Székely Hírmondónak adott 2015. december 7-i interjújában azt mondta:
„… minket, vármegyéseket mindig is lehallgattak, s ezzel tisztában voltunk, így nem egyszer heccelődtünk olyan beszélgetésekkel, amik felkelthetik a hatóságok figyelmét.”
A dosszié alapján akár az is feltételezhető, hogy Hodor Istvánnak és társainak a feltételezése helytálló: a SRI a HVIM minden mozdulatát figyelte. Erre utalhat például, hogy 2015. november 16. és 23. között Bekéék összesen 15 beszélgetését hallgatták le. Csakhogy ekkor már folyamatban volt a HVIM-vezetők „lekapcsolásának” előkészítése, noha hivatalosan a büntetőeljárás akkor még nem indult meg ellenük.
Kérdés azonban, hogy ha a HVIM-esek minden mozdulatát figyelte, hogyan maradhatott le a SRI éppen az október 10-i találkozóról, amelyen a DIICOT értelmezése szerint az utóbbi negyedszázad legátfogóbb terrorista merényletét készítették elő?
A vádirat és a vád tanúi által vázolt kép szerint az összeesküvést a HVIM egyik tagja fedte fel: ő rögzítette az ötfős találkozón elhangzottakat, majd átadta a felvételt a hatóságoknak. A vád egyértelműen azt sugallja, hogy az „áruló” Bandi Szabolcs vagy Hodor István lehet, ők hiányoztak ugyanis arról a tárgyalásról, amelyen – kitakart arccal és eltorzított hanggal – kihallgatták a védett tanút 2016. december 5-én. Korábban Hodor és Bandi is vallomást tett, az utóbbi a vád tanújaként.
Az sem kizárt, hogy a védett tanú valójában egy SRI-tiszt, aki felettesei utasítására szerepet játszik. Miért volna szükség egy ilyen bonyolult manőverre? A magyarázat nem túl bonyolult, hiszen a dossziéból két dolog biztosan kiderül: az október 10-i beszélgetés a SRI-től került az ügyészség birtokába, és a rögzítésére nem volt bírói engedély. Ha ennek ellenére mégis a titkosszolgálat hallgatta volna le a HVIM-esek beszélgetését, a felvétel nem lenne felhasználható bizonyítékként a perben. Egy résztvevő által készített felvételre viszont más szabályok vonatkoznak: a büntetőeljárásról szóló törvénykönyv 139. szakaszának 3. paragrafusa szerint egy felvétel bizonyítéknak számít, amennyiben „harmadik féllel folytatott beszélgetésre vagy más kommunikációra vonatkozik”.
Újságírókat is lehallgattak
Az említett Hodor István-interjú időközben eltűnt a Székely Hírmondó weboldaláról, viszont megtalálható az Internet-archívumban, illetve viszontláttuk a Beke-Szőcs dossziéban, mind magyar eredetiben, mind pedig román fordításban. Mellesleg az ügyészek nem várták meg az interjú megjelenését, a nyers sajtóanyagra is kíváncsiak voltak, ezért lehallgatták a vádlottak családtagjai és a tanúk, illetve különböző újságírók között lezajlott beszélgetéseket.
Bakk-Dávidnak mondják, Baskeadinak írják
Az iratok között megjelenik például Hodor István és egy bizonyos „Baskeadi Timea” között lezajlott beszélgetés román fordítása. A telefonszám alapján könnyűszerrel azonosítottuk Bakk-Dávid Tímeát, aki az ominózus napon, 2015. december 14-én interjút készített Hodorral a Transindex számára.
Kérdés, hogy mennyire végezhetett megbízható munkát a fordító, ha a „Bakk-Dávid”-ot „Baskeadi”-nak hallotta. Ez azért is lényeges, mert mint a korábbi anyagunkban megírtuk, alapos a gyanú, hogy a perdöntő hangfelvétel román fordítása nem tükrözi a leghűbben az ominózus 2015. októberi beszélgetés során elhangzottakat.
Ráadásul az ügyészség fordítója, Radu Cătălina nem az átírt magyar szöveg alapján, hanem egyenesen a hangfelvételt hallgatva készítette el a bíróság elé került román fordítást, ami nagyszerű teljesítmény (lenne). A védelem kíváncsi lett volna rá, vajon hány „Baskeadi”-szerű félrehallás lehet az elsősorban fordításokra épülő nyomozati anyagban, de a bíróság nem engedélyezte Radu Cătălina kihallgatását.
A SRI írja a vádiratot?
A 2015. október 23-i átirata mellé a SRI mellékelt egy terjedelmes tájékoztatót („documentar” néven) is a HVIM-ről, amelyet az ügyészek jóformán szó szerint átemeltek a vádiratba.
A SRI átirata amúgy 10-20 petárdát említ – a vádirat több százat –, illetve Beke Istvánnal kapcsolatban közli, hogy „magára vállalta” a pokolgép elkészítését. Ezzel szemben a vádirat szerint a HVIM elnökeként Szőcs Zoltán „adta ki feladatként” a bomba elkészítését.
A dosszié szerint négy alkalommal hallgatták le a HVIM-et az 1991/51-es nemzetbiztonsági törvény alapján. (Egészen pontosan az iratokból csak az derül ki, hogy négy esetről tájékoztatta a SRI az ügyészséget.) Az időpontok:
-
2014. február 2.
-
2015. március 9.
-
2015. október 22.
-
2015. december 1.
Ezek mellett, részben párhuzamosan zajlottak az ügyészség által kezdeményezett lehallgatások, 2015. november 16. és 23. között 15 ilyen jegyzőkönyv készült.
A számtalan fotó között találtunk egy képernyőfotót, amelyen Beke István levele látszik. Ebben kéri a telefon-rezistent.ro webáruházat, hogy cserélje ki a korábban rendelt telefont, mert a hangszórója torzít. Ez pedig nem arra utal, hogy a készüléket távirányítóként akarta volna használni, ahogy az ügyészség állította. A levéllel kapcsolatban egyébként a vádiratban az áll: Beke azért kérte a készülék cseréjét a „rezistent telefon.ro” site-tól (sic!), mert „nem felelt meg a paramétereknek”.
A történések idővonala
Nagy meglepetést nem okozott, de számos kérdést felvet az események időrendje, ahogy a dosszié alapján felvázolható:
-
2015. október 23-án a SRI átiratban jelzi a DIICOT-nak, hogy potenciálisan a nemzetbiztonságot fenyegető cselekmények jutottak a tudomására.
-
Október 30-án, vagyis egy héttel később a DIICOT elrendeli a bűnvádi eljárás megindítását „in rem”, vagyis ismeretlen tettes ellen.
-
November 12-én elrendeli az ügyészség József Sándor védett identitású „együttműködő személy” használatát 2016. január 10-ig. Még aznap megszületik a jegyzőkönyv József Sándor vallomásáról. Ebben megjelennek szövegrészek, amelyeket az ügyészség később a sajtóközleményeiben is kiemel.
-
November 14-én József Sándor jelenti, hogy másnap Esztelneken lesz egy találkozó, ami az ügy szempontjából érdekes lehet. A DIICOT felhatalmazza, hogy rögzítse „a harmadik felekkel” folytatott beszélgetéseit, azonban a találkozó állítólag elmarad.
-
November 26-án a DIICOT-ot vezető Daniel Horodniceanu átiratot küld az U.M. 0127 jelzésű SRI-egységhez (amelynek élén Dumitru Dumbravă, a SRI jogi osztályvezetője áll), hogy kéri egy közös munkacsoport létrehozását, amely „szaktámogatást nyújt majd a bűnvádi eljárás során”.
-
Ugyancsak november 26-án kéri a DIICOT a bíróságtól a házkutatás engedélyezését Bekééknél.
-
A beszélgetés résztvevőit Bandi Szabolcs azonosítja a 2016. január 20-i kihallgatásakor. (Ezt kérdésemre megerősítette.)
Több a kérdés, mint a bizonyosság
A dosszié – amúgy a körülmények miatt nem túl alapos – átlapozása után több kérdés vetődik fel, mint amennyi tisztázódott.
Miért csak október 30-án indult büntető eljárás, és akkor is csupán ismeretlen tettes ellen? Hogyan indulhatott büntetőeljárás Szőcs Zoltán ellen decemberben, miközben a beszélgetés résztvevőit csak egy hónappal később azonosították? Mennyire valószínű, hogy beül valaki egy spontán baráti beszélgetésre, és felveszi az ott elhangzottakat, majd átadja a SRI-nek?
Nem világos az sem, hogy mit keresett a SRI az ügyben, miután megindult a bűnvádi eljárás. Miért folyt párhuzamosan megfigyelés a büntetőeljárási és a nemzetbiztonsági törvény alapján? Köze lehet ennek Dumitru Dumbravă tábornok korábbi kijelentéséhez, miszerint az igazságszolgáltatás a SRI számára „műveleti terület”, értve ez alatt, hogy egy-egy ügyön a jogerős ítéletig rajta tartják a szemüket/fülüket? Ha igen, mennyire törvényes az ilyesmi?
