Minél sérülékenyebb a fiatal, annál könnyebb dolga van az emberkereskedőnek, aki manipulációra és visszaélésre épít.
Romániában az emberkereskedelem által leginkább veszélyeztetett kategóriát azok a tinédzserek jelentik, akik a szociális igazgatóságok irányította elhelyező központokban élnek. Azok a gyermekek, akik fölött a szülői jogokat maga az állam gyakorolja.
Korábban az emberkereskedelem egyik áldozatának szemszögéből mutattuk be a rendszer működését. Az áldozatok történetei személyes tragédiák, míg az őket védeni, támogatni és igazságot szolgáltatni hivatott intézmények története katasztrófa – közérdekű okokkal és következményekkel.
Media X Files
A Dela0.ro irányításával hat szerkesztőség (Info Sud-Est, Ziarul de Iași, TVR Cluj, Átlátszó Erdély, Monitorul de Botoșani, Dela0.ro) újságírói 2021 tavaszáig 16 anyagot közölnek románul és magyarul a nők elleni erőszak témájában. Nemcsak a családon belüli erőszakról írnak, hanem többek között arról, hogyan kezeli az állam a szexuális bűncselekményeket, milyen közösségi/kulturális minták befolyásolják a jelenség megértését, illetve újratermelését az ország városaiban és községeiben.
A Media X Files célja, hogy többféle újságírói eszközzel dokumentálja és mutassa be a témát. A projektet a Független Újságírásért Központ bonyolítja le Hollandia Nagykövetségének anyagi támogatásával. A sorozatnak ez a harmadik darabja, az eredeti román változat itt olvasható.
Meghívó visszaélésre
A gyerekek a román állam gyámsága alatt kerülnek elhelyező központokba vagy családi típusú otthonokba, ha hiányoznak a szülők: mert kivándoroltak, mert meghaltak, vagy mert már születéskor elhagyták a gyermeket.
Az is előfordul, hogy a szülők nélkülözés miatt mondanak le egy időre a gyerekekről abban bízva, hogy visszaveszik magukhoz, ha anyagilag rendbe jönnek. Akkor is az állami ellátó rendszerbe kerül egy gyermek, ha fogyatékkal él, és olyan gondozásra van szüksége, amelyet a szülő nem tud nyújtani.
Ilyen esetekben az állam közbelép a gyermek érdekeinek védelmében. A méltó élet azzal kezdődik, hogy a gyermeket rezidenciális központban helyezik el. Gyakran csak papíron kezdődik így, valójában az állam úgy emeli ki a kiskorút kockázatos helyzetéből, hogy egy még kockázatosabb helyzetet hoz létre.
[irp posts=”30423″ name=”A román állam jobban védi az erőszaktevőt, mint az áldozatot”]
A sajtó, emberjogi aktivisták, civil szervezetek évek óta figyelmeztetnek az állami elhelyező központok személyzetének felkészületlenségére, a rossz körülményekre, a fogyatékkal élők túlzott gyógyszerezésére, a visszaélésekre, amelyeket éppen az elhelyező központok nevelői vagy gondnokai követnek el.
Ezek a körülmények mind az emberkereskedőknek kedveznek, tágra nyitják az ajtót előttük. Az emberkereskedők hálózatait élteti, ha a gyerekek csak magukra számíthatnak egyes állami központokban. Így könnyen közel férkőznek a lányokhoz, és könnyen kivihetik őket a központokból. Az egyik áldozat mesélte, hogyan járt be a központba a toborzó: azt hazudta, hogy a nagybátyja az egyik ott lakó lánynak – akit az államnak kellene megvédenie.
Az elhelyező központokban toborzó emberkereskedők jól átgondolt, módszeresen kivitelezett terv szerint dolgoznak. Az első lépés a legfontosabb: a toborzónak be kell jutnia. Onnan már relatíve egyszerű dolga van: vagy a loverboy módszert veti be, vagy anyagiakkal csalogatja a lányokat.
Közbelépés papíron
Képzeld el, hogy egy 17-18 éves fiatal lány vagy, aki készül elhagyni az elhelyező központot. Nincs családod, nincs hol laknod. Megjelenik egy férfi, aki eddig is dolgokkal megrakodva jött látogatóba, és aki pénzt és egy jobb élet ígéretét lobogtatja a szemed előtt. Megígéri, hogy ha vele tartasz, lesz munkád és tető a fejed fölött.
Normális esetben az, aki elhagyja az ellátórendszert, tervet készít a jövőre a mellé kirendelt esetfelügyelővel. Néha maga az esetfelügyelő válik kereskedővé – az állam széleskörű támogatásával.
Ha egyszer bekerültél egy ilyen hálózatba, korlátozottak a kilépési lehetőségeid. A szökés (nagyon) rövid távú megoldás, mert az emberkereskedők utánad jönnek. Újra és újra.
Az optimális az, ha az igazságszolgáltatás számolja fel a hálózatot, de ez is csak részleges megoldás, ha utána más intézmények (és a felépülést, a társadalmi visszahelyezkedést segítő szolgáltatások) nem lépnek közbe.
A jelenlegi román államszervezetben az Emberkereskedelem Elleni Országos Ügynökség (ANITP) a társadalmi visszahelyezkedést segítő alapvető intézmény. 2011-ben hozták létre a belügyminisztérium fennhatósága alatt. Szerepe szerint szállást, szociális, orvosi, pszichológiai és jogi támogatást biztosít a hálózatokból kimenekített áldozatoknak állami és magánszolgáltatók bevonásával.
E szolgáltatások nélkül az áldozat nemcsak hogy nem lép be sértettként az emberkereskedők elleni perbe, de ugyanabban a sérülékeny helyzetben marad. Esetleg épp a következő emberkereskedő csapdájába esik.
A terep valósága
Emberkereskedelmi ügyekben az állam közbe tudna lépni. Papíron. A gyakorlatban azonban hiányoznak az áldozatok számára valóban hasznos, speciális szolgáltatások. Az állam a kiskorú áldozatoknak sem biztosítja ezeket, sőt: nyilvános lakcímű központokban helyezi el őket. Speciális szolgáltatásokat kizárólag magánszervezetek biztosítanak, amelyek nem tudják helyettesíteni az államot, és nem is kellene, hogy helyettesítsék.
A sorozat első részében azt igyekeztünk elmagyarázni, hogy még nem jelenti a rémálom végét az áldozat számára, ha kilép az emberkereskedők hálózatából. Ha úgy dönt, hogy sértett félként csatlakozik bántalmazóinak a peréhez, az igazságszolgáltatási rendszer gyakran újratraumatizálja.
[irp posts=”30535″ name=”„Kétezer ember nyúlt hozzám””]
Az a rendszer, amely megteheti, hogy emberkereskedelemért mindössze három év felfüggesztett börtönbüntetést szab ki. Amelyben fellebbezéskor az ügyész kifelejt a vádiratból két emberkereskedőt az ötből. Egy ilyen abszurd esetet is dokumentáltunk.
- Az utóbbi öt évben a DIICOT (szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség) 1650 személy ellen emelt vádat emberkereskedelem miatt.
- Ezekben az ügyekben 2400 áldozat volt érintett.
- 44 százalékuk kiskorú volt.
- A DIICOT nem tudja, hogy például hány áldozat nevelkedett elhelyező központokban – mert nyilvántartásba vételüknél nem rögzíti ezt az adatot.
Az emberkereskedelem áldozatainak valódi száma ennél jóval magasabb. Ugyanabban a 2015 – 2019 közötti időszakban, amelyben a DIICOT 2400 lányt kiárusító hálózatokat számolt fel, az Emberkereskedelem Elleni Országos Ügynökség legalább 3500 áldozatot azonosított. A különbség részben abból adódik, hogy nem mindegyik áldozat kerül be sértett félként az emberkereskedők ellen indított bűnvádi perekbe.
Igazságszolgáltatás mulasztással
2015 novemberében a DIICOT bejelentette, felszámolt egy Szeben megyében működő emberkereskedői hálózatot. A toborzók sztriptízklubokban helyezték el a lányokat, akiket prostitúcióra kényszerítettek.
Az ügyirat 2016-ban került a bíróság elé. Öt embert ültettek a vádlottak padjára bűnszervezet létrehozása, emberkereskedelem és kerítés miatt. Köztük volt Daniel Z. is, a toborzó. Őt a Szeben Megyei Törvényszék 2018-ban három év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte emberkereskedelem miatt. A felfüggesztés idején 60 napot ingyen, a közösség javára kellett volna dolgozzon a nagyszebeni városházán vagy az Astra Múzeumban.
Az ügyészek fellebbeztek, de a fellebbezésben már nem említették Daniel Z.-t. Egyszerűen kifelejtették a nevét az iratokból. Így a toborzó a törvényszék kiszabta ítélettel maradt: három év felfüggesztett börtönnel.
Az ügy dossziéiba azért néztünk bele, mert három áldozat a Szeben megyei gyermekvédelmi igazgatóság központjaiban élt. Meg akartuk érteni, az emberkereskedők hogyan keresztezik az állami intézmények útjait, miközben könnyű prédára vadásznak.
Az áldozatok, a tanúk és az emberkereskedők vallomásaiból jól kidolgozott tervre derül fény. Daniel Z.-nek először is belépőre volt szüksége. Ezt egy olyan lány révén szerezte meg, aki a Szeben megyei gyermekvédelem Orlát községben működtetett elhelyező központjában élt. A lányt, akit az emberkereskedő feleségül vett, Sorinának fogjuk nevezni.
Sorina édesanyja meghalt a szüléskor, a szülői jogokat az állam gyakorolta. Sorina élete első 15 évét a Nagyszebenhez közeli nagydisznódi és orláti elhelyező központban töltötte. 2009-ben ismerte meg az akkor 46 éves Daniel Z.-t, aki egyik intézeti társát látogatta a központban. Sorina szerelmes lett, és folyamatosan elszökött a központból. Egész napokat töltött a férfi lakásán. Terhes lett.
Sorina gyámja, a Szeben megyei gyermekvédelem révén a román állam, ekkor döntött úgy, hogy Sorinának már nincs helye az orláti központban. Az intézmény a bíróságon kérte az elhelyezés megszüntetését és a kiskorú eltávolítását a központból.
Az állam ígérete
Nézzük meg belülről, hogyan működik az állam. A fiatalok 18 éves korukig, vagyis a törvényes beszámíthatóságuk elnyeréséig élvezik az állam védelmét, azaz ellátást egy állami elhelyező központban. Ha kérik, és ha folytatják a tanulmányaikat, akkor 26 éves korukig részesülnek ebben a védő intézkedésben. Aki nem tanul tovább, de nincs is családja, ahova visszatérhet, ezért fennáll a társadalmi kirekesztés kockázata, az 18 évesen további két évre kérheti, hogy elhelyező központban lakhasson.
Elméletileg minden fiatal, aki bekerül a gyermekvédelmi rendszerbe, egyéni tervet és esetfelügyelőt kap. A terv célja vagy visszahelyezkedés a családba, ahol ez lehetséges, vagy a társadalmi-szakmai beilleszkedés, vagy az örökbefogadás, ahol van rá esély.
A törvények előírják az Országos Munkaerőügynökségnek, hogy munkahelyhez juttatás érdekében személyre szabott társadalmi támogatást biztosítson a központból kikerülő fiataloknak. Azaz az állam saját szervezetei révén ígéri, hogy egyetlen intézeti fiatalt sem küld el a központokból anélkül, hogy az illetőnek fedél legyen a feje fölött, anyagi lehetősége magát eltartani, illetve anélkül, hogy képes legyen törekedni a tisztességes életre.
Esetfelügyelőm, az emberkereskedő
Térjünk vissza Sorinához, akit teherbeeséskor a Szeben megyei gyermekvédelem bíróság révén kívánt eltávolíttatni az elhelyező központból. A gyermekvédelem azzal érvelt a Szeben Megyei Törvényszéken, hogy a kiskorú már Daniel Z.-nél lakik, az elmúlt évben számtalanszor kiszökött a központból, nem akar oda visszatérni, és meg szeretne házasodni.
A kérvényhez nem csatolták egyetlen esetfelügyelő egyetlen tervét sem. Egyedül Daniel Z. nyilatkozatát, miszerint vállalja, hogy szállást ad Sorinának, és elveszi feleségül.
A Szeben Megyei Törvényszék elutasította a gyermekvédelem kérését. A bíróság úgy ítélte meg, a kiskorúnak továbbra is törvényes képviseletre van szüksége. Ráadásul a bíró felhívta a figyelmet arra, hogy bűnvádi, társadalmi és családi előzményei miatt Daniel Z. nem teljesen megbízható.
A Szeben megyei gyermekvédelem nem fogadta el az ítéletet, fellebbezett. Időközben Sorina megszülte a gyermeket, így a gyermekvédelem már azzal érvelt, hogy alaptalan Sorina védelme egy kiskorúakat elhelyező központban, inkább anyai bentlakásba kellene utalni. A Fehér Megyei Táblabíróság ezután úgy döntött, eltávolítja Sorinát az elhelyező központból.
Sorina közel 16 év után került ki az állam gyámsága alól egyenesen Daniel Z. garzonlakásába. Egy napot sem töltött anyai bentlakásban. A bűnvádi perben tett vallomásában azt mondta, csak egyetlen éjszakát dolgozott a sztriptízklubban, ahol kiárusították a lányokat. Ő más szerepet kapott.
Daniel Z. vallomása
Daniel Z. nemcsak feleségül vette Sorinát, hanem megtette közvetítőjének is. Rajta keresztül jutott el más áldozatokhoz, akik fölött szintén az állam gyámkodott.
Például Ginához, akit Sorina még az orláti központból ismert. Sorina vallomásából kiderül, az orláti központból még két lány került az emberkereskedők hálójába.
Gina – aki itt szintén álnéven szerepel – 1993-tól, születésétől állami védelem alatt nevelkedett. 18 évesen, 2011-ben hagyta el az elhelyező központot, akkor már ismerte Daniel Z.-t. Először a vöröstoronyi elhelyező központban találkozott vele. Sorina mutatta be neki a férfit, mikor látogatóba jött.
A Szeben megyei gyermekvédelem 2011 őszén kérte Gina elhelyezésének megszüntetését a bíróságtól. A kérvényhez Daniel Z. hasonló tartalmú nyilatkozatát csatolta: lakhatást és munkát kínált a lánynak. Azaz 2011-ben a gyermekvédelem két lányt játszott az emberkereskedő kezére.
A bűnvádi perben tett vallomásában Gina elmondta, 2011 tavaszán Daniel Z. elvitte az egyik klubba, ahol prostituáltként dolgoztak azok a lányok, akiket ő toborzott. Ugyanakkor költözött be a férfi lakásába – bár hivatalosan ő akkor még az állam gondoskodása alatt állt, és vöröstoronyi elhelyező központban kellett volna laknia.
Ez úgy történt Daniel Z. vádlott vallomása szerint, hogy egy nő a központból azzal hívta fel Sorinát, hogy Gina a csomagjain ül a központ előtt, és nincs hova mennie. Így aztán Daniel Z. magához vette Ginát. Hat hónapig laktak együtt.
Az év őszéig, amikor a Szeben Megyei Törvényszék Gina elhelyezésének megszüntetéséről döntött, Z. kétszer megerőszakolta Ginát, és elvitte dolgozni az egyik klubba. Gina még egy hónapja sem távozott a gyermekvédelmi rendszerből, amikor már szexuálisan kizsákmányolták a sztriptízklubban.
2012-ben volt az első abortusza.
Biztos prédák
Abban a fél évben, amíg Daniel Z.-nél lakott, Gina még meglátogatta párszor a vöröstoronyi központot. Hiányoztak neki az ottani társai. Mindig Daniel Z.-vel együtt érkezett. Így ismerte meg a férfi Emiliát, Gina barátnőjét. Emilia több elhelyező központot is megjárt: élt Orláton, Vöröstornyon és Medgyesen is.
Emilia a bűnvádi per során azt mondta, Daniel Z. azzal szédítette a lányokat a központban, hogy hagyják abba az iskolát, és menjenek vele, mert munkát ad nekik. Lesz saját pénzük. Hozott nekik üdítőt, cigarettát, édességet, időnként pénzköteget lobogtatott meg előttük.
Emilia esetében is a Szeben megyei gyermekvédelem kérte az elhelyezés megszüntetését. Az intézmény arra hivatkozott, hogy a lány már nincs olyan helyzetben, hogy folytassa a tanulmányait.
A gyermekvédelmi rendszerből kilépett Emilia könnyű prédává vált. Ha a papíron létező mechanizmusok – esetfelügyelő, beilleszkedési terv, intézmények közötti együttműködés – a gyakorlatban is működtek volna, Daniel Z.-t senki se tekintette volna a jó élethez vezető alternatívának.
De nem működtek. Gina és Emilia számára ezután kiárusítással, veréssel, nemi erőszakkal, abortusszal és öngyilkossági kísérletekkel teli három-négy év következett.
Az ügy lezárva
Nem egyedül az a DIICOT által felszámolt hálózat toborzott a Szeben megyei gyermekvédelmi központokból, amelyben Z. is működött. 2015-ben a DIICOT letartóztatott két férfit, akit azzal gyanúsítottak, hogy 14-17 év közötti lányokat szervezett be és kényszerített prostitúcióra. A lányokat a nagyszebeni állomás környékéről, illetve az orláti és a nagydisznódi elhelyező központokból szedték össze. Onnan, ahol a Z. által toborzott lányok is laktak.
Megkérdeztük a Szeben megyei gyermekvédelmi igazgatóságot, mit csinált 2015-ben, miután a DIICOT két olyan esetet is jelzett, ahol az általuk koordinált központokban élő lányok emberkereskedelem áldozatául estek. Az intézmény szóvivője azt válaszolta, hogy a vöröstoronyi lányok már nem laktak a központban, amikor kiárusították őket. Ez igaz, azzal a megjegyzéssel, hogy a gyermekvédelem maga kérte az elhelyezés bírósági megszüntetését, és ezzel gyakorlatilag ugyanannak az emberkereskedőnek a kezére adta mindkét lányt.
A nagydisznódi esetre a szóvivő még egyszerűbb magyarázattal szolgált: azt a központot tavaly bezárták. További részletekért írásban kérte a kérdéseket, mivel rég történt az eset.
A bűnvádi per irataiból kiderül, hogy Daniel Z. legalább egy évvel azelőtt felvette a kapcsolatot az elhelyező központokban lakó lányokkal, hogy azok elhagyták volna a gyermekvédelmi rendszert. Mi több, egyiküket akkor erőszakolta meg, amikor még a gyermekvédelem gyámsága alá tartozott.
A hálózatok 2015-ös felszámolása előtt is kapott jelzéseket arról a Szeben megyei gyermekvédelem, hogy egyik központjában emberkereskedelem gyanúja merült fel. Az esetet a Jogi Erőforrásokért Központ (CRJ) jelezte 2014-ben, a vöröstoronyi központban tett látogatás után. Erre úgy derült fény, hogy a civil szervezet tagjai beszélgettek a lányokkal.
Az esetet ellenőrizte a szociális kifizetésekért felelős Szeben megyei ügynökség. Jelentése szerint „a CRJ ellenőrző csapatának feltételezésére nincs semmilyen bizonyíték”. A kiskorúak és sérülékeny személyek védelméért felelős intézmények az ügyet ezzel lezárták.
A CRJ feltételezése azonban valós volt.
Az állami PR ügynöksége
Ahogy az ügyészek elkezdenek felszámolni egy emberkereskedői hálózatot, akcióba lép az Emberkereskedelem Elleni Országos Ügynökség (ANITP) is. Az a szerepe, hogy beavatkozási tervet készítsen, és megtalálja az áldozat számára legmegfelelőbb szolgáltatásokat, legyenek azok államiak vagy magánszolgáltatások.
Alapvető szükséglet az elszállásolás – nem csak sürgősségi jelleggel, hanem korlátlan ideig. Az ügynökség elnöke, Nicolae Maximilian számára viszont nem tűnik alapvetőnek.
Az emberkereskedelem jelenségének tanulmányozására létrehozott parlamenti bizottság augusztusban hallgatta meg az ANITP elnökét. Maximilian ott azt mondta, az áldozatok nem nagyon igényelnek szállást. Legfeljebb egy éjszakára, utána kérik, hogy hazatérhessenek a saját közösségükbe. Ez akár igaz is lehet, de probléma, mert jelzi, hogy az ANITP jóváhagyja az áldozatok visszatérését a közegükbe, holott meg kellene azt akadályozza, legalább egy időre. Leggyakrabban ugyanis a lányok számára az „otthon” az a hely, ahol kiárusították őket.
Az ANITP elnöke magabiztosan mutatta be a parlamenti bizottságnak, hogy 2019-ben az áldozatok mindössze nyolc esetben kértek elszállásolást.
Fantom-szolgáltatások
Az állam ténylegesen nem is tudja biztosítani ezt a szolgáltatást, és kizárólag az emberkereskedelem ellen fellépő civil szervezetek szállására és támogatására hagyatkozik. Ezek közül egyetlen egy kínál szállást korlátlan ideig. 16 férőhelye van.
Az ANITP 2015-ben mérte fel az emberkereskedelem áldozatai rendelkezésére álló szolgáltatásokat.
Az állam megállapította, hogy neki nincs egyetlen központja, védett otthona sem speciális szolgáltatásokkal. A 2005-ben létrehozott kilenc központ vagy rövid ideig működött, vagy összevonták más szolgáltatásokkal.
Megkérdeztük az ANITP elnökét, készült-e újabb felmérés. Írásban kérte a kérdéseket. Kilenc napra rá válaszként a szociális szolgáltatások nyilvántartásából kaptunk információkat, egy egyébként is nyilvános leltárt.
Eszerint az állam öt működő szolgáltatást tud nyújtani az elhanyagolt, visszaélésektől szenvedő gyermekeknek, és ezeket kínálja fel az emberkereskedelem kiskorú áldozatainak is. Az igénybe vehető szolgáltatások többsége tulajdonképpen sürgősségi elhelyező központ, amit egy-két éjszakára lehet igénybe venni.
Felnőttek számára az állam hat szolgáltatást működtet, ezek közül
- egy a családon belüli erőszak áldozataival foglalkozik;
- két másik központot nehéz helyzetben lévő felnőttek és fiatalok vehetnek igénybe, akár emberkereskedelem áldozatai is;
- három másik központ pedig tájékoztatással és tanácsadással foglalkozik, szállást nem nyújt.
Ilyen körülmények között mit tud segíteni a 15 regionális irodával rendelkező ANITP? A részleteket az ügynökség volt vezetője árulta el a Szabad Európának 2019-ben adott interjúban. Az intézményt felhívhatják telefonon az emberkereskedelem áldozatai. 2018-ban több ezer telefonhívás közül kilenc eset került az ügyészséghez. 2019 első tíz hónapjában az ANITP 172 áldozatot koordinált a bűnvádi perekben.
A koordináció azt jelentette, hogy biztosította számukra a szállítást a bíróságra.
Az adatok nem rajzolnak ki jelenséget
Az ANITP emellett adatokat gyűjt az emberkereskedelemről, amelyeket aztán különféle hazai és nemzetközi jelentésekhez használ fel. A jelenlegi elnök szerint ez a fő tevékenységük. Ehhez képest amikor a parlamenti bizottság rákérdezett az elhelyező központokban űzött emberkereskedelemre, Maximilian némileg összezavarodott.
„A kapott adatok szerint nincsenek, nem mutattak olyan sokat. A számuk, ha volt, nagyon alacsony volt.”
Bár az ANITP elnöke azt mondja, az adatok nem rajzolnak ki jelenséget, Dragoș Pîslaru, az akkori munkaügyi miniszter 2016-ban ezt mondta egy televíziós műsorban:
„Sajnálatos módon az ország dél-keleti részén több esetben fennáll az emberkereskedelem és prostitúció gyanúja olyan intézményekben, amelyek az állam nevében gyermekekről gondoskodnak. Olyan állami, gyermekeket védő intézményekről van szó, ahol felmerült a gyermekkereskedelem gyanúja. Több ilyen intézményben, négy-ötben is vizsgálatok folynak.”
Egy nappal a miniszter nyilatkozata után a Gyermekjogokat Védő és Örökbefogadási Országos Hatóság újabb részletekkel szolgált. A hatóság 96 ellenőrzést folytatott le 61 elhelyező központban és 35 családi otthon típusú központban 2014 áprilisa és 2016 júniusa között. Három olyan esetet azonosítottak, ahol a gyermekvédelem haszonélvezőinek prostitúciója gyanúként merült fel.
Életmentő beavatkozás
2014 tavaszán, egy csütörtöki napon email érkezett a Jogi Erőforrásokért Központ címére egy lányról, aki egy családhoz menekült a Teleorman megyei Roșiori de Vede város kiskorúakat elhelyező központjából. A lány három napig sírt, és elmesélte, hogy M.M. visszaélt a központbeli lányokkal, esténként pedig taxival küldte „dolgozni” a volt TBC-kórház mellé.
A kiskorú volt a rendőrségen is elmesélni, mi történt, de senki nem hitt neki, mondta a családnak. Két nappal később a civil szervezet átvette a lányt a családtól. Azóta több mint hat év telt el.
Az esetről beszámoló civilek egyből a DIICOT-hoz fordultak az áldozattal. Szombat lévén az ügyészség azt üzente, hétvégén nincsenek bent az ügyészek. Az Országos Rendőrfelügyelőséghez fordultak, ahol a lányt két rendőr vette át. Onnan egy magán rezidenciális központba vitték, mert a rendőrök féltek őt állami központban elhelyezni. Ezeknek a címe ugyanis nyilvános, a védett otthonoké viszont nem.
Megpróbáltuk megtudni, mi történt abban az ügyben 2014 óta.
A Roșiori de Vede bíróságán működő ügyészség szerint bűnvádi eljárást indítottak M.M. ellen nemi erőszak, bűnrészesség nemi erőszakban, kiskorú megrontása és kiskorú bántalmazása vádjával. 2016-ban az eljárást megszüntették.
Védelem és biztonság
M.M. ma már nem nevelőként, hanem a helyi rendőrségen dolgozik.
Valerică Cârciumaru polgármesternek nincs tudomása a városban emberkereskedelemről és szexuális visszaélésről, amelyben M.M. érintett lenne. Egyébként is egy ideje már nem dolgozik Roșiori de Vede elhelyező központjában – magyarázza a polgármester.
M.M.-et a helyi rendőrségen találtuk meg. Telefonbeszélgetésünkkor azt állította, hogy már 2015-ben lezárták az ügyét, és se a visszaélés, se a nemi erőszak, se az emberkereskedelem vádja nem valós.
A város területi gyermekvédelmi hivatalához 11 családi típusú otthon tartozik. Ezek különböző tömbházakban találhatók. M.M. három lakásban volt nevelő, kettőben lányok, egyben fiúk laktak. Az ő feladata volt felügyelni a kiskorúakat, gondoskodni a biztonságukról és védelmükről, és kiegyensúlyozott hangulatot teremteni. A kiskorú lány által 2014-ben mondottakat az egyáltalán nem kiegyensúlyozott hangulatról több forrásunk is megerősítette.
Elmondásuk szerint M.M. éjszaka bement a lányokhoz, simogatta őket, egyes esetekben pedig szexuális aktust mímelt. Néhány lányt beküldött a városba. Ha visszautasították, megverte őket.
Az áldozatok elpanaszolták egy szociális asszisztensnek, hogy M.M. bemegy hozzájuk a szobába, megérinti őket. Az illető azt válaszolta, tudja, de nem tehet semmit, mert senki sem hinné el, ha elmesélné.
Nem tudtak semmit
2014-ben, amikor az esetre a hatóságok is felfigyeltek, M.M. nevelő Roșiori de Vede egyik helyi tanácsosa volt.
A Teleorman megyei gyermekvédelmi igazgató, Marius Mugurel Putineanu szerint a nevelő felmondott azelőtt, hogy elindult volna a bűnvádi vizsgálat. Akkor már nem volt az igazgatóság alkalmazottja. Az általa vezetett intézményt egyetlen hatóság sem értesítette, hogy vizsgálja a nevelőt, állítja Putineanu, több részlettel pedig nem tud szolgálni.
A város gyermekvédelmi központja ezután még egyszer a rendőrség látókörébe került: 2017-ben az örökbefogadási ügynökség jelezte, hogy néhány lány gyakran és igazolatlanul hiányzik a központból, és fennáll a prostitúció gyanúja. A rendőrség azt válaszolta az ügynökségnek, hogy valóban léteznek erre irányuló jelek, és bűnvádi vizsgálat indult kerítés gyanújával.
A központ azóta is gond nélkül működik. Putineanu egyike volt azoknak az igazgatóknak, akiket meghallgatott az emberkereskedelmet vizsgáló parlamenti bizottság. Amikor rákérdeztek a visszaélésekre és a központból megszökött lányokra, a Teleorman megyei igazgató azt válaszolta, neki semmi ilyesmit nem hoztak a tudomására.
Nyitókép: Eros show Bukarestben, 2007. Fotó: Egyed Ufó Zoltán
Ez a második darabja annak sorozatnak, amellyel az emberkereskedelem áldozatainak és annak az intézményi rendszernek az interakcióját dokumentáljuk, amely ki kellene, hogy menekítse az áldozatokat ezekből a hálózatokból, és segítsen nekik visszailleszkedni a társadalomba.
A cikk azokat a tényeket mutatja be, amelyek az újságírói tényfeltárásból kiderültek. A sorozatot támogató Hollandia nagykövetsége nem felelős a cikk tartalmáért, a cikk nem feltétlenül képviseli a holland nagykövetség hivatalos álláspontját.
